Századok – 1968
Tanulmányok - V. Windisch Éva: Kovachich Márton György és a magyar tudományszervezés első kísérletei. 90
108 V. WINDISCH ÉVA Ha a forrásanyag összegyűjtése befejezést nyert, következik felhasználásuk, gyűjtemények és tanulmányok kiadása útján. Kovachich felsorolja a legfontosabb tervezett munkálatokat: az országgyűlési akták gyűjteménye 1526-tól (a korábbi anyag a diplomatáriumban kap helyet); a magyar közjog kódexe (amelynek tervét már a Vestigia Comitiorum-ban felvázolta); a városok és kiváltságos testületek jogait tartalmazó kódex (codex juris municipalis); pecsétgyűjtemény; az országgyűlési határozatokhoz csatlakozó iratok gyűjteménye; a magyar birodalom annalesei (erre a szükséges források publikálása után kerülhet sor); Magyarország pragmatikus története. A diplomatárium segítségével lehetne elkészíteni Magyarország történeti földrajzát, ami a modern földrajzi adatok hibáinak tisztázásához is hozzásegítene. További fontos munkálat az országgyűlési határozatokhoz készítendő kommentárok: a törvények eredeti értelmének történeti források alapján való megvilágítása. Nem kevésbé fontos a magyar közjog statisztikai vizsgálata (deductiones juris publici Hungáriáé statisticae), mai megfogalmazásban a közigazgatási jog. A törvények helyes alkalmazásával az állam minden felmerülő belső vagy külső ellentétet békés úton intézhet el. Az uralkodó és a nép között a kölcsönös kötelezettségek félreismeréséből származható ellentétek lázadásokban is kitörhetnek; ezek annál ritkábbak, minél világosabbak mindenki előtt a törvényekből, szerződésekből vagy privilégiumokból fakadó kölcsönös jogok. A veszély az államra nézve nem a közjog ápolásában rejlik, hanem a közjog nem ismerésében, eltorzulásában, rossz forrásokra való felépítésében. Mind a jogtudomány, mind a történelem szempontjából jelentős lenne a főméltóságok történetének feldolgozása; a neves családok genealógiájának ismerete; a törvényhozás és a tárgyalások (tractatus publici) történetének megírása. S nehogy az ismeretek e nagy tömegében eltérő vélemények, ellentmondások keletkezzenek: szükséges, hogy a hazai jogtudomány minden ágából tudós férfiak syntagmákat készítsenek, amelyekben a vonatkozó kérdéseket a forrásokra való hivatkozással rendszeresen tárgyalják. Ezekből a kézikönyvekből az oktatás céljaira kompendiumok készítendők. Mindezekből a forrásokból lenne végül elkészíthető a magyarországi latinság szótára (Glossarium mediae et infimae latinitatis Hungáriáé ecclesiastico- historico- diplomatico- juridico- oeconomico- dicasterialis philologicorealis), mely a szavak nyelvtani magyarázata után valóságos jelentésüket is tartalmazná a források megjelölésével. Ennek tökéletes elkészítéséhez azonban szükség van előbb valamennyi felsorolt forrásgyűjteményre. A fentieken kívül is számtalan téma várja a tudósokat, — alig van olyan terület, amely már megnyugtató feldolgozást nyert volna. A hazában használatos nyelveknek nemcsak filológiai, de nyelvtani ismerete is hiányzik. Nincs nemzeti és népi mitológiánk, amelyben a nép géniusza olyan őszintén feltárul. Ki méltatta tudományos tevékenységre a népmeséket, népszokásokat, közmondásokat, népdalokat és az ehhez hasonló dolgokat? Ki vizsgálta át a természet és az ipar változatos produktumait ? Ki törődött a hazai archaeológiával, kigyűjtötte össze a régi korok maradványait? Számos olyan tudományág van, amelyben hazánkban egy évszázad óta semmi sem történt. Még az egyháztörténet számos fejezete is megvilágításra vár; a plébánosokról, a népről keveset lehet megtudni az egyháztörténeti munkákból, mintha a püspökök, püspökségek története azonos lenne az egyháztörténelemmel, s a többi hívő nem is érdemelne említést. A profán történelemben még súlyosabbak a hiányok: nincs megírva az ország méltóságviselőinek részletes története, a dicasteriumok
