Századok – 1968

FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi folyóiratok - 1232

1224 FOLYÓIRATSZEMLE 1240 HASZANOV, A. L. LITYIN: Galimdzsan Girfanovic8lbragimov(14,4c—149. l.)az 1887—1938 közt élt, a kazanyi tatároknak az önkényuralom elleni harcát szépirodalmi formában is feltáró történész életművét foglalják össze. — J. A. AMINYEV: Andrej Pavlovics Kucskin (149 —155. 1.) a szovjet korszak párttörténetének 1888-ban született kutató-ját mutatja be. - Sz. M.KASTANOV, JU. R. KLOKMAN: AZ 1965— 2966-ban megjelent szovjet irodalom Oroszország történetéről a XIX. századig (156—177. 1.) főképp a monográfiákat ismerteti, a folyóiratok anyagára alig tér ki. — A hazai-történelem emlékei c. rovatban V. I. KOCSEMASZOV: AZ útkeresések éve, a remények éve (197 — 203. 1.) az összoroszországi műemlékvédelmi társulat fennállásának első évéről ad számot, mint a társulat elnöke. — A. JE. IOFFE: Haladó francia közéleti férfiak és történészek a Szovjetuniónak a békéért folytatott harcáról és a szovjet—francia kapcsolatokról(205 — 216.1.) az 1920-as évektől napjainkig tekinti át a történelmi irodalmat ós publicisztikát. — ANDREW ROTHSTEIN: „AZ Oroszországra vonatkozó felvilágosítás nemzeti irodája". Az „El a kezekkel OroszországtólI" mozgalom elfeledett szakasza (216 — 226. 1) az 1918 — 1920 április közt Londonban társadalmi szervezkedésből működő, felvilágosító irodalmat közreadó intézmény történetét foglalja össze. — A. AVBAMOV: A bulgáriai dolgozók harca Szovjet-Oroszország védelmében (226 — 234. 1.) a forradalmi fellendülés éveinek adatait összegezi. — A külföldi kortársak szemével, 1946—1955 (235—242.1.) az előző számot folytatva most a Szovjetunió belső fejlődésére ós külpolitikai szerepére vonatkozó nyilatkozatokból ad szemelvényt. — HEINZ MEIRITZ: Február, Október és a munkásmozgalom Mecklenburg-Strelitz területén 1917 — 1918 (249—258. Í.) eseménytörténeti összefoglalást ad, épp úgy mint Z. HORENI: Szovjet-Oroszország és a Szlovák Tanácsköztársaság (252 — 254. 1.), aki elsősorban a kapcsolatok kiépülésére hoz adalékokat. 6. szám. — A honi történelem 50 esztendeje a Szovjetunióban (3 —15. 1.) címen szerkesztőségi cikk foglalja össze a másik ünnepi számban a Szovjetunió történetével foglalkozó történetírás fejlődésének fő szakaszait, a tárgyalt korszakok sorrendjében. A feudális korszak vonatkozásában volt a legnehezebb az új történettudomány győzelemre juttatása, nagyjából az 1930-as évek elejére tehető ez. Sikerült kimutatni, hogy a kijevi Oroszország nem rabszolgatartó, hanem feudális állam volt. Jelentős kutatások folytak a második jobbágyság, a feudalizmus bomlása terén. Elég korán megindult a kapitalizmus korszakának a kutatása. Az első pillanatoktól szinte állandó figyelem tárgya volt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, amely a lelkesedéstől a megfontolt átgondolásig a feldolgozás ós értékelés különböző szakaszain haladt át, hogy külföldön is a teljes tagadástól ós ellenséges állásfoglalástól eljusson az eredmények elismerésóig. Csak a legújabban indult meg viszont nagyobb móretekben a szovjet korszak kutatása; a szocializmus anyagi bázisának a megteremtése, a társadalmi struktúra, a nemzetiségek szabad fejlődése, a szovjet külpolitika, a kulturális forradalom, a kommunizmus építése a fő témák. A segédtudományok, különösen a forrástan is jelentős eredményeket ért el. A tudományos munka szervezése is nagyot haladt előre. A hibák közül arra mutat rá, hogy mai történészek olykor régi értékelésekhez nyúlnak vissza. A jövő vonatkozásában fontosnak tartja a többi szocialista ország történészeivel való együttműködést, á feladatoknak a SzKP KB legutóbbi határozatának szellemében való megoldását. — M. Sz. DZSTOTOSZOV: A nemzeti kérdés megoldásának szovjet tapasztalata és nemzetközi jelentősége (16—43. 1.) összefoglalja a Szovjetunió nemzetiségeinek fejlődésében mutatkozó fő vonásokat. A forradalom győzelme után az első lépés az önálló államiság megteremtése volt. Az egyes népek kölcsönösen segítették egymást a szocialista gazdaság létrehozásában. Jelentős volt az együttműködés a szocialista kultúra fejlesztésében. Sok adatot hoz fel a könyvkiadás, a nemzeti iskolázás fejlődéséről. A nemzetköziség elvének meggyökereztetésével sikerült a nacionalizmus maradványait legyőzni. így alakult ki a soknemzetiségű szovjet nép. A tanulságok: szükség van áz önálló államiságra, de ennek formáit ruganyosan kell megválasztani, a legfontosabb a tényleges egyenlőség biztosítása minden nép számára. Mindegyik nemzet érdekét figyelembe kellett venni. A népek közti fejlettségi szintkülönbség nem volt akadálya az egyesítésnek. A nemzetközi hatást fokozza az, hogy a Szovjetunióban élő népekkel rokon népek élnek Ázsiában és Afrikában. A fejlődő országok a nemzetiségi köztársaságokban szemléltetve láthatják, hogyan lehet az elmaradottságot leküzdeni. — M. A. VILCAN: A Szovjetunió mezőgazdasági lakosságának száma és összetétele 50 év alatt (43 — 63. 1.) először a természetes csökkenés főbb adatait mutatja meg, amelyben a háború ellenkező fejlődést is hozott magával, a falusi lakosság arányának növekedését. Az 1926, 1939, 1959-es népszámlálás és az 1966-os óv becsült adatait hasonlítja össze. Rámutat a biológiai tényező jelentős szerepére: a mezőgazdasági lakosság erősebb szaporodása tette lehetővé a városi lakosság nagy mértékű