Századok – 1968

FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi folyóiratok - 1232

1224 FOLYÓIRATSZEMLE 1254 ványairól, feljegyzéseiről, állásfoglalásairól, a korszak kiemelkedő gondolkodóiról és a tömegek helyzetéről, a tömegjelenségekről, a munkásszervezetek magatartásáról, a vonatkozó parlamenti törvényekről és ezçk megszületéséről. Mindehhez a szerző rendkívül széles bibliográfiai mutatót nyújt a probléma iránt érdeklődők tájékoztatására. — JEFFRY К APLOW : A kultúra és szegénység Párizsban a forradalom előestéjén (277 — 291. 1.) adalékokat közöl a munkásnegyedek népességéről, a kereseti viszonyokról, a nyilvántartott koldusokról, a halálozásról, egészségügyi viszonyokról, bűnözésről. — J. COMPARATIVE STUDIES IN SOCIETY AND HISTORY I960. 9. köt. 1. okt. sz. — CLAUDE AKE: Kharizmatikus legalizálás és politikai integráció (1 —13. 1.) a kérdést az újonnan függetlenné váló államok keletkezése és fejlődése kapcsán veti fel. Az új államnak el kell ismertetnie illetékességét saját polgáraival, ebben a vezetőt segíti pártja is. A kharizma fogalmát Webertől átvéve a szerző megállapítja, hogy a döntő nem a különleges tulajdonságok megléte, hanem azok mások általi elismerése, a tömegek szilárd támogatása. Véleménye szerint az afrikai vezetők népszerűsége általában eltúlzott, nem állnak mögöttük a tömegek szilárdan, a személyi kultusz visszatetszést szül. — JAMES R. HOOKER: Jóléti szervezetek és más kiegyenlítő eszközök a két Bhodéziában a világháborúk között (51 — 63. 1.) elsősorban az öntudatos elit érdekvédő szervezeteit sorolja fel, melyek a harmincas években jöttek létre, különféle (törzsi, illetve foglalkozási) alapon, bennük sok később fontos szerepet játszó nevet megtalálhatunk, de amikor 1933-ban a kormány felfigyelt ezekre a szervezetekre, azok hamarosan összeomlottak. — WOLFRAM FISCHER: Társadalmi feszültségek az iparosodás korai időszakában (64—83. 1.) megkísérli összehasonlítani a nyugat-európai, illetve északamerikai iparosodás problémáit a most fejlődő országokéval. A „szociális kérdés" kifejezés a XIX. század ipari feszültségeire vonatkoztatva német eredetű, az angol szóhasználat a társadalom betegségeire alkalmazza. A konzervatív nézetek az ipari forradalom előtti viszonyokat szeretnék visszaállítani a kérdés megoldására, a liberálisok és szocialisták szerint a kérdés nem újkeletű, csak az iparosodás kiélezte, koncentrálta; megoldása az alsóbb osztályok emancipálása és az ipar további szabad fejlődése. Az egyházak csak jótékonykodást, a felelősséget hirdették. A XIX. század elején a pauperizálódó tömegek fokozatosan feíisnierték rossz helyzeteiket, megkezdték harcukat. A kérdés bonyolult, az egész társadalmat érintő voltát a század közepén realizálták, az első világháború után pedig a szociális kérdés az egész ipari társadalmat vizsgáló elméletek része lett. Ekkor keletkeztek a társadalom fokozatos és teljes felbomlását valló nézetek is. A mai fejlődő államok helyzete nem azonos a múlt századi Nyugat-Európával: mások a hagyományok, de erősen hat a fejlett ipar és a nyugati kultúra. Ennek hatása: először apátia, majd az elit felismeri a helyzetet, az ideológiák ós cselekedetek „take off'-ja jön létre: tanulás, szervezkedés. Szerző szerint a régi kultúrával rendelkező területek (India, Kína) a kultúrában talán megőrzik hagyományaikat, de társadalmi szervezetük nyugati mintára fog átalakulni. — JOSEPH R. STRAYEB elfogadva a brit és a római imperializmus összehasonlíthatóságát (ld. a folyóirat VII. kötetét), a hadügyi intézmények különbözőségéből fakadó nagy eltérésekre hívja fel a figyelmet (101 — 104. 1.). — ARAM A. YENGOYAN: ökológiai elemzés és mezőgazdaság (105 —117. 1.) a kulturális jelenségek és a növényós állattani környezet, a társadalmi változások és a mezőgazdaság kapcsolatával foglalkozó, az elmúlt években megjelent fontosabb műveket tekinti át. — J. G. LA PENSÉE 1966. dec. szám. — IMRE MARTON: A négerségtől az „afrikai szocializmusig" (3 —10. 1.) a közép-afrikai területek modern fejlődésének fő szakaszait állapítja meg, megkülönböztetve a 20 — 30-as évek helyzetét a második szakasztól, amelyet Ghana és Guinea függetlenségének kivívásától számít. — KALIDOU DEME: A gyarmatosítás előtti Szenegál társadalmi osztályai (11 — 31. 1.) áttekintést nyújt a termelés módjáról, a kialakuló falvakról, városokról, a termelési viszonyokról és az államszervezetről. — MAURICE CHOURY: Eugène Pettier, az „Internacionálé" költője (73 — 88.1.) áttekinti Pottier életét, megemlékezéseire, verseire építve. Pottier egyházi iskolákba járt, majd művész, rajzoló lett, az 1830-as években a Nemzeti Gárda tagja volt és az 1848-as forradalom „nyitotta ki szemét és szívét", ami után, saját szavaival élve, tüzes forradalmár anarchista lett. Támadta a burzsoáziát, a „butikosok" kisszerűségót, III. Napoleon államrendszerét, a háborúkat. Az 1860-as évek végén a rajzolók szindikátusát (szakszervezetét) az Internaeionáléhoz vezette. (Ő maga ekkor mint rajzoló kereste kenyerét.) 1870 nyarán tiltakozott a háború ellen, 1870 szeptembere után Párizs védelmére buzdította a franciákat. Részt vett az 1870 októberi felkelésben,