Századok – 1968

A történelemoktatás kérdései - Korovkin; E. P.: Az iskolai történelemtanítás fejlődésének 50 éve a Szovjetunióban. 1149

A TÖRTÉNELEMTANÍTÁS FEJLŐDÉSÉNEK 50 ÉVE A SZOVJETUNIÓBAN 1153 Az említett tantervi változásokat a tanárok megelégedéssel fogadták, azok az iskolai munka jelenlegi körülményei között helyesnek bizonyultak. Ugyanakkor a történelemtanítás továbbfejlesztését célzó munkálatok napjainkban is folytatódnak. A SzKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa kötelezte a Szovjetunió Közoktatási Minisztériumát és a szövetséges köztársaságok közoktatási (illetve népművelési) minisztériumait, hogy vezessenek be tudományosan megalapozott, a tudományos fejlődés jelenlegi színvonalának megfelelő tanterveket. A reformot az 197(1 -71-es tanévben kell befejezni. A történelem tanterv tervezetét a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának és a Szovjetunió Pedagógiai Tudományos Akadémiájának Bizottsága, valamint a Szovjetunió Pedagógiai Tudományos Akadémiájának az általános és politechnikai képzéssel foglalkozó Intézete állította össze. A munkában akadémikusok, más jeles történészek és gyakorló tanárok vettek részt. A tervezeteket publikálták és a pedagógus társadalom valamint tudományos körök alaposan megvitatták. A Szovjetunió Közoktatási Minisztériuma jóváhagyta a 7—10. osztályok tantervét, mely így már az 1966/6 7-es tanévben érvénybe lépett. Széles perspektívát nyitott a tanulók sokoldalú fejlődése előtt a fakultatív foglalkozások bevezetése a felsőbb osztályok számára az 1967 — 68-as iskolai tanévben. Az első kísérleti jellegű fakultatív foglalkozások témáikat a Szovjetunió külpolitikájának és nemzetközi kapcsolatainak történetéből és a művészettörténetből merítették. Más tárgykörökben is kidolgozás alatt állnak a fakultatív foglalkozások javasolt tantervei. * A háború utáni években az iskolai történelemtanítás tartalmi változásaival párhuzamosan gyorsan fejlődött a tantárgy metodikája ós a tanítási eszközök rendszere is. A történelemtanítás területén a metodikai elmélet fejlődésének fő centrumai: a Szovjetunió Pedagógiai Tudományos Akadémiájának általános és politechnikai képzéssel foglalkozó Intézete, a szövetséges köztársaságban létrehozott pedagógiai kutató intézetek, a moszkvai Lenin-, valamint a leningrádi Hercen Pedagógiai Főiskola. A szovjet metodika fejlődésére kedvező hatást gyakorolt a szocialista országok között meginduló tapasztalatcsere, bár ennek mórtéke eddig nem volt kielégítő. Aktívan részt vettek a metodika továbbfejlesztésében az élenjáró történelemtanárok. A legjobb törtónelemtanítási tapasztalatok megismertetésének ós elterjesztésének fontos fórumai a „pedagógiai felolvasások" és tudományos konferenciák, melyeket a Szovjetunió közigazgatási egységeiben és valamennyi köztársaságában évről-évre megrendeznek. Itt a történelemtanárok tanulmányait és beszámolóit is meghallgatják és megvitatják. A legértékesebb munkákat a Pedagógiai Tudományos Akadémia központi „pedagógiai felolvasásaira" bocsátják és gondoskodnak publikálásukról. Mindent összevéve: az iskolai történelemtanítás kérdéseiről százával jelentek meg könyvek és füzetek. A „Történelemtanítás az iskolában" című tudományos metodikai folyóiratnak is több, mint 130 száma látott napvilágot. Csaknem az összes történelmi korszakok tanításához adtak ki fali képsorozatokat. A képek az esetek többségében az adott téma legfontosabb eseményeit ábrázolják. Az iskolai történelemtanítás csaknem valamennyi nagyobb egységéhez kibocsátottak színes fali térképeket. Kiadtak történelmi vaktérképeket és az 5. és t. osztályok számára munkafüzeteket is. Erősen fellendült a történelmi filmek, diafilmek és diapozitívok gyártása. A „Proszvecsenyije" tankönyv kiadó vállalat történelmi dokumentum gyűjteményeket ós olvasókönyveket jelentetett meg. Meglehetősen nagy számban adnak ki minden évben népszerű tudományos és szépirodalmi jellegű történelmi könyveket is. Egy rövid folyóirat-cikkben nincs mód arra, hogy akárcsak vázlatosan is jellemezzük annak a fejlődésnek lényegét és fő eredményeit, amit a történelemtanítás metodikája az elmúlt 20 — 25 év alatt megtett. Ezért a következőkben csak azokra az alapvető irányokra próbálunk rámutatni, amelyeken ez a fejlődés végbement. Annak az általános feladatnak megfelelően, hogy az iskolai történelemtanítás eszmei színvonalát emelni kell, és fokozni nevelőképző szerepót, tantárgyaink metodikája nagy figyelemmel fordult a következő kérdések felé: hogyan alakíthatóak ki a tanulók világnézetét meghatározó alapvető eszmék és fogalmak, hogyan lehet legeredményesebben megértetni az okozati összefüggéseket és történelmi törvényszerűségeket, milyen módszerekkel érhető el, hogy a tanulók képesek legyenek felhasználni ismereteiket. A kérdésekben körvonalazott célok elérésének legfontosabb feltétele, hogy emelkedjék a tanulók aktivitása és önállósága az oktatási folyamatban, a tanuló ne csak az