Századok – 1968

Történeti irodalom - Oszmova; N. I. lásd Zvorikin; A. A. - Paulinyi Oszkár: A vállalkozás kezdeti formái a feudáliskori nemesércbányászatban. (Ism. Babics András) 1160

1160 TÖRTÉNETI IRODALOM 1160 gári törvénykönyv csak 1959-ben született meg !), majd az új társadalmi viszonyok szükségleteit kifejező szocialista jogrendet hoztunk létre. A további feladatok közül kiemeli a népi demokratikus jogban és jogéletben egyre inkább kibontakozó társadalmi-önigazgatási jogi elemek kimunkálásának fontosságát. Sánta Ilona : A munkásegység fejlődése a felszabadulás után című munkája a kötet egyetlen kifejezetten politikai történeti kérdéssel foglalkozó tanulmánya. (Tekintve, hogy a korábbi, hasonló témájú gyűjteményes vagy külön kötetek túlnyomórészt politikai történettel foglalkoztak, ezt nem lenne helyes a kötet hibájául felróni.) A szerző korábbi e tárgyban írt munkáit ezúttal értékes új kutatási eredményekkel, adatokkal egészítette ki, elemzését számos vonatkozásban, különösen a szociáldemokrata párton belüli irányzatok megítélésének tekintetében elmélyítette. A szerkesztők munkájáról szólva — a bevezetőben már méltatott tárgyszerűségre való törekvés elismerésén túl — helyesléssel kell megemlíteni, hogy nem igyekeztek sem műfaj, sem stílus tekintetében uniformizálni a tanulmányokat, messzemenően teret engedtek a szerzők önállóságának. ESTI BÉLA PAULINYI OSZKÁR: A VÁLLALKOZÁS KEZDETI FORMÁI A FEUDÁLISKORI NEMESÉRCBÁNYÁSZATBAN (Budapest, Akadémiai Kiadó. 1966. 95 1.) Értekezések a Történeti Tudományok Köréből, 40. A szerző a feudális-kori bányászat kitűnő ismerőjeként történeti vizsgálódását e könyvében a XII—XIII. századforduló körüli évtizedekre összpontosítja. Nagy irodalmi apparátusra és dokumentumokra támaszkodva, német, főképpen alpesi bányaműveken határozza meg azokat az elemeket, amelyek a földesúri saját-üzemek kereteit megbontják, elősegítve, hogy a feudális és polgári eredetű pénzvagyon benyomuljon ebbe a termelési ágba. Paulinyi Oszkár észrevehetően Zycha bányajogtörténeti munkássága eredményeire támaszkodik. Indokoltan sokra becsüli Zycha koncepcióját, de kritikailag és fejlesztő módon. Óvakodik attól, hogy széles körben általánosítson, annak ellenére, hogy a karintiai és a tridenti magas színvonalú bányaművelés a kor gazdasági, jogi, társadalmi és technikai keretében teljesen ésszerűen bontakozik ki előttünk. Amíg Zycha a bányajogi viszonyokat helyezi a gyújtópontba, addig Paulinyi Oszkár gazdaságtörténészként főképpen a termelési viszonyok beható elemzésével ér el szép eredményt, a történelmi materializmus termékenyítő szemléletével, a dialektikus módszer alkalmazásával. Természetesen, a gazdasági és társadalmi szemlélet súlypontozása ellenére sem mellőzhette a termelési ág jogi helyzetének jellemzését. Annál inkább nem, mert a bányakincs tulajdonjogi viszonyainak ez időben való alakulása tekintetében korántsem alakult ki egyöntetű álláspont jog- és gazdaságtörténészeink között. Míg igen tekintélyes szerzők az ásványkincs eredendő regálé jellegét vallják, mások — a XIX. század utolsó negyedében, élükön Zychával — úgy látják, hogy a regálé stádiumba csak fokozatosan, a XIII. században jutott el a nemesérc, mint bányászati nyersanyag, s a feudalizmus korábbi szakaszában a földesúré volt a bányakincs tulajdonjoga is. Ezt az állapotot azonban nem tekinthetjük abszolút zártságában, hiszen a ius regale felé tartó fejlődóst biztosító csírák már ebben a stádiumban is megállapíthatók, főképpen a frank területeken, ahol a kincstári gyakorlatban, a római jog kihatása^ ént, mint haszonvételi jog élt. A kincstár ezt a haszonvételi jogot érvényesítette, amikor jövedelemvámot szedett anélkül, hogy az ásványkincset regálé-tulajdonként kezelte volna. Ez a szokás a nemesórcelőfordulás-tulajdont egyelőre elvileg, majd ténylegesen is a regálé-úr tulajdonába juttatta. Viszont a bányakincs a fiskus számára is csak úgy jelentett hasznot, ha kitermelésre került. Ezt a követelményt megkönnyítette a bányakincs regálé-jellege, amelynek alapján a kutatás, könnyen biztosítható feltételekkel, bárki számára lehetővé vált. Bányanyitás esetén a kincstár részt kapott a bányatermékből (urbura). Földesúri üzemek létesítésének a bányakincs földtulajdonjoghoz való kapcsoltsága idején sem volt akadálya, a földesúr részéről csak kockáztatott, nagy beruházásra volt szükség. Adott esetben ugyanis, főképpen gátló természeti adottságok alkalmával, a folyamatos termelés könnyen kérdésessé vált. Ilyen helyzetek gyakoriak voltak,