Századok – 1968
A Történelmi Társulat és a Századok múltjából - Mann Miklós: A milleneumi „Magyar Nemzet Története” szerkesztőségi munkálatairól. 1117
1134 MANN MIKLÓS lépése és az anyagi áldozattal járó Perles-ügy ellenére — az első három kötet megjelenése átütő sikert eredményezett, melyet csak tovább fokozott a milleneumi évben kiadott Fraknói kötet. A kötetek megjelentetésén kívül ezekben az években alapozta meg Szilágyi Sándor a szerkesztőség többi tagja — Schönherr Gyula és Dézsi Lajos — segítségével az 1897 — 98-ban kiadásra kerülő következő hat kötetet, úgy személyi, mint anyaggyűjtési és illusztrálási szempontból. Ez a szerkesztői munka lehetővé tette, hogy a — maga korában — páratlan vállalkozás a következő két évben gyorsan és sikeresen befejeződjön. Ugyanakkor — mint már fentebb láttuk, az Athenaeum vállalkozása számára a milleneumi év a maximális várakozásokat is felülmúló üzleti sikert jelentett. A sorozat ötödik (Acsády) és kilencedik (Ballagi) kötete 1897-ben jelent meg. Acaádyval nem sok gondja volt a szerkesztőnek, mert az V. kötet megírásán kívül még arra is volt ereje és ideje, hogy az illusztrálásban segítsen. Acsády kész listákat adott be a megszerzendő képekre vonatkozóan Szilágyinak, aki azokat Schönherr segítségével megszerezte,173 majd eljuttatták Ranschburghoz az anyagot. A levelezésben mindössze egyszer találkozhatunk kérdésfelvetéssel, de az is csak arra vonatkozott, hogy vajon a kötet címképének melyik képet lehetne választani.17 4 Az Acsády kötet — bár Szilágyi évekig húzta az V. kötet szerzőjének felkérését — talán a legproblémamentesebben készült el. Ezzel szemben a IX. kötet — Ballagi Géza munkája — bőven adott gondokat a szerkesztőknek. Ballagi már januárban azt kérte, hogy a képekkel „lehetőleg csínján bánjanak"17 5 , mert a 3. ív revíziójától kezdve félt, hogy a sok kép miatt legalább 50 ív terjedelmű lesz kötete. Ijedtsége tovább fokozódott a 4. ív revíziójánál, mert rádöbbent, hogy most — a munka felénél — már megírta a 40 ívet ! Ő ugyanis a saját kéziratát tekintette irányadóul, s nem gondolt arra — írta Szilágyinak — hogy „nekem egy képes könyvhöz magyarázó szöveget kell írnom".178 Véleménye szerint a rengeteg kép esetleg előnyös lehet a vállalatnak, neki nincs is ellene kifogása, de akkor Szilágyi se szóljon az ellen, hogy a IX. kötet két könyvből fog állni. Szilágyi igen erélyesen válaszolhatott Ballaginak, mert január végén Ballagi már rövidítésekről számolt be.177 Ő is belátta, hogy az 1832/36-os országgyűlést „terjengősen" írta meg. Hangsúlyozta, hogy nagyon nyugtalanítja a már kiszedett szöveg összevonásának feladata, de még ennél is jobban aggódott amiatt, hogy milyen módon lesz képes összeszorítani a munka második, érdekesebb felét. Kénytelen volt beismerni, hogy a kereteket nem jól állapította meg. Ezért újból arra kérte Szilágyit, hogy a képekkel lehetőleg takarékoskodjanak, hiszen ő is — amennyire a munka arányossága megtűri — összevonja anyagát, akár az előadás élénkségének, színessógónek rovására. Végül igyekezett az olvasóközönségre apellálni, amely bizonyára nem haragszik meg, ha ezt az érdekes kort „egy kissé részletesebben ismertetik meg vele." Május végén küldte Ballagi a kézirat további részét hangsúlyozva, hogy kiadásába addig nem egyezik bele, amíg az egész munkával készen nem lesz.17 8 Az egész kötet megírását júliusra ígérte, de újból túlírta magát, s nagy felháborodására Szilágyi azt követelte tőle, hogy a második rész egy negyedót húzza ki, Ballagi válaszában179 ezt teljes lehetetlenségnek mondotta, s csak annyit ígért, hogy ott ahol a szöveg „nagyobbszerű átalakítása s irodalmi értékének csökkentése nélkül lehet", igyekszik majd kihúzni. E levelében visszatért többször ismételt gondolatához: ha Szilágyi azért kívánja a törléseket, hogy a vállalatnak „spóroljon", akkor ugyanazt megtehetné ő is a képekkel. Szilágyi elküldte Ballagi levelét Schönherrnek azzal a kéréssel, hogy mutassa meg Ranschburgnak.18 0 Ugyanakkor válaszolt is Ballaginak, s egyrészt megnyugtatta, hogy az átalakításért az Athenaeum kárpótolni fogja, másrészt azt kifejtette, hogy azzal a bizonyos 5 — 6 ív többlettel a kötet lenne aránytalan nagyságú s ez csökkentené a munka díszét. Szilágyi arra utasította Schönherrt: vegye rá Ranschburgot, hogy az Athenaeum is nyugtassa meg Ballagit. Ballagi kívánságának megfelelően pedig Szilágyi és Schönherr megállapodtak, hogy a kötet nem fog túl sok illusztrációt tartalmazni. Schönherr megmutatta Ballgai levelét Ranschburgnak, „a ki fogát szítta"181 de belátta, hogy nincs mit tenni. Ezután Ranschburg Emichhel tanácskozott a kötet ügyében s elhatározták, '"Szilágyi Sándor-Schönherr Gyula, 1897. márc. 9. OSzKK Levelestár. "'Szilágyi Sándor-Schönherr Gyula. 1897. jún. 9. Uo. 1,5 Ballagi Géza-Szilágyi Sándor, 1897. jan. 8. OSzKK Szilágyi lev. "•Ballagi Géza —Szilágvi Sándor, 1897. jan. 9. Uo. "'Ballagi Géza-Szilágyi Sándor, 1897. jan. 80. Uo. "•Ballagi Géza-Szilágyi Sándor, 1897. máj. 26. Uo. "» Ballagi Géza-Szilágyi Sándor, 1897. júl. 14. Uo. Lásd Iratok 8. "•Szilágyi Sándor-Schönherr Gyula, 1897. júl. 16. OSzKK Levelestár. >" Schönherr Gyula - Szilágyi Sándor, 1897. júl. 20. OSzKK Schönherr lev.
