Századok – 1968

FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi folyóiratok - 1232

1224 FOLYÓIRATSZEMLE 1246 jetunió 1941 őszére remélt összeomlása után koncentrikus támadást terveztek Anglia földközi-tengeri és elő-ázsiai pozíciói ellen. A támadásban Törökországnak is fontos szerepet szántak. Erre és Törökországnak német oldalon történő hadbalépésére azonban a szovjet győzelmek folytán nem került sor. Törökország 1941 — 44 között így is felbecsülhetetlen szolgálatot tett NémetországnaK stratégiai fontosságú nyersanyagok szállításával és a szovjet—német front déli szárnyának fedezésével. — A vitarovatban WOLFGANG -SEYFARTH : A késő-antik mint két társadalmi rendszer közti átmeneti kor (281—290. 1.) a servus (rabszolga) terminus c^fferenciált értelmezése, a gazdasági ós ideológiai helyzet, forradalom és békés fejlődés korviszonyoknak megfelelő szembesítése után arra a következtetésre jut, hogy a későantik, vagyis az i. sz. II—V. század már nem ókor, de még nem is középkor, hanem a kettő közti átmeneti időszak. Már nines túlnyomóan rabszolgatartó, s még nincs túlnyomóan feudális jellege. Ebben az időszakban sok antik vonás található még többé-kevésbé változott formában az élet minden területén; másrészről azonban már észrevehetők a középkori viszonyok bizonyos csírái. A kutató itt már nem csupán a rabszolgaság fejlett és differenciált, olykor azonban primitív formáival találkozik, hanem feltűnnek már a feudális viszonyok nem csupán korai, hanem már jelentékeny fejlett formái is. 3. szám. — HELLMUTH KOLBE: Lenin műve az imperializmusról és az állammonopolista rendszer Nyugat-Németországban (389 — 401. 1.) Lenin imperializmusról szóló műve megjelenésének 50. évfordulója alkalmából rámutat arra, hogy a konkurrenciának monopóliummá változása a legújabb kapitalista gazdaság egyik legfontosabb jelensége, ha ugyan nem a legfontosabb. Ezt a tényt hasztalan igyekeznek elhomályosítani az „ipari társadalom" elméletének hirdetői, hiszen a hatalom és gazdaság néhány nagymonopolista kezében való koncentrálódása a mai Nyugatnómetországban is mind nagyobb méreteket ölt. A Lenin által 1908-ban vizsgált, később az IG Farbenben egyesült három nagy kémiai vállalat annak idején mintegy 100 millió márka részvénytőkével rendelkezett, mai örökösei viszont 3,5 milliárd márkával. Öt nagy nyugat-német monopólium együttvéve mintegy 2 millió ember élete és megélhetése fölött rendelkezik. Az állammonopolista gazdaságnak politikai ideológiája az Erhard kancellár által meghirdetett „formált társadalom", a közjólétre való orientálódás, amely reakciós politikájának megfelelően a jelenlegi, különben is szerény parlamentáris-demokratikus rendszer visszafejlesztésére törekszik. Csak az 1969-ig tartó jelenlegi törvényhozási időszakban 30 lényegi és 80 formális változtatást kívánnak végrehajtani az 1949-es alkotmányon. Ide tartozik az új reakciós választójogi törvény tető alá hozatala is. A jelenlegi nyugat-német rendszer eleven példája az imperializmus és az opportunizmus összefonódásának is a Szociáldemokrata Párt kormányba lépésével kapcsolatban. — GERDA WEINBERGER: A német szociáldemokrácia és a gyarmatpolitika (402 — 423. 1.) a gyarmati kérdésben a XIX. század utolsó évtizedeiben elfoglalt szociáldemokrata állásfoglalást vizsgálja. A helyes marxista álláspontot a Sozialdemokrat és A. Bebel képviselte. Ók a gyarmati hódítást nem pusztán a rentabilitás és a célszerűség jegyében utasították el, hanem mindenekelőtt a proletariátus osztályálláspontjából kiindulva. Utóbb azonban Vollmar és mások hatására a szociáldemokraták is elsősorban az adófizetők pénzének céltalan eltékozlása miatt üzentek hadat a nagyburzsoázia gyarmati politikájának. A német szociáldemokrácia az elnyomott gyarmati népekkel való minden szolidaritása ellenére sem tűzte napirendre ezek önrendelkezési jogát, igazában véve nem tekintette őket harcostársainak, és a gyarmati kérdés megoldását egyszerűen az európai szocialista forradalmak melléktermékének tekintette. — JOACHIM HERRMANN: Az államalapítás kezdetei és alapjai a szláv törzseknél az Oderától nyugatra (424—446. 1.) G. Labuda nézetével kapcsolatban megállapítja, hogy az írásos források nem teszik lehetővé a szláv társadalmi-gazdasági viszonyok mélyebb analízisét. Szükség van a régészeti leletek megszólaltatására is. Erre tesz kísérletet a szerző. — KLAUS DROBISCH: Hindenburg-, Hitler-, Adenauer-adományok (447 — 458. 1.) az elsősorban az ipari burzsoázia és a junkerek képviselői által szorgalmazott, az államapparátustól messzemenően támogatot t három nagy adománygyűjtés történetét dolgozza fel. Az 1927 — 37 közt Hindenburg tiszteletére, ill. emlékezetére rendezett három nagy gyűjtőakció során még szociális célokat állítottak előtérbe, s az adományozók a jótevők szerepében tetszelegtek. Valójában azonban ez utóbbi célra 1927 — 1935 közt mindössze 8,8 millió márkát fordítottak, ami eltörpül a Hindenburgnak felajánlott nemzeti ajándékhoz, a neudecki uradalomhoz képest. A Hitleradományok — tizenkét év alatt mintegy 700 milliós hatalmas összeg — kezdeményezői és finanszírozói már szükségte-