Századok – 1968

Történeti irodalom - A Nagy Honvédő Háború története 1941—1945 (Ism. Borús József) 1174

TÖRTÉNETJ JRODALO.M 1175 lődött, a kommunistákkal és a baloldali erőkkel való kegyetlen leszámolást követően, fegyveres hódításokra. Ebben segítségére volt a nyugati hatalmaktól kapott gazdasági és politikai támogatás is. A világ haladó erői a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjával az élen, felvették a harcot a fasizmus és a háborús veszély ellen. A Szovjetunióban a szocializmus győzelme, az ötéves tervek sikere megszilárdította az ország honvédelmét. A Szovjetunió belső egysége megerősödött, külpolitikája ugyanakkor a kollektív biztonság megteremtésére irányult. A kollektív biztonság európai rendszerét az európai államok kormányainak ellenállása miatt azonban nem sikerült létrehozni, ezért a Szovjetunió intézkedéseket tett a hadsereg és a flotta erősítésére, az ország honvédelmi képességének növelésére. A Vörös Hadsereg létszáma, a flottát is beleértve, 1927-ben 586 ezer fő volt; tíz év elmultával, 1937-ben már 1 millió 433 ezer. Az 1934-ben tartott XVII. pártkongresszust követő időben a személyi állomány 24,2 százaléka az SzK(b)P tagja volt, s egyre nőtt a Komszomol-tagok aránya is. Az európai fasizmus első agresszív cselekedete Olaszországból indult ki. Az olasz fasiszta csapatok 1935. május 26-án megtámadták Abessziniát. Alig ért véget ez a háború, 1936. július 18-án Spanyolországban fasiszta lázadás kezdődött. A fasiszták oldalán hamarosan beavatkozott Olaszország és Németország. A veszélyben levő spanyol köztársaság segítésére 54 országból antifasiszta önkéntesek érkeztek. A túlerővel szemben azonban a Spanyol Köztársaság alulmaradt, így a nemzetközi helyzet az agresszorok javára változott meg. Távol-Keleten a japán imperialisták elfoglalták • Kína jelentős területeit, így a háborús feszültség a világ e részében is tovább növekedett. Japán és Németország 1936. november 25-én megkötötte az ún. „antikomintern paktumot", melyhez egy óv múlva Olaszország is csatlakozott. ,,lgy jött létre a három agresszív állam tömbje, melyet a második világháború kirobbantása céljából agyaltak ki", — írja a Nagy Honvédő Háború története (144. 1.). A nyugati hatalmak szabad kezet engedtek a német fasizmusnak az agresszióra. 1938 márciusában német csapatok vonultak be Ausztriába: Németország annektálta Ausztriát. A németek következő célpontja Csehszlovákia volt, területének egy részét a csehszlovák kormány képviselői nélkül 1938. szeptember 29-én és 30-án Münchenben tartott nemzetközi értekezleten Németország kapta. Münchent azután 1939 márciusában Csehszlovákia teljes felszámolása követte. A háborús veszély így tovább növekedett, s a német vezetők megkezdték a Lengyelország elleni akciók előkészítését. 1939 folyamán több nemzetközi jelentőségű esemény történt. Márciusban Moszkvában ülésezett az SzK/b/P XVIII. kongresszusa. A tavaszi hónapokban Nagy-Britannia és Franciaország kormánya ismételten a Szovjetunióhoz fordult, a fasiszta egresszió veszélye miatt. A nyugatiak halgató taktikája folytán a diplomáciai tárgyalások nem jártak eredménnyel, ezért szovjet javaslatra augusztusban Moszkvában katonai tárgyalás kezdődött a három állam küldöttsége között. Konkrét eredmény most sem született, sőt az angol ós a francia kormány hibájából a tárgyalások meg is szakadtak. Végül is a Szovjetunió, hogy ne keveredjék háborúba Németországgal, elfogadta a német részről felajánlott megnemtámadási egyezményt, aminek aláírásával elsősorban időt nyert. A második rész „A Szovjetunió és a kapitalista világ a második világháború első időszakában" címmel 3 fejezetben ismerteti a második világháború kitörését és eseményeit 1941 júniusáig. Az egyik fejezet a Lengyelország elleni német támadást tárgyalja, a nyugati hatalmak furcsa háborúját, továbbá az 1940. évi francia vereséget. Ebben a helyzetben a Szovjetuniónak intézkedéseket kellett tennie biztonságának megerősítésére a Távol-Keleten éppúgy, mint nyugati határain. 1938-ban a Haszan-tó mellett, 1939-ben pedig a Halhin-Gol folyónál japán provokációkat kellett elhárítani. Ez utóbbi helyen a Vörös Hadsereg a mongol népet segítve mért kijózanító csapást a japán agresszorokra. Európában 1939 szeptember közepén a lengyel államnak a német támadás hatására bekövetkezett széthullásával lehetőség nyílott Nyugat-Ukrajna és Nyugat-Belorusszia felszabadítására. A balti államok a néptömegek nyomására 1939 szeptember végén—október elején kölcsönös segélynyújtási szerződést kötöttek a Szovjetunióval. Amíg ezen országokban a kormány a németek bevonulását készítette elő, addig a velük szemben kibontakozott forradalmi mozgalom népi kormányt juttatott uralomra. Mindhárom országban győzött a szocialista forradalom. Finnország reakciós uralkodó köreinek hibájából 1939. november 30-án megkezdődött a szovjet—finn háború, mely Finnország katonai vereségével végződött. A békeszerződés biztosította Leningrád és Murmanszk biztonságát. — Ugyancsak rendeződött a szovjet—román konfliktus is, Besszarábia és Észak-Bukovina felszabadulásával. A francia vereség után Nyugat-Európában a háború a levegőben és a tengeren folyt, az Atlanti óceánon, de a Földközi-tengeren is, továbbá Afrikában. Itt a had-