Századok – 1968

FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi folyóiratok - 1232

FOLYÚIRATSZEMLE 1243 egyre erősebben jelentkező centrifugális tendenciákat. Az ideiglenes kormány nem volt hajlandó ezeknek engedményeket tenni, később pedig a cári tábornokok már nyíltan az egységes Oroszország nevében léptek fel, csak olykor voltak hajlandók taktikai engedményekre. A bolsevikok viszont éppen a nemzetiségek dolgozó tömegeit tudták megnyerni, nem utolsó sorban a nemzetiségek kulturális életének fejlesztésében elért eredményeikkel. Idézi Lenin és Buharin vitáját a nemzeti önrendelkezés tekintetében. A nemzetiségek értelmiségét a bolsevikok korábban tudták megnyerni, mint az orosz értelmiséget. — ANTONI CZUBINSKI: AZ oroszországi Októberi Forradalom és a németországi belső változások (597 — 610. 1.) hangsúlyozza a kettő közti szoros kapcsolatot, a németországi események az európai forradalom újabb láncszemét jelentették. Lenin várta a világforradalmat, elsősorban Németországban. Itt azonban a forradalom később tört ki, és nem ment át szocialista forradalomba. A német társadalom többsége még nem volt felkészülve a szocialista forradalomra. Elmaradásáért nem lehet kizárólag a szociáldemokrata vezetőket felelősekké tenni. — WALENTYNA NAJDUS: Lengyelek a Litván- Belorusz Köztársaság hatóságaiban, 1919-ben (611 — 626. 1.) számos adatot sorakoztat fel, hogy az Oroszországban élő lengyel szocialisták 1918 decemberétől kezdve Minszkbe, majd Vilnóba mentek, hogy közelebb kerüljenek az újjászületett Lengyelországhoz. Még hadsereget is kezdtek toborozni, hogy annak a segítségével hajtsák végre a szocialista forradalmat, Azonban rosszul értékelték a hazai helyzetet. Amikor világossá vált, hogy nem áll közvetlenül küszöbön a szocialista forradalom, a litván köztársaság szolgálatába álltak, így komoly tapasztalatokat szereztek az új állam felépítésében, különösen az agrárátalakulás terén. De komoly intézkedéseket hoztak kulturális téren is, pl. az egyetem megreformálásával, még a múzeumokra is volt gondjuk. A behatoló lengyel csapatokkal szemben a határon ugyancsak lengyel csapatok szálltak szembe, így világossá vált, hogy nem valami nemzeti harcról van szó Lengyelország részéről. Amikor a reakció felülkerekedett Lengyelországban, a lengyel szocialisták egyrósze már elhagyta a köztársaság területét, mások az ellenforradalmi csapatok megjelenéséig kitartottak. - ZYGMUNT LUKAWSKI: Az oroszországi lengyel szervezetek politikája a menekültek hazatérésének ügyében, 1917 —1918 (627 — 641. 1.) az 1 millió lengyel menekült helyzetét ismerteti. A breszti béketárgyalások idején több szervezet is alakult a hazatérés lebonyolítására, ezek propagandájukkal arra törekedtek, hogy eltereljék a lengyelek figyelmét az oroszországi fejleményekről. A szocialisták is létrehoztak szervezeteket az Októberi Forradalom után, sőt később a régenstanács is életre hívott egy hazatelepítő bizottságot. 1918 őszén a menekültek zöme visszatért. — HENBYK SLABEK: A lengyel szocialisták az oroszországi agrárforradalom tapasztalatairól, 1917 —1919 (643 — 666. 1.) a tanulmány nagyobb részében az oroszországi fejlődést vizsgálja, a kollektív mezőgazdaság első tapasztalatait. Az orosz tapasztalatok alapján vetették el a szocialisták David elméletét, amely 1907 óta szerepelt programjukban, s fogadták el Kautsky programját. A parasztok kívánságait azonban nem vették figyelembe. — ALEKSY DERUGA: Litvánia az Októberi Forradalom utáni első években (667 — 686. 1) 1917—1918 eseményeit vizsgálja, amikor a német meszállás alatt a forradalmi feszültség egyre nőtt, különös tekintettel az agrárviszonyokra (a föld 43%-a nagy-birtokosok kezén volt, 34%-a kulákbirtok, 217 000 volt a földnélküli parasztok száma). A kommunista párt illegalitásban működött, az itt élő lengyelek ezt a pártot támogatták. 1918 decemberében még illegalitásban megalakult az ideiglenes kormány, amely 1919 januárjában lépett fel nyilvánosan, koalíciós jellegű volt a kommunisták részvételével. — JERZY KUMANIECKI: A lengyel-szovjet kereskedelmi tárgyalások 1921 — 1923 (687—703.1.) megállapítja, hogy Szovjet-Oroszország és Németország közt jelentős kereskedelmi forgalom volt, nagyrészt lengyel területen keresztül, s ennek révén bizonyos lengyel—szovjet árucsere is lebonyolódott. Kereskedelmi szerződés megkötésére nem került sor, mert a szovjet állam nem tudta betartani a rigai béke egyes rendelkezéseit. 1923-ban, amikor egyezmény jött létre az Oroszországban lévő lengyel kulturális javakról s postai kérdésekről, ismét megindultak tárgyalások egy kereskedelmi egyezmény megkötésére, ekkor azonban szovjet részről a politikai szempontok felülkerekedtek a gazdasági érveken, a tényleges árucsere továbbra is korlátozott maradt. — JERZY OCHMANSKI: Az Októberi Forradalom egy lengyel demokrata tudatában (751 — 757. 1.) ismerteti Michal Römer (1880—1946) arisztokrata származású lengyel értelmiségi állásfoglalását, aki eleinte rokonszenvezett a forradalommal, de idővel elfordult tőle, mert félt attól, hogy Lengyelországban is hasonló forradalom tör ki. — ROMUALD WOJNA: AZ Októberi Forradalom és az oroszországi polgárháború történetére vonatkozólag 1956 óta a Szovjetunióban folytatott