Századok – 1968

A történelemoktatás kérdései - Korovkin; E. P.: Az iskolai történelemtanítás fejlődésének 50 éve a Szovjetunióban. 1149

1154 E. P. KOROVKIN oktatás-nevelés tárgya, hanem a tanítási-tanulási folyamat aktív résztvevője legyen. Ezzel összefüggésben a metodikusok intenzíven kezdtek foglalkozni az önálló tanulói munka problémáival. Megvizsgálták, hogyan alkalmazhatók a történelemtanítás gyakorlatában a „kutató módszerek", a különböző feladattípusok és gyakorlatok; hogyan tudják a tanulók önállóan feldolgozni a marxizmus—leninizmus klasszikusainak műveit, és más történelmi forrásokat; hogyan alkalmazhatók az aktivitás és önállóság fokozására a népszerű tudományos munkák, a képzőművészeti alkotások, a didaktikus sémák stb. Az utolsó 12 —15 évben megváltoztak a történelem tankönyv szerepéről és módszertani felépítéséről vallott nézetek. A korszerű tankönyvek a történelmi ismereteknek a tanításban használt csaknem valamennyi forrásfajtáját magukba foglalják: a tananyag rendszeres kifejtését, általánosító összefoglalásokat, történelmi dokumentumokat, táblázatokat, különböző típusú illusztrációkat, emellett kérdéseket és feladatokat amelyek segítik a tanárt a tanulók gondolkodásának irányításában, a tanulót pedig az anyag értelmes elsajátításában. A tankönyvelmélet továbbmunkálására és a korszerű követelmények gyakorlati megvalósítására igen kedvező lehetőséget biztosít az a körülmény, hogy megjelent néhány párhuzamos tankönyv különböző szerzők tollából egy és ugyanahhoz a történelem tananyaghoz. A tanulói aktivitás és önállóság kérdéseinek tisztázása közben a történelemtanítás metodikája nem hanyagolta el a tanári magyarázat módszereinek vizsgálatát sem. Az utóbbi években több olyan eljárást dolgoztak ki, amellyel a tanári elbeszélés szemléletessége és érzelmi hatása jelentősen növelhető, amelyek serkentően hatnak a tanulók gondolkodtatására és képzeletére. Ilyenek pl. a jelenségek megszemélyesítése, a „jelenlét effektusa", a képzőművészeti alkotások ós a szépirodalom felhasználása stb. Különösen nagy figyelmet szentelt a metodika annak, hogy hogyan irányítható a tanulók gondolkodási tevékenysége, amikor viszonylag bonyolult fogalmakat és összefüggéseket kell megértetni velük. Ilyen alkalmakkor a metodikusok a „megítéltető" vagy „problémafelvető" magyarázat alkalmazását ajánlják. Ennek lényege, hogy a tanulónak a magyarázatban nyújtott adatok alapján önállóan kell választ keresni a tanár által feltett vagy az anyag feldolgozása során felmerülő kérdésekre. A tanulók gondolkodási tevékenységének fokozása a történelemtanításban alkalmazott szemléltetés funkciójának kiszélesedéséhez vezetett. A metodika a sémák, táblázatok, az applikáció új változatait alakította ki, amelyek segítségével a tanár — analízis, összehasonlítás, általánosítás stb. útján — könnyebben irányíthatja a tanulók gondolkodását. A tanulói aktivitás és önállóság követelménye, a tanítási eszközök és eljárások változatossága tükröződött az eredmények számbavételének módszereiben is. Ezek céljává az ellenőrzésen és az ismeretek megszilárdításán kívül a tanultak mélyebb megértetése és rendszerbe foglalása, a gondolkodás és a beszéd fejlesztése, a készségek és jártasságok formálása vált. Az eredmények számbavétele ma már nemcsak az órának speciálisan erre a feladatra kiszemelt részében folyik, hanem a tanítási folyamat egészében : a heurisztikus beszélgetés, a különböző feladatok megoldása, az anyag megszilárdítása és ismétlése közben, sőt még az órán kívüli munka során is. Ugyanakkor a tapasztalat azt mutatta, hogy egyes kísérletek, amelyekben lemondtak az összefüggő feleletekről, a tanulók beszédkultúrájának ós ismereteinek csökkenéséhez vezettek. Az utóbbi években a metodika általános fejlődéséhez kapcsolódva erősen nőtt az érdeklődés a helytörténet iránt. A Szovjetunió történetének tantervében helytörténeti órák is szerepelnek. Sok autonom köztársaság, körzet és terület külön segédleteket adott ki saját történelmének tanításához. De a tanulók, helytörténeti munkája messze túlhaladja az iskolai kereteket. Az úttörők és komszomolista fiatalok tíz- és százezrei kapcsolódnak be a forradalmi mozgalom, a polgárháború és a Nagy Honvédő Háború, valamint a gazdaságtörténet (kolhoz, szovhoz, üzemtörténet) kutatásába. Sok tanuló résztvesz a történelmi emlékek védelmében is. A tanulók és tanárok által összegyűjtött anyagokból számos iskolában helytörténeti és emlékmúzeumokat szerveznek, máshol a tájmúzeumokban történelmi részlegeket. Az iskolamúzeum anyagát gyakran használják fel a történelem órákon és az órán kívüli munkában. * Az elmúlt 50 évben a történelem, mint a szovjet iskola egyik tantárgya nagy fejlődési utat tett meg. De a történészeknek és történelem tanároknak ma is kötelességük, hogy minden erővel törekedjenek a történelemtanítás további tökéletesítésére, s