Századok – 1968

Tanulmányok - V. Windisch Éva: Kovachich Márton György és a magyar tudományszervezés első kísérletei. 90

KOVACHICH MÁKTON GYÖKGY 109 története, a bányászat története. Hiányzik a nemesség, s általában valamennyi társadalmi osztály története; őseink intézményeiről semmit sem tudunk (9. caput). A megoldandó feladatok részletes ismertetése után tér rá Kovachich az intézetről való elképzeléseire. A társulatot magánjellegűnek tervezi, a vagyonosabbak és a tudósok összefogásának. így a tagok is két csoportra oszlanak: mecénásokra és tudós tagokra. A directoriumot a mecénások és a fővédnök alkotnák; az úgynevezett ministeriumot a titkár, aki a levelezést folytatja, a jövedelmeket kezeli; a redactor, aki az iratokat és a könyvtárat gondozza, az indexek készítését irányítja; s az archigrammateus, aki az írnokok munkáját irányítaná; végül maga a tagság, az ország egész területéről. Hozzájuk csatlakozik az írnokok csoportja s az intézet szolgája. Az intézetnek saját épületre van szüksége, ahol a tagok találkozhatnak és tanácskozhatnak, s ahol a könyvtár és kéziratgyűjtemény nyerhet elhelyezést, olvasóteremmel és grammatophylaciummal, az írnokok másolási és egyéb munkáira szolgáló helyiséggel. A három fő tisztviselő évi fizetést kapna, az írnokokat pedig a szükségletnek megfelelően bíznák meg a munkával, — így az intézet a tanulmányait befejezett, elhelyezkedni nem tudó, szegényebb sorsú ifjak számára is nagy hasznot jelentene. Ha a felsorolt kiadások az intézet anyagi alapját nem merítenék ki, a fennmaradó összeget ritka kéziratok, könyvek vásárlására lehetne fordítani. Maguk a mecénások is segélyezhetik könyvekkel, kéziratok másolataival az intézetet, vagy átengedhetik lemásolásra okleveleiket és más kézirataikat. A helyben lakó tagok feladata lesz a gyűjtemény gondozása: jegyzékek, indexek készítése, az argumentumok megírása, a kiadásra kerülő művek korrigálása. A vidéken élő tagok fő gondja a kéziratok, oklevelek, más emlékek felfedezése legyen; ezeket igyekezzenek megszerezni vagy lemásoltatni. Amíg az intézet a diplomatikai, történeti és jogi emlékek múzeumának megalkotásán fáradozik, nem kíván tagjaitól önálló dolgozatokat, de a beküldötteket megőrzi, s ha az intézmény többi céljának sérelme nélkül lehetséges, közzé is teszi. Kívánatos, hogy a tagok főleg topográfiai, földrajzi, fizikai, politikai tárgyú helyismereti leírásokat készítsenek. A másolatokat az eredetivel vagy a forrásként használt másolattal való összevetés után a grammatophylaciumban helyezik el. Az itt őrzött anyagot azután bárki ismét lemásoltathatja gyűjteménye számára. Kovachich reménységét fejezi ki, hogv a haza számára hasznos és dicső terv támogatókra fog találni. Az elmúlt századokban a főurak, nemesek bőkezűen támogatták a kolostorokat, — ez az intézet jóval több hasznot fog hajtani a hazának, mint azok, s nem jelent túlságos megterhelést a támogatóknak. Amellett az általános európai haladást tekintve nem maradhatunk a hazai dolgok ismeretének eddigi keretei között. Nem a tehetség, erő, eszköz hiányzott eddig, hanem az alkalom, amely most, íme, itt van (10. caput). Végül Kovachich beszámol arról, mivel kívánja ő maga előmozdítani az intézet célkitűzéseit, remélve, hogy olvasói nagyszabású terveihez támogatást tudnak nyújtani. Az intézet kezdeteit megvetette két hatalmas kötettel, amelyek mintegy 40 000 történeti emlék argumentumát tartalmazzák; ezek között több, mint 1500 az 1526 előtti. Kiadásra készíti elő a Supplementum ad Vestigia Comitiorum-ot, mplvben a Vestigia Comitiorum megjelenése óta felfedezett 12 ismeretlen dekrétum szövegét kívánja közölni egyéb iratokkal együtt. Másik tervezett kiadványa az Indicia Tractatuum et Contractuum