Századok – 1968

Történeti irodalom - A Nagy Honvédő Háború története 1941—1945 (Ism. Borús József) 1174

TÖRTÉNETJ JRODALO.M 1177 hadnál is, elsősorban a Szovjetunió tengeri határainak 1939 — 1940 folyamán bekövetkezett megnövekedése miatt. A szovjet fegyveres erők létszámának növelésére, új haditechnikai eszközökkel való felszerelésére, vezetésüknek és kiképzésüknek a korszerű háború tapasztalatai alapján magasabb színvonalra emelésére 1939 —1941 folyamán jelentős intézkedések történtek. ,,De ezt az óriási munkát nem elég gyors ütemben, több évre szóló távlattal végezték, s a.Nagy Honvédő Háború kezdetéig nem fejezték be . . ." (441. 1.). Rendkívül érdekes a munkának az utolsó, a határmenti katonai körzetek csapatainak és a flotta erőinek 1941 júniusi állapotát ismertető alfejezete. A .Szovjetunió nyugati határmenti körzeteinek volt kidolgozott védelmi terve, de ez a terv hibásan abból a feltevésből indult ki, hogy meglepetésszerű ellenséges támadásról szó sem lehet; a hadüzenet vagy az ellenség kezdeti tevékenysége után lesz idő a szovjet csapatok felvonulására. A határmenti repülőterek többségén építkezési munkálatok folytak, így a vadászgépeket néhány, több esetben közvetlenül a határon levő repülőtérre zsúfolták össze, álcázás nélkül. Rosszul volt megszervezve a légi figyelő- és jelzőszolgálat is. — Folyt a védelmi létesítmények, továbbá utak, raktárak és laktanyák építése, s a létesítmények időben való elkészültét munkaerő- és anyaghiány is akadályozta. „Mindezek a fogyatékosságok nem hathattak volna döntően a védelem állapotára, ha a csapatok idejében felfejlődtek és felkészültek volna a német fasiszta támadás visszaverésére. De a szovjet csapatok Sztálinnak, valamint a honvédelmi népbiztosság és a vezérkar vezetőinek hibájából nem kaptak parancsot arra, hogy idejében vonuljanak fel, ós foglalják el a védelmi terepszakaszokat a Szovjetunió nyugati határa mentén" (460. 1.). A Nagy Honvédő Háború története első kötetének áttanulmányozása alapján bárki megbizonyosodhat arról, hogy ez a munka minden eddigi hasonló feldolgozásnál alaposabban, részletesebben és pontosabban vizsgálja és mutatja be a második világháború előzményeit, kirobbanásának körülményeit és első szakaszának történetét. A Szovjetunió és a Vörös Hadsereg történetének számos eddig ismeretlen vonatkozását kapjuk itt most feldolgozva, korábban nem pontosan ismertetett eseményeket pedig új, a történeti valóságnak jobban megfelelő értékelésben. Külön kiemelendőnek tartjuk a személyi kultusszal, a törvénysértésekkel, Sztálin személyének értékelésével foglalkozó részeket, még akkor is, ha ezek nem mindenben tekinthetők véglegeseknek. Helyenként találkozunk Sztálin szerepének leegyszerűsített ábrázolásával is, személyének indokolatlan mellőzésével is, másfelől viszont későbbi politikai személyiségek túlzott előtérbe állításával. Egy ismertetés keretébe nem férhet bele egy ilyen bonyolult történelmi szakaszt ábrázoló terjedelmes mű valamennyi vitatható vagy problematikus részének, megállapításának felvetése, még felsorolásszerűen sem. Éppen ezért inkább csak egy politikai és egy katonai természetű kérdést vizsgálunk meg; mert a munka rájuk v.onatkozó részét nem tekintjük sem elegendőnek, sem véglegesnek. E két kérdés az 1939 augusztusi, tehát a második világháború kirobbanását közvetlenül megelőző európai helyzet, valamint a haditapasztalatok, elsősorban a spanyol polgárháború tapasztalatainak a munkában található ábrázolása. 1939 augusztusának eseményeivel a munka kétízben is foglalkozik: az „Angol— francia—szovjet tárgyalások 1939-ben. Szovjet—német megnemtámadási egyezmény" című alfejezetben részletesen, majd a „Németország megtámadja Lengyelországot" című alfejezetben rövidebben. Az előbbiben részletes leírást találunk az angol—francia katonai küldöttség 1939. augusztus 11. után Moszkvában folytatott tárgyalásairól. Ezek a tárgyalások augusztus 21-én az angol és a francia kormány hibájából megszakadtak. Közben a német diplomácia lépéseket tett a német—szovjet viszony megjavítására. A szovjet kormány eleinte tartózkodóan reagált, s csak az angolokkal és franciákkal folytatott moszkvai tárgyalások sikertelenségét látva, a Németországgal való háború elkerülése végett fogadta el Hitler augusztus 20-i ajánlatát megnemtámadási egyezmény megkötésére, melyet, mint ismeretes, augusztus 23-án írtak alá Moszkvában, tíz évi időtartamra. Ezt megelőzően Berlinben augusztus 19-én éjjel német—szovjet kereskedelmi egyezményt írtak alá, amiről a Nagy Honvédő Háború története nem tesz említést. A Lengyelország elleni német támadás közvetlen előzményeiről szólva a kötet nem foglalkozik Hitler augusztus 22-ón Berchtesgadenben a tábornoki kar előtt mondott többórás beszédével. Hitler e beszédében indokolta meg elhatározását Lengyelország megtámadására, kifejezve meggyőződésót, hogy a Wehrmacht helyt fog állni. A harc kezdetének időpontját ekkor még nem közölte, majd 25-én kiadta a parancsot a másnapi támadásra. 25-én este azonban megtudta, hogy Olaszország nem vesz részt a háborúban, s megérkezett Berlinbe a brit—lengyel szövetség megkötésének híre is. E két hír hatására