Századok – 1968

Történeti irodalom - A Nagy Honvédő Háború története 1941—1945 (Ism. Borús József) 1174

1176 TÖRTÉNETI IRODALOM 1162 műveletekben 1941 tavaszán következett be lényeges változás, a német csapatok megjelenése után. A két európai fasiszta állam törekvései a Balkánra is kiterjedtek, német csapatok vonultak be Romániába, Olaszország megtámadta Görögországot, majd 1941. április 6-án német támadás érte Jugoszláviát és Görögországot. A náci megszállás alá került Európában, Csehszlovákiában ós Lengyelországban éppúgy, mint Görögországban és Franciaországban ellenállási mozgalom bontakozott ki. A harmadik rész címe: ,,A Szovjetunió elleni támadás előkészítése a fasiszta Németországban. A Szovjetunió honvédelmének helyzete". E részben először a Szovjetunió elleni német tervekről olvasunk, és a fasiszta tömb helyzetéről. A hitleri Wehrmachtnak a Szovjetunió elleni háborúra való felkészítésében jelentős szerepe volt a német hadiiparnak, melynek potenciálját a megszállt országok ásványi kincsei, mezőgazdasága és ipara jelentősen növelte. A Szovjetunió külpolitikája 1940-ben és 1941-ben a háború elhárítására irányult, bár sikertelenül. A második világháború kirobbanását követően számos intézkedés történt a szovjet állam védelmi képességének további erősítésére. A Szovjetunióban 1940-ben 165,9 millió tonna szenet, 31,1 millió tonna kőolajat termeltek, 18,3 millió tonna acélt állítottak elő. A szovjet népgazdaság sikerei következtében 1941 júniusában a Vörös Hadsereg jelentős készletekkel, nem utolsó sorban élelmiszerrel rendelkezett. A hadiipar 1940-ben és méginkább 1941-ben megkezdte újtípusú repülőgépek, a németekénél jobb harckocsik, automata fegyverek gyártását, jóllehet Sztálin és több más vezető az új fegyverekkel kapcsolatban gyakran habozó álláspontot vallott. Másfelől a hadiipar által előállított, 1941 júniusáig nem nagyszámú új harceszköz sem került el mind a csapatokhoz, s ami eljutott, azt sem ismerték még kellő mértékben. A Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja a XVII. és a XVIII. kongresszus szellemében fokozta az ideológiai munkát a dolgozók kommunista nevelésére, a szocialista hazafiság fejlesztésére. Ugyanakkor a gyakorlatban hibás tételek is érvényesültek, így elsősorban az osztályharc állandó élesedéséről Sztálin által hangoztatott nézet. A könyv utolsó, tizedik fejezetének címe: ,,A szovjet fegyveres erők a német támadás előtt". A Vörös Hadsereggel egyidőben született szovjet hadtudomány, melynek Lenin volt első nagy teoretikusa, a szocializmus viszonyai között fejlődve, értékelni tudta egy elkövetkező háború jellegét. Ugyanakkor 1937 után, a személyi kultusz hatására, nem tudott megfelelően továbbfejlődni. A szovjet hadászat a hadműveletek fő fajtájának a támadást tekintette, felfogása szerint a védelem ehhez viszonyítva alárendelt szerepet tölt be. A védelmet csak egyes irányokban tartotta lehetségesnek, nem pedig egész hadászati arcvonalon. Az a kérdés, hogyan kell kivonni nagy erőket, ha azokat bekerítés veszélye fenyegeti, egyáltalán nem volt kidolgozva. Egy másik fontos megállapítás: ,.. . . abból a feltevésből kiindulva, hogy a szovjet fegyveres erők az imperialista államok támadása esetén átviszik a háborút ezeknek az országoknak a területére, lebecsülték a nnaklehetőségét, hogy az ellenséges csapatok betörnek szovjet területre" (415.1.). Ismertetve a hadműveleti művészet és a harcászat szovjet elméletét, összefoglalóan megállapítja: „. . . az elmélet a korszerű hadműveletek és harcok jellegének helyes megítéléséből indult ki, de csak a megszokott, és lényegében a szovjet csapatok számára előnyös ^feltételeket vette számításba" (421. I.). Érdekes ós részletes adatokat találunk a szovjet fegyveres erők technikai ellátottságáról, szervezetéről és kiképzéséről. A gyalogság fegyverzete sem mennyiségben, sem minőségben nem maradt el a német gyalogságé mögött, de 1941 júniusában a későbbi időben oly nagy hírnévre szert tett, kiváló géppisztolyok és páncéltörő puskák még nem vagy alig érkeztek meg a csapatokhoz. A Vörös Hadseregnek kiváló tüzérségi anyaga volt, de kevés vontatója. Rendelkezésére állt a rakétaelv alapján működő sorozatvető, a „katyusa", a dieselmotoros T 34-es harckocsi, a második világháború legjobb közepes harckocsija. Az új repülőgépek gyártása még alig kezdődött el, és a repülőgépek rádióadóvevői gyenge minőségűek voltak. Általában fogyatékos volt a fegyveres erők híradótechnikával való ellátottsága. A Nagy Honvédő Háború kitörésekor a szovjet fegyveres erők a fegyverzet kicserélése és az átszervezés állapotában voltak. Ez az átszervezés szinte valamennyi fegyver-és haderőnemre kiterjedt. Különösen lényeges intézkedést jelentett a páncélos és gépesített magasabbegységek újbóli felállítása, a német hadsereg lengyel- ós franciaországi hadműveletei tapasztalatainak alapján. Önálló harckocsihadosztályokat, gépesített hadosztályokat, továbbá gépesített hadtesteket hoztak létre, de ezek felszerelése a háború kitörésekor még nagyon hiányos volt. A légierőnél ugyancsak nem fejeződött be az új repülőezredek szervezése és új típusú gépekkel való ellátása. A légierő hadtápjának átszervezése pedig csak megkezdődött 1941 nyarára. — Ugyancsak szervezeti intézkedések voltak folyamatban» hajó-