Századok – 1968

FOLYÓIRATSZEMLE - Magyar folyóiratok - 1210

1216 FOLYÓIRATSZEMLE 1216 nyilvánosságra nem került okmányait publikálja: Garaminak a Népszava szerkesztősége által visszautasított cikkét, valamint a pártvezetőség január 9-i teljes ülése elé terjesztett emlékiratát. — Ihrlinger Antalról S. VINCZE EDIT írt gazdagon dokumentált életrajzot. Az 1967. 3. szám közli a párttörténeti tankönyv X. fejezetének tervezetét, amelynek címe: Magyarország a második világháborúban. Küzdelem a hitlerista rablóháborúból való kiválásért, a függetlenségért és a demokratikusátalakulásért (1941 —1944). Sorrendben az alábbi témákat tárgyalja: Magyarország hadbalépései; hajsza az antifasiszták ellen; a sztálingrádi csata és a fasiszta tömb megrendülése; a kommunista párt a kivárási politika leküzdésóért; a KMP harci programja; harc a náci megszállók és cinkosaik ellen; a Magyar Front; a Kommunista Párt 1944 szeptemberi kiáltványa — MÓD ALADÁR Október öröksége című cikke bírálja azon polgári szemléletet, amely az októberi forradalmat kizárólag „erőszak" termékének fogja fel. Lenin 1917 szeptember—októberi tevékenységét elemezve szembeszáll a fegyveres felkelést abszolutizáló dogmatikus torzításokkal is, s hangsúlyozza, hogy Lenin egy pillanatra sem tévesztette szem elől: a forradalom ós a szocializmus győzelmének döntő kérdése a tömegek iránti bizalom, a nép óriási többségének megnyerése s a vele való egység biztosítása. A forradalom valóságos tartalmát értékelve, a szerző kimutatja, hogy a lényeget tekintve nincs szakadék az Októberi Forradalom és korunk fő politikai követelményei között, egyúttal szükséges új utak keresése. Az elmélet fejlődése azonban nem szorítkozhat kizárólag a „személyi" kultusz szubjektivizmusának bírálatára, kívánatos a munkásosztály ós forradalmi pártja vezető szerepe igazi tartalmának megértése, az új kor kérdéseinek elvi tisztázása. — ERICH DONNERT tanulmánya A breszt-litovszki kényszerbéke és a német pártok a politikai áramlatok magatartását tárgyalja a békediktátummal kapcsolatban, amennyiben idevonatkozó állásfoglalásaik világosan tükrözik az orosz forrad alomról kialakult különböző nézeteket. A német uralkodó osztályok nagy győzelemként könyvelték el a breszti békét ós pártjaik a Reichstagban a szerződés aláírása mellett szavaztak. A többségi szociáldemokraták tartózkodtak, míg a független szociáldemokrata párt képviselői ellenezték a ratifikálást. Ennek ellenére mindkét szociáldemokrata párt vezetőit összefűzte a német burzsoázia táborával a proletárforradalomtól való félelem és az antibolsevizmustól vezetett szovjetellenes uszítás. A német baloldali marxisták súlyos döntésnek értékelték a breszti kényszerbékét, de állásfoglalásuk — elvi tévedéseik ellenére — a szovjethatalmat éppen a súlyos megpróbáltatások idején, amikor sok orosz és külföldi szocialista ingadozott a forradalom kilátásainak megítélésében, a maga jelentőségében méltatta. — A. J.' MANUSZEVICZ: Az oroszországi 1917 — 1920-as internacionalista mozgalom történetének néhány kérdése című tanulmányában méltatja az internacionalisták nyújtotta támogatás jelentőségét a forradalom vívmányainak megvédelmezésében. 1917-ben Oroszországban több mint 4 millió külföldi tartózkodott: hadifoglyok, menekültek és idénymunkások, igen sok európai és ázsiai nemzet képviselői, akik az adott ország lakosságának legkülönbözőbb társadalmi rétegeit és politikai pártjait képviselték. A bolsevikoknak sikerült ezen ideiglenes lakosság jelentékeny részét a forradalom oldalára állítaniok. Külföldiekből álló kommunista szekciók egész sora jött létre 1 Szovjet-Oroszországban, amelyek később : jelentős ezerepet játszottak az illető országok kommunista pártjainak megalakulásában. Az aktivitásra jellemző, hogy eddig több mint 160, 1917 — 20 között a szovjet köztársaságban megjelent internacionalista időszaki kiadvány címét si- i került feltárni. — Az internacionalista mozgalom történetének tanulmányozása még a polgárháború időszakába nyúlik vissza. A kutatómunka különösen az SzKP | XX. Kongresszusa után élénkült meg, I 1957—1965 között a Szovjetunióban több | mint 160 kisebb-nagyobb munka jelent meg erről a témáról. A szocialista országok ezzel a problematikával mindezideig sajnálatosan keveset foglalkoztak. A cikk tárgykörökre tagolva, részletesen ismerteti a kérdés szovjet irodalmát. — HAJDÚ TIBOR tanulmánya, A KMP taktikájának néhány vonása a proletárforradalom előkészítésének hónapjaiban a párt tömegakcióinak bemutatásával világítja meg, miként találták meg a kommunisták gyakorlati tevékenységük során a helyzet által megkívánt taktika sajátos módszereit. A fiatal KMP sikeresen alkalmazta a bolsevikok taktikáját, jelszavait, és kiaknázta az orosz forradalom népszerűségét. A párt sikereinek másik titka: tagjai, szónokai és agitátorai az ipari munkások akaratát öntötték szavakba. A kommunista agitáció széles skálájában a legfontosabb momentumok az üzemi, utcai gyűlés, csoportos agitáció, a villamoson vagy a gyárkapuban provokált vita. Jelentős szerepe volt az írásos propagandának, különösen a Vörös Újságnak. A szerző a továbbiakban ismerteti a KMP akcióit