Századok – 1968

FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi folyóiratok - 1232

1224 FOLYÓIRATSZEMLE 1255 a népi klubok vezetőségének, majd 1871 márciusában a Párizsi Kommün tagja lett. A Kommün idején Courbet, Corot, Daumier, Manet, Millet társaságában a művészeti bizottságban tevékenykedett. Részt vett a Kommün védelmében, majd a bukás, a szörnyű májusi „véres bét" után már júniusban megírta az Internacionálé verssorait. Choury nyomon követi a költő későbbi londoni és amerikai emigrációjának eseményeit is. 1967. febr. szám. JEAN SURET-CANALÉ: Az elmaradottság földrajzához (14 — 21. 1.) történetileg és földrajzilag közelíti meg a bonyolult kórdóskomplexumot, megemlékezvén a gazdasági és demográfiai jelenségekről is, megjegyzi, hogy az afrikai országok és sok latin-amerikai ország helyzete között a XX. században nincsenek jelentős eltérések. — GILBERT MOGET: Madame de Staël kétszázadik születésnapja küszöbén. „Klasszikusok" és „romantikusok" Milanóban 1816-ban (40 — 66. 1.) vázolja Lombardia helyzetét a XVIII. században, a liberalizmus ellenfeleit és előmozdítóit, a francia befolyást, Madame de Staël olaszországi megfigyeléseit, Leopardi korabeli politikai nézeteit, s a néptömegek hiányát e küzdelmekben. — ROGER FAYOLLE: Stendhal és a politika (67 — 78 1.) főként a Vörös és fekete, illetőleg a Pármai kolostor elemzése alapján bizonyítja Stendhal liberalizmusát, ellenszenvét a zsarnoksággal, s a korabeli „modern zsarnokokkal", Napóleonnal szemben. Hangsúlyozza Stendhal szabadságszeretetét, de hozzáfűzi, hogy felfogásában helyet kapott egyfajta szkepticizmus mindenféle politikával szemben. - J. ANNALES. ÉCONOMIES, SOCIÉTÉS, CIVILISATIONS. 1967. 1. szám. — MARC LE BOT: Gépesítés és festészet (1 — 22. 1.) megállapítja, hogy a művészetek, így a festészet története nem hasonlítható a történelem megszakítatlan fejlődési láncához. Irányzatainak időbeli sorrendjét az ideológiák, a stílusok, a kor technikai ós gazdasági fejlettsége is befolyásolják. A gép a festőművészetben a XIX. században először csak a régi kifejezési módon s mondanivalón belül új elemként, új eszközkéntjelentkezett. Az avantgarde irányzatokban — részben az első világháború szörnyű ihletésére — a gépek, mint térbeli elemek, a vonalak és formák új kapcsolataiként jelentek meg. A festészet új kifejezési módjával ekkor érte utói korát. — EMILIO SERENI: Városok és vidék a római kor előtti Itáliában (23 — 49. 1.) a város létrejötte a családi-törzsi társadalom bomjásának végső szakaszát jelentette: az új településforma új társadalomszervező érőket hozott létre, melyek megjelenési formája — a tudatosan létrehozott magisztratúrák. A város ezek révén hajtotta fokozatosan, de véglegesen maga alá a vidéket. Ennek az i. е. VIII—III. században lejátszódó folyamatnak a következő alapvető strukturális jelenségeit érdemes vizsgálat tárgyává tenni: a technikai és termelési rendszerek, ezek kapcsolata a szállítással és a közlekedési rendszerrel, a családi-ethnikai kapcsolatok és a névadás módja, a megtelepülés formájában megnyilvánuló szerkezetek, a nyelv és az írásbeliség, a kereskedelmi-pénzügyi rendszer, a termelés társadalmi kapcsolatainak, a tulajdonnak, magának a társadalomnak a rendszere, végül az állam, valamint a jog felépítése, illetve mindezek változásai. — TENG T'O: Kínában a XVI—XVIII. században: a Men-t'oukou-i szénbányák (50 — 81. 1.) szerint a Peking-környéki szénbányák a nagyváros igényei által biztosított rendkívüli körülmények hatására a feudális viszonyok között egészen szokatlan, már-már kapitalista vonásokat is mutató magánüzemekké váltak; igaz, továbbfejlődésüknek már csak szórványos jelei észlelhetők. A szerző részletesen vizsgálja a felhasznált tőke eredetét, a kihasználásban szerepet vállaló társadalmi rétegeket, a bányák művelésének és a szén értékesítésének, valamint a részvénytársasági formákhoz hasonló jelenségek kialakulásának jellegzetességeit. — CLAUDE MESLIAND az 1900—1938 közötti időszak francia parasztságának vagyoni helyzetét kutatja (88 — 136. 1.). Adatait Vaucluse département nagv számban ismert végrendeleteiből meríti, öt tipikus évet (1900, 1910, 1920, 1930, 1938) választva ki. Előbb elemzi a vagyonok nagyság szerinti megoszlását, amiből a paraszti középosztály nagyfokú stabilitását mutatja ki, majd összeveti a vagyonok mennyiségi arányainak változásait az egyes kategóriákon belül és egymáshoz viszonyítva. Érdekesebb összetevőket, mint pl. a hitelt, külön tárgyal. Végső megállapítása szerint a mezőgazdaság specializálódása magyarázza a középparaszti réteg állandó túlsúlyát, sőt érezhető vitalitását — bár nagyobb gazdagság vagy birtok még változatlanul csak egy nem növekvő kisebbség sajátja. — A XVII. századi pauperizmus és a keresztény „Charitas", illetve ezek viszonyának a festészetben fellelhető tükröződésót vizsgálja PIERRE DEYON (137 —153.1.). A Fronde-ot megelőző időszak szörnyű nyomorúságot idézett elő Franciaországban, a társadalom rákényszerült a jelentkező problémákkal való foglalkozásra. Gyakorlati