Századok – 1968

FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi folyóiratok - 1232

1224 FOLYÓIRATSZEMLE 1241 növekedését. Ami a szociális megoszlást illeti, 1939-ben 27,1% volt a munkás és alkalmazott, 66,9% a kolhozparasztság arányszáma (a többi kusztár és egyéni paraszt), 1965-ben 46,7, ill. 53,3%. A két csoport között még vannak bizonyos, különösen az eltérő pszichológiai alkatban megmutatkozó különbségek. A mezőgazdasági lakosság túlnyomó része még mindig nem szakosított. — R. T. SLOPAK: A Belorusz SzSzK szocialista munkásosztályának kialakulása és fejlődése, 1921—1911 (64—76. 1.) megállapítja, hogy a köztársaság iparának fejlődési üteme 2,5-szer magasabb volt a Szovjetunió átlagos fejlődési üteménél. A munkásosztály nagyrészt a parasztság soraiból került ki (az első ötéves terv idején 54%-a). 1930-ban a munkásságnak még csak 45,9%-a volt belorusz nemzetiségű, 194Ó-ben már 76%-a. Az 1930-as évektől kezdve növekedett a szakképzettség Új ipari központok alakultak ki. 1940-re a munkásosztály létszáma 300 000 volt, ötször annyi, mint 1913-ban, s ehhez kell még számítani 60 000 az építőiparban és 140 00Ö a közlekedésben foglalkoztatott munkást. — L. У. CSEREPNYIN: A szovjet történettudomány 50 éve és Oroszország feudális korszakbeli története tanulmányozásának néhány eredménye (77—99. 1.) a lezajlott viták különös jelentőségét hangsúlyozva mutatja be az egyes korszakok kutatásában elért főbb eredményeket. A szovjet kutatók először csak a már ismert forrásanyag marxista átértékelésére törekedtek, de hamarosan igen sok új forrást vontak be a vizsgálódásba. A módszertani eredmények is igen fontosak. A feudális széttagoltság felszámolásával kapcsolatban fontos volt az egyesítés előzményeinek megmutatása a városi fejlődós mellett a mezőgazdaságban: új területek birtokbavétele, a feudális földbirtoklás túlterjedóse az egyes fejedelemségek határain. Sikerült bebizonyítani, hogy Oroszországban is megvolt a rendiség, s a humanizmus kezdeti formáival is találkozunk. A XVII. századdal új korszak kezdődik, a jobbágyrendszer erősödésével párhuzamosan a burzsoá viszonyok is kezdenek kialakulni. Cserepnyin véleménye szerint helyes már ekkor a parasztság kapitalista differenciálódásáról beszélni, míg sokan ezt későbbi korszakra teszik. A korszak városi fejlődésével azonban idáig keveset foglalkoztak. Ugyancsak sok a tisztázandó az eredeti felhalmozás terén. Az államszervezet fejlődésót sem vizsgálták eléggé, s az orosz abszolutizmus kifejlődését is pontosabban kellene ábrázolni. — A folyóirat helytörténeti pályázatára beküldött dolgozatok közül közlik G. P. JEFREMCEV: Október a Kolomnai Gyárban (100 —112. 1.) c. tanulmányát, amely az előző számban kiadott két tanulmánnyal együtt harmadik díjat kapott. Az első két díjat nem ítélték oda. — A forradalom katonái című rovatban az egyik közlemény Ny. F. Agadzsanova (113 —119.1.), az 1890-ben született filmszövegíró forradalmi tevékenységét vázolja. A másik (119—126. 1.) V. V. Szaharov (1889 -1932) és az 1890-ben ben született P. F. Szaharova életútját mutatja be, az előbbi gazdasági, az utóbbi politikai szervező munkát végzett a forradalom győzelme után. — Az emlékiratok rovatában G. D. PLASZKOV: A Vörös Hadsereg forrásainál (127—134.1.) az 1917 novembere ós 1918 februárja közti korszakra vonatkozó emlékeit írja meg. — Mi, parasztok, a szovjethatalom mellett vagyunk (134—142. 1.) címen 15 levelet közöl a folyóirat, ezeket 1917 novembere és 1918 novembere közt írták parasztok a szovjet kormányzathoz. — Az eseménytörténeti rovatban V. V. KOROVIN, E. P. RUSZANOV: Borisz Szavinkov pere. „A haza és szabadság védelmének népi szövetsége" c. ellenforradalmi szervezet szétzúzása (143—155. 1.) főképp azt mutatják meg, hogyan sikerült a lengyel és nyugati segítségre támaszkodó ellenforradalmárt szovjet területre csalni és letartóztatni. —- Az Októberi Forradalomban részt vett történészek rovatában I. I. ROSZTUNOV: A. Sz. Bubno (156—162. 1.) hadtörténész munkásságát ismerteti. — V. Sz. POZNANSZKIJ: F. D. Vegman (162-168.1.) az 1873-1936 élt történész tevékenységét mutatja be, aki Szibéria forradalmi mozgalmainak történetével foglalkozott. — A. M. MOISZEJEV: A honismereti múzeumok 50 év alatt (188— 209. 1.) részletes összefoglalást ad a múzeumok számának, profiljának alakulásáról, gyűjtőtevékenységük fejlődéséről. — A külföldi kortársak szemével (210 — 222. 1.) befejező közleménye az 1957—1967 közti nyilatkozatokból hoz válogatást, ezek a szputnyikokkal, a SzKP programjával ós a Szovjetunió eredményeivel foglalkoznak. — N. SZOVJETSZKOJE SZLAVJANOVEGYENYIJE 1967. 4. szám. — HRISZTO HRISZTOV: A Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a bulgáriai munkásmozgalom, 1917—1944 (3 — 16. 1.) áttekintést ad a bolgár munkásmozgalom fejlődéséről a felszabadulásig, kitekintéssel az utána bekövetkezett fejlődésre is. — HENRYK MALINOWSKI: Az Októberi Forradalom hatása a lengyel munkásmozgalomra, 1917 —1919 (17 — 30. 1.) kiemeli, hogy kezdetben még a reformisták is üdvözölték, csak idővel fordultak szembe vele. Hangsúlyozza a Forradalom szerepét a lengyel önállóság helyreállításában. Végül a Lengyel Kom-