Századok – 1968

Történeti irodalom - 20 év. Tanulmányok a szocialista Magyarország történetéből (Ism. Esti Béla) 1156

1158 TÖRTÉNETI IRODALOM 1158 sen a gépesítés, a kemizálás, a biológiai módszerek alkalmazása, az üzemszervezés és a meliorációk (talajjavítás, öntözés, fásítás) terén. Az egyes mezőgazdasági ágak termelési adatainak ismertetése után a magyar mezőgazdaság húsz éves fejlődésének fő eredményeit a következőkben foglalja össze: ,,— a birtokviszonyok teljes átalakulása: a feudalizmusból fennmaradt nagybirtokrendszer és föld nélküli agrárproletariátus megszűnése, előbb a radikális földreform végrehajtásával, majd a szocialista átszervezés véghezvitelével; — a szocialista nagyüzemi gazdálkodás alapjain létrejöttek a korszerű mezőgazdasági termelés alapjai, és az anyagi-műszaki fejlődés gyorsuló üteművé vált; — a csökkenő mezőgazdasági népesség a munka növekvő termelékenysége révén évről-évre több mezőgazdasági terméket állít elő, a termőterület csökkenése ellenére, ami a lakosság belső szükségletének fokozódó ellátását és a mezőgazdasági export növelését teszi lehetővé." Orbán Sándor a mezőgazdasági népesség számában és a szerkezetében beállott változásokat vizsgálja az 1949—1961 közti időszakban. Magyarországon a tárgyalt időszakban 49,1%-ról 29,8%-ra csökkent a mezőgazdasági lakosság száma. De Orbán rámutat arra, hogy ez a tendencia nem az utolsó évtizedek hazai sajátossága, hanem világjelenség: mind a szocialista, mind a tőkés társadalomban érvényesül. A Szovjetunióban 1939 — 1959 között 47%-ról 31%-ra, Lengyelországban egy évtized alatt 47%-ról 38%-ra csökkent a mezőgazdasági lakosság aránya. 1950—1957/58 között a Német Szövetségi Köztársaságban 28%-os, Dániában 18%-os, Angliában 23%-os volt a csökkenés. E tendencia alapvető oka az ipar rohamos fejlődése, a modern agrotechnika ős kémia elterjedése, aminek következtében a mezőgazdasági termelés volumene ugyanakkor növekvő irányzatot mutat. Mivel Magyarországon az ipari fejlődós hosszú stagnálás után csak a szocialista forradalom győzelme nyomán kapott lendületet, a mezőgazdasági népesség csökkenése nálunk egybeesett a szocialista átalakulással. Ez az egybeesés előnyös abból a szempontból, hogy a folyamat kevésbé fájdalmas módon valósuljon meg, bár bizonyos megrázkódtatások ilyen körülmények között sem kerülhetők el. Orbán részletesen elemzi a mezőgazdasági népesség szerkezetének alakulását. Leszögezi, hogy a korábbi rétegződésből fennmaradt különbségek még ma is hatnak, még korántsem lehet az egységes paraszti osztály teljes kialakulásáról beszélni. A szövetkezeti átszervezés azonban kialakította ehhez a legfőbb objektív feltételeket, s ezért a szövetkezeti parasztság helyzetét ma már nem a korábbi tagozódás, hanem az új helyzetnek megfelelő csoportosítási szempontok alapján kell vizsgálni. Ilyen lehet a foglalkozási viszony alapján való csoportosítás, de még alkalmasabb erre a szövetkezeti tagok munkakör szerinti csoportosítása. Ennek alapján a szerző megállapítja, hogy az iparihoz hasonló állandó munkahelyen a szövetkezeti tagságnak csupán kisebb része dolgozik, jelenleg még a termelőszövetkezeti parasztságnak is csak egy része tekinthető egyértelműen a kialakuló egységes paraszti osztályhoz tartozónak. A szocialista átalakulás azonban nemcsak a termelőerők, hanem az agrárnépesség szocialista tudatának fejlődési útját is szabaddá tette, s ez mezőgazdaságunk fellendülésének ugyancsak döntő feltétele. Berényi József a dolgozó osztályok anyagi és szociális helyzetének alakulását ismerteti 1945-től 1965-ig. Felhívja a figyelmet arra, hogy az életszínvonal fogalmát szólesen kell értelmezni, beletartozik ebbe az anyagi javakkal való ellátottságon túl az is, ,,hogy mennyi ós milyen munkát kell végezni; milyen a napi munkaidő ós a szabad idő aránya; milyenek a munkakörülmények, mekkora a munkaintenzitás; mennyi a munkaképes kor alsó és felső határa. Az emberek életviszonyai szempontjából nem közömbös az egészség helyreállításának színvonala, a kulturális igények kielégíthetősége, a kereskedelem kulturáltsága, a lakásellátottság és a közlekedés színvonala stb. sem." Berényi e tényezők közül e helyütt csak a legfontosabbakat: a reáljövedelem, a fogyasztás különböző mutatóinak és a szociális, egészségügyi, valamint a kommunális helyzetet jellemző mutatóknak a fejlődését vizsgálja. Megállapítja, hogy 1950 —1960 között évi 4,3%-os emelkedéssel a reálbérek fejlődési ütemében a szocialista országok között közepes helyen álltunk és felülmúltuk a kapitalista országok fejlődési ütemét. Ebben az évtizedben azonban az életszínvonal fejlődése rendkívül egyenetlen volt, emelkedő tendenciája visszaeséseken keresztül érvényesült. Az életszínvonal fejlődése, különösen az egy főre jutó reáljövedelem tekintetében 1960 — 65 között vált egyenletessé. Köpeczi Béla : A kulturális forradalom húsz esztendeje című tanulmányát a kultúra fogalmának tisztázásával, a fogalom burzsoá értelmezésének bírálatával, marxista tartalmának kifejtésével kezdi. Ezután tér rá a kultúrforradalom fogalmának tisztázására, fő célkitűzéseinek ismertetésére. A kultúrforradalom jelentőségének érzékeltetésére először a múltba vet pillantást, az ellenforradalmi korszak Magyarországának kulturális elmaradottságát, nacionalista-klerikális kultúrpolitikáját mutatja be. A népi demokrácia első nagy kulturális feladata az iskolaügy gyökeres átalakítása volt. (A nyolcosztályos ingyenes általános iskola megteremtése, az iskolák államosítása,