Századok – 1968

FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi folyóiratok - 1232

1224 FOLYÓIRATSZEMLE 1238 befejező szakaszában, az ipari fellendülés idején Perón demagógiája jelentős hatást gyakorolt, a munkásosztály egy része is a burzsoá nacionalista ideológia befolyása alá került, így ragadhatta meg 1946-ban Perón a hatalmat. A kommunista pártnak rá kellett jönnie, hogy csak saját keserű tapasztalata árán találhatja meg a helyes utat. A párt ekkor kijelentette, hogy az imperializmus elleni harcban mindenkivel hajlandó együttműködni. A Perón-féle uralom osztályjellege hamarosan megmutatkozott. A párt kész volt a perónista tömegekkel is együtt harcolni az imperialista befolyás ellen, a dolgozók közvetlen napi érdekeiért. 1958-ban a kommunisták és perónisták együttesen támogatták a radikális párt jelöltjét, Frondizit. A radikálisok hatalomrajutásuk után viszont elárulták a nép érdekeit. Ma a hazai oligarchia ós az imperializmus elleni harc során már a hatalom megszerzésének a kérdése vetődik fel. — KARL OBERMANN: Joseph Weydemeyer és a Kommunisták Szövetsége 1849—1951-ben (42 — 55. 1.) a moszkvai Marxizmusleninizmus Intézet levéltári anyagából idéz bőséges anyagot arra vonatkozólag, hogyan sikerült a forradalom leverése után újjászervezni a Szövetséget, s bemutatja Weydemeyer jelentős szerepét ebben a munkában, új sajtóorgánumok létrehozásában. — V. L. ISZRAELJAN: Mirbach gróf be nem igazolódott prognózisa. A német imperializmus 1917—1918-as szovjetellenes politikájának történetéből (56 — 65. 1.) a német külügyi hivatal Bonnban lévő levéltári anyaga alapján mutatja be részletesen, milyen terveket szőttek a német uralkodó osztályok 1917 végétől Oroszország gazdasági és politikai leigázására. A későbbi német követ, Mirbach 1917. dec. 30-án küldte első jelentését Retrográdból, s a Trockijjal folytatott beszélgetés alapján nem sok jövőt jósolt az új kormányzatnak. Sok adat mutatja, milyen káros volt Trockijnak a béke kérdésében elfoglalt álláspontja. A német imperialisták egy része az orosz monarchistákban reménykedett, az ő révükön óhajtotta Oroszország leigázását megvalósítani. Ezeket az elképzeléseket azonban még Mirbach is irreálisoknak tartotta, ezért II. Vilmos ós környezete haragudott is rá. Június 18-i utolsó jelentésében viszont Mirbach ismét a szovjethatalom közeli bukását jósolta meg, amire a közben eltelt idő alaposan rácáfolt. — OLGA CABRERA GARCIA: Antonio Ouiteras és az 1933-as forradalom (66 — 72. 1.) ismerteti az 1906—1935 közt élt egykori kubai partizán tevékenységét, aki a Machado-diktatúra megbuktatása után 1933-ban belügyminiszter lett, a rendőrséget és a flottát sikerült ellenőrzés alá vonnia. A kormányzat számos haladó intézkedést valósított meg, bevezette a 8 órás munkanapot, a bérminimumot, kötelezővé tette, hogy az üzemekben alkalmazottak legalább 50%-a kubai legyen, amivel az amerikai befolyásra mért csapást. A hadsereget azonban Guiterasnak nem sikerült kivonnia Battista ellenőrzése alól, s Battista 1934 januárjában az Egyesült Államok segítségével megbuktatta a forradalmi kormányt. Guiteras ekkor illegálitásba vonult, s amikor el akarta hagyni az országot, hogy az emigrációban szervezze a harcot a diktatúra ellen, társaival együtt tűzharcban elesett. — Propagandisták ós történelemtanárok számára készítette összefoglalását 1. Sz. GALKIN: V. I. Lenin a Nagy Októberi Szocialista Forradalom világtörténelmi jelentőségéről (73 — 86. 1.), s Lenin műveinek elemzése során megállapítja, milyen fontosnak látta Lenin a szociáldemokratákkal való szakítást, a békés versenyt a tőkés államokkal és a békés egymás mellett élés elvét. A szocialista forradalom békés győzelmének a lehetőségét a Magyar Tanácsköztársaság megalakulása igazolta. Lenin utalt arra, hogy lehetséges az együttműködés más pártokkal. Galkin végül ismerteti Lenin nézeteit az új államhatalomról, az állam fennmaradásának kérdéséről, az új rendszer demokratizmusáról, és a proletárdiktatúra különböző formáiról. — Á visszaemlékezések rovatában V. M. BEREZSKOV: Teherán, 1943 (87 — 99. 1.) részleteket közöl megjelenés előtt álló emlékirataiból. Az akkor diplomáciai szolgálatban álló újságíró tolmácsként vett részt a konferencián. Az itt közölt első részben ismerteti a konferencia ellen készült német összeesküvést, amelyről a szovjet hírszolgálat idejében tudomást szerzett, azután Roosevelt és Sztálin első beszélgetését, ahol csak Berezskov volt jelen tolmácsként. Ezen a beszélgetésen kiderültek az angolok és amerikaiak nézeteltérései pl. Franciaország megítélésében, vagy a gyarmatok jövőjét illetően. Beszámol az első plenáris ülések lefolyásáról is. — A historiográfiai cikkek sorában A. JE. JOFFE: A Szovjetunió külpolitikájának tanulmányozása 50 év során (100 —113. 1.) bevezetőben kitekintést ad a szovjet külpolitikával foglalkozó külföldi irodalomra, utalva arra, milyen álláspontot foglalnak el ma a kínaiak. Utána ismerteti az eddigi forráskiadványokat ós feldolgozásokat. A rekonstrukció befejező szakasza és a második világháború előestéje közti korszakot eddig kevéssé kutatták. Nagyobb figyelmet kell majd szentelni monografikus munkákban a Szovjetunió és egy-egy ország kapcsolatainak, nemcsak diplomáciai, hanem gazdasági és kulturális téren is, különösen fontos