Századok – 1968

FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi folyóiratok - 1232

1224 FOLYÓIRATSZEMLE 1236 га adott sajtóértekezletéről. Ezen Je. M. Zsukov akadémikus mondott bevezetőt, melyben ismertette, milyen kutatások folynak az Októberi Forradalommal kapcsolatban az egyes szocialista országokban. Utána megbírálta a forradalommal foglalkozó burzsoá szakirodalmat, amely véletlennek tekinti, vagy az orosz állam modernizálódási folyamatában csak az egyik lépésnek, és tagadja a tömegek részvételét. — У. M. VODOLAGIN: A szovjet történeti irodalom az októberi petrográdi fegyveres felkelésről (177 —184. 1.) az 1940-es évek közt megjelent irodalmat foglalja össze. — D. A. TARASZJTTK: Könyvek a Nagy Október részvevőiről (185—191. 1.) az 1957 — 1966 közt megjelent életrajzokat ismerteti. — V. I. SZALOV: A Nagy Októberi Szocialista Forradalom mai burzsoá historiográfiája (192 — 201. 1.) az újabban megjelent munkákat bírálva leszögezi, hogy ha katonai puccsnak is tekintik sokan a Forradalmat, ma már a legtöbben elismerik, milyen fordulópontot jelentett az emberiség történetében, és maguk is bírálják a tényeket meghamisító munkákat. — A. P. NYENABOKOV: A döntő napok (205 — 208. 1.) az 1917. október 10 — 27. közti eseményeket összegezi. — N. N. SZEMENKEVICS: Hogyan fegyverkeztek fel az illegális bolsevikok (208 — 211. 1.) részletet közöl, hogyan szerzett Litvinov 1905-ben álnéven, állítólagos ecuadori megbízatássalpuskákat Belgiumból az orosz forradalom számára. — V. VR

. POHLJOBKIN: Az öt ágú vörös csillag (212 — 214.1.) megállapítja, hogy az első szovjet alkotmány még nem ismeri állami szimbólumként, csak 1918 júliusában lett a Vörös Hadsereg jelvénye, innen vált általánosabbá. — P. F. LEBEGYEV: AZ oroszországi proletariátus forradalmi dalai (214 — 218. 1.) néhány századvégi forradalmi dal szövegét közli és utal a dalok szerepére a forradalmi mozgalomban. — N. NOVAJA I NOVEJSAJA ISZTORIJA 1967. 5. szám. — A. A. GBECSKO: A Nagy Október Hadserege (3 —16. 1.) részletes áttekintést ad a Szovjet Hadsereg fejlődéséről, különösen kialakulásáról. — JOHN GOLLAN: Az Októberi Forradalom világtörténelmi jelentősége és hatása az angol munkásmozgalomra (17 — 28. 1.) 1917-től napjainkig kíséri végig a szovjet fejlődés hatását a nemzetközi munkásmozgalomra. Angol vonatkozásban hangsúlyozza, hogy Nagy-Britannia Kommunista Pártja az angol munkásmozgalom fejlődésének eredményeként jött létre. Az 1930-as években a fasizmus elleni harcban látja a legfontosabb összekötő kapcsot. A második világháború után a gyarmati rendszer felszámolásában játszott szovjet szerepet emeli ki, utalva a XX. kongresszus általános jelentőségéro A Szovjetunió fejlődésében. — POMPEIO MABQUES, ALONSO OJEDA OLAECHEA: Októ-ber eszméi és a venezuelai parasztok forradalmi mozgalma (29 — 33. 1.) ismerteti a kommunista párt falusi szervezkedését az 1930-as években, amelynek a hatására már 1931-ben létrejöttek falun kommunista sejtek, de reguláris pártszervezetek csak 1937 — 38 során. 1945 — 48 közt a párt legálisan is tudott falun szervezkedni. — FEBNANDO NADRA: A Nagy Október és Argentina (34 — 45. 1.) az 1870-es évektől ad áttekintést az argentin munkásmozgalom fejlődéséről. 1918 januárjában megalakult a Nemzetközi Szocialista Párt, amely már nevével elhatárolta magát a reformista szocialistáktól, s hirdette a szovjet állammal való szolidaritást. A Forradalomnak nagy hatása volt az argentin kul túra fejlődésére is. — SERGIO AGUIBBE: Az Októberi Forradalom és a kubai munkásosztály (45—56. 1.) bemutatja a munkásmozgalom fellendülését 1917 után. 1920-ban a cukortermelés konjunktúrája megszűnt, nagy munkanélküliség támadt, tovább nőtt a sztrájkok száma. 1913-tól J. A. Mella és R. M. Villena tevékenysége nyomán kommunista csoportok alakultak, s ezekből jött létre 1925-ben a kommunista párt. — А. О. CSUBARJAN: V. I. Lenin és a szovjet külpolitika néhány kérdése (57 — 68. 1.) megállapítja, hogy Lenin az oroszországi forradalmat csak a világforradalom kiindulópontjának tekintette, de tisztában volt azzal, hogy Oroszország sokáig magában áll a tőkés országok gyűrűjében. Az első szocialista államnak Lenin koncepciója szerint támogatnia kell a forradalmi mozgalmakat a tőkés országokban és a nemzeti szabadságmozgalmakat a gyarmatokon és a függő országokban. így problematikus lehet a szovjet állam viszonya a tőkés országokkal. Lenin egyezményeket, kompromisszumokat sürgetett, a békés egymás mellett élés megvalósítását. Tevékenységének volt tulajdonítható, hogy a szovjet nevelésű diplomaták fiatal, tehetséges csoportja alakult ki. — V. M. ROLODKOVSZKIJ: AZ Októberi Forradalom győzelmének jelentősége Finnország sorsára (69 — 81. 1.) az Oroszországhoz való csatolástól kezdve (1809) tekinti át a finn fejlődést. A Forradalom megteremtette Finnország nemzeti szabadságát és megnyitotta az utat társadalmi szabadsága felé is. Csak a német beavatkozás volt az oka annak, hogy nem került sor a szociális forradalom győzelmére. — V.L. ANANYEV: A külföldi munkás- és paraszt-szovjetek Szovjet-Oroszországban, 1918 — 1921 (82 -90. 1.) ismerteti a bolsevik párton belül létrejött külföldi csoportok tevékenységét, melyek föderációjának