Századok – 1968
Tanulmányok - V. Windisch Éva: Kovachich Márton György és a magyar tudományszervezés első kísérletei. 90
112 V. WINDISCH ÉVA való bevonása nem történt meg. A választott tárgykör hozza magával, hogy az összegyűjtés és publikálás súlypontja az eddig jóval nagyobb hangsúllyal szereplő' elbeszélő forrásokról az oklevelekre, törvényekre és más, nem elbeszélő jellegű dokumentumokra helyeződik át — ami lényeges feltétele a szakszerű történettudomány kialakulásának. A fejlődés sajátosságaiból következik azután, hogy a közjogi szemlélet nem hagy teret más szempontok érvényesülésének. Bár Kovachich terveiben intézmény- és társadalomtörténeti, sőt néprajzi követelések is felmerülnek, ezek magukban a tervekben is mindvégig a perifériákon maradnak, megvalósításuk érdekében pedig semmi sem történik. Az előbbihez hasonlóan értékelhetjük az Institutum-ban érintett harmadik kérdéscsoportot: Kovachich saját tervezett munkáit, amelyek az intézet munkájába a terv szerint nem olvadnának maradéktalanul bele. A különbség az Institutum közössége részére tervezett munkákkal szemben az, hogy Kovachich közjogi szemlélete saját terveiben még kizárólagosabban érvényesül, s a Corpus Juris kérdésének előtérbe állításával a koncepció egyoldalúbbá, merevebbé válik. Ez nagymértékben rontja a terv megvalósulásának esélyeit is: Kovachich olyan munkálatra fogja hosszú évek során át energiáit fordítani, amelyhez — túlságosan kényes, uralkodó és rendek számára egyaránt bizonytalan eredményekkel járó lévén — egyikük komoly támogatását sem fogja megszerezhetni. Maga a dolgozat központjába helyezett, s a tudományos tervek előadására okot szolgáltató Institutum a magyar tudománytörténet egyik legsajátságosabb vállalkozása. A helyzet józan felmérésével Kovachich nem törekszik akadémia-szintű intézményre, de nem elégszik meg helyi jellegű tudományos társasággal sem. Mai nyelven szólva nagyszabású — országos méretű — munkaközösséget és dokumentációs központot kíván szervezni: a magyar történelem egyes mozzanatainak — ezen belül elsősorban a közjog történetének — megírásához létre kívánja hozni az adott technikai feltételek között lehetséges legnagyobb méretű forrásbázist. Tervezetének közvetlen magyarországi elődei a jezsuita anyaggyűjtésben és a Batthyány Ignác-féle történetkutató társaság gondolatában keresendők; e kettő összekapcsolásával kíván a magyar történettudomány legégetőbb kérdésén: a központi helyen levő forrásbázis hiányán segíteni. Tervei megformálásához Kollár Ádám és Tersztyánszky gyűjtői és tudományszervezői tevékenységének ismerete is hozzájárulhatott. A külföldi példák közül, úgy látszik, a prágai tudományos társaság előrehaladása hatott rá ösztönzőleg. Ismerte Révai 1790-ben megjelent Planumát is; ez azonban eltérő célkitűzése folytán a lényeges kérdésekben nem gyakorolt rá hatást. Megtalálhatta azonban nála a társaság és a könyvtár és múzeum összekapcsolásának gondolatát — bár a gyűjtemények Révainál alárendeltebb szerepet kaptak, mint Kovachichnál: létrehozásuk a társaság működésének szükséges velejárója, de nem központi célja. Némi megegyezés az anyagi alapok terén is mutatkozik; csakhogy Révai nem meri kizárólag a pártfogók támogatására építeni nagyobb anyagi fedezetre szoruló vállalkozását (Révai publikációk kiadását, jutalmak kitűzését, játékszín irányítását is tervbeveszi), s bár ezt is felveti, az anyagi fedezetet ezen kívül a tanulmányi alapból származó hozzájárulásban s'a társaság kezelésében álló nyomda jövedelmében reméli megtalálni.37 37 Révai Miklós : Planum ... .
