Századok – 1968
FOLYÓIRATSZEMLE - Magyar folyóiratok - 1210
FOLYÓIRATSZEMLE 1215 lecsúszott a polgári demokrácia szintjére és feladta vagy a beláthatatlan jövőre halasztotta a szocialista célokat. A program kísérletet tett arra, hogy megkönnyítse a progresszió erőinek helyzetét, elősegítse az ország demokratizálásának ügyét.Ugyanákkor a program alapvető ellentmondása, hogy, a követelések lényegét és tartalmát illetően, az elméleti indokolásban reformista magyarázatot adott. Az MSzDP csak a „feudális nagybirtok" ellen harcolt, a „polgári Magyarországért", s ebben a harcában az ipari burzsoáziára is számított. Helytelenül úgy ítélte meg az ország előtt álló feladatokat, hogy a bajok fő forrása nem a kapitalizmus — amely még nem is fejlődött ki egészen —, hanem a feudalizmus, ezért a polgári átalakulást, a kapitalista rendszert kell teljessé tenni. Agrárprogramja ezért minden pozitív vonása ellenére is csupán szűk körű reformprogram, amely „a feudalizmus lebontását" kizárólag reform útján, felülről, az uralkodó osztály egy részének „jóindulatú" támogatásává . vélte elérni. Ennek megfelelően a program nem is exponálja azt a kérdést, hogy az agrárkérdés demokratikus megoldását Magyarországon csak az ipari munkásság vezetésével és támogatásával lehet elérni. — TADEUSZ DAI NISZEWSKI A nemzeti kérdés a lengyel munkásmozgalom korai időszakában c. tanulmánya hangsúlyozza a lengyel munkásmozgalom azon jellegzetességót, hogy I hosszú évtizedekig a nemzeti rabság körül-1 menyei között fejlődött, ezért az osztály-I követelések és össznemzeti feladatok helyes összekapcsolása mindig központi problémája volt. A tanulmány az 1880-as évektől az 1905 — 7-es forradalom időszakáig ismerteti a lengyel forradalmi munkásmozgalom szervezeteinek állásfoglalását a nemzeti kérdés megoldására vonatkozóan. A Lengyel Szocialista Párt (PPS) a nemzeti függetlenség ügyét állította előtérbe, s ennek rendelte alá a társadalmi felszabadulásért vívott harcot, míg a Lengyel Királyság és Litvánia Szociáldemokráciája (SDKPiL) hangsúlyozta az elnyomó ős elnyomott nemzetek munkásosztályának forradalmi együttműködését, de nem értékelte kellőképpen a nemzeti kérdés jelentőségét. A szerző utal Lenin nézeteire a lengyel nemzeti kérdésről, majd ismerteti a két munkáspárton belül megfigyelhető erjedést a XX. század elején. — JEMNITZ JÁNOS: A háború kérdése a II. Internacionálé stuttgarti kongresszusán c. tanulmánya áttekinti a nemzetközi munkásmozgalom antimilitarista tradícióit, majd utal arra, hogy az új háborús krízisek folytán jogosan merült fel az az igény, hogy a pártok tovább fokozzák háborúellenes erőfeszítéseiket. A szerző ismerteti az egyes pártok belső vitáit e kérdésben. Az 1907. évi stuttgarti kongresszuson a napirendi pontok közül az egyik legvitatottabb a háború elleni küzdelem volt. A küldöttek elé nógy határozati javaslatot terjesztettek: három franciát ós egy németet. Főként atekintetben voltak lényeges eltérések, hogy a pártok mit tehetnek a háború kitörésének megakadályozására, illetve mi a teendőjük a már kirobbant háborút követően. A kongresszus vitáiban a német delegáció jobbszárnyához tartozó Vollmar elutasított minden radikális fellépést, Bebel doktrinér módon ugyancsak elhárította ezeket a kezdeményezéseket, amelyeket egyébként К Liebknecht is szorgalmazott. Másfelől G. Hervé a háború jellegével nem számolva, előre elkötelező forradalmi intézkedéseket követelt. A guesdisták lényegében Bebellel értettek egyet. Jaurès a háború megakadályozására szintén radikális intézkedéseket követelt. Mellette sorakozott fel Belgium, Olaszország és több kisebb ország szocialista delegációja. A kongresszus vitáján Lenin, Luxemburg és Martov terjesztett be külön kiegészítő javaslatot, amely az Internacionálétól s pártjaitól a háború kitörése esetén megkövetelte a helyzet forradalmi kihasználását. A végső határozatot ilyen szellemben hozták meg, de az egyes pártokban a régi nézetek tovább éltek. így az 1907 — 1914 közötti antimilitarista eredmények ellenére 1914-ben az Internacionálé vezetői többségükben hátat fordítottak a stuttgárti határozatoknak. — A Közlemények rovatban PINTÉR ISTVÁN: Adalékok a finn -szovjet háború történetéhez a magyar követek jelentései alapján címmel bő kivonatokat közöl a fontosabb európai fővárosokban ós Washingtonban akkreditált magyar követek jelentéseiből. Ezek főként azon kórdóst világítják meg, hogy a megosztott imperialista táboron belül milyen kísérletek folytak a szovjet—finn háború adta lehetőségek kihasználása révén egy szovjetellenes imperialista egységfront létrehozására. — A Dokumentumok rovatban BÉKI ERNŐ a Munkás- ós Szocialista Internacionálé Titkárságának két 1919 októberében kelt körlevelét teszi közzé, amelyek a csatlakozott szervezetek titkárait tájékoztatják a Tanácsköztársaság megdöntése után kialakult magyarországi helyzetről és az MSzDP-nek a szociáldemokrácia nemzetközi központjához intézett kéréséről „demokratikus intervenció" tárgyában. — KENDE JÁNOS a Garami Ernő és az MSzDP vezetősége között 1931 januárjában bekövetkezett szakítás eddig 23*
