Századok – 1968
A Történelmi Társulat és a Századok múltjából - Mann Miklós: A milleneumi „Magyar Nemzet Története” szerkesztőségi munkálatairól. 1117
1120 MANN MIKLÓS — már fenntartással élt. Meglepte őt, hogy a XVI. századdal már 1895-re el kell készülnie.14 Viszont 1896 végére elvállalná a kötet írását, de ha 1896-ban kell megjelennie a kötetnek, akkor írja meg másvalaki a XVI. századot. Ballagi Oéza arra utalt, hogy a közeljövőben Pesten személyesen beszélhetik meg a részleteket, de levelében már előzetesen jelezte, hogy nem 1815-teI, hanem 1825-tel kívánja kötetét kezdeni.15 Ugyancsak május elején válaszolt Fraknói Vilmos is, aki örömének adott kifejezést, hogy Ipolyi egykori gondolata végre megvalósul s ő is közreműködhet.16 De ugyanakkor komoly személyi problémákat is felvetett levelében. Úgy érzi, hogy Pauler Gyula és Thallóczy Lajos nélkül nem szabad ,,a vállalatot létesíteni". Fröhlich helyett Hampelt, Czobor mellett Pulszky Károlyt is az archeológiai rész szerzői közt óhajtaná szerepeltetni. Javasolta, hogy Szilágyi ne siessen a program kiadásával, hanem először beszéljen Paulerrel és Thallóczyval,17 s azután „tartsunk pünkösdkor Tátrafüreden egy kis historikus congressust. Ott nyugodtan tárgyalhatunk." Marczali Henrik szintén személyes megbeszélést kért1 8 és felvetette, hogy jobb lenne Fröhlichhel külön szerződni az első 10 ívre. A határidő miatt az első szerződést egyelőre nem írta alá. Ugyancsak a határidőt módosította Ballagi is a szerződés aláírásakor, hivatkozva Szilágyival való megegyezésére; tehát ő csak 1895 végére készítené el munkáját.1 9 Május végén Károlyi Árpád aláiratlanul küldte vissza a szerződést, melyben az 1895 vége — az 1896 eleje terminus szerepel. Károlyi érti az Athenaeum szándékát, hogy a milleneumra „ki akar rukkolni a művel"20 , de pesti egyetemi tanárrá való kineveztetése esetén 1897 végén, Bécsben maradása esetén 1897 elejére adhatja a kéziratot. Ügy érezte, hogy nem kötheti le magát, bár esetleg fél évvel hamarabb is elkészülhet a kézirattal. Feltétele volt még, hogy a XVI. század utáni korszakkal foglalkozó kötetek nem jelenhetnek meg hamarabb, mint az ő kötete, még akkor sem, „ha kézirataiknak heverniök kell is az asztalfiókban". Csak e feltételek elfogadása esetén hajlandó aláírni a szerződést. Lemondása esetén pedig Acsády Ignác felkérését javasolta.21 Szilágyi előzetes tárgyalásai mindenesetre megkönnyítették Emich helyzetét, aki az Athenaeum 1893. június 10-i igazgatósági ülésén22 beszámolt tájékozódásáról, s ekkor az igazgatósági ülés Emich Gusztáv indítványára elhatározta, hogy a „magyar nemzet ezer éves fennállását a magyar nemzet történetének megiratásával fogja megünnepelni az Athenaeum." Az igazgatósági ülés Emich elgondolását teljes mértékben elfogadta, s ezután következhetett a szerkesztővel, valamint a szerzőkkel való szerződések elkészítése, s aláíratása. Az Athenaeum irattárában fennmaradt szerződések23 általános szövege meghatározta, hogy a szerző a műnek hanyadik kötetét írja, kb. 35 — 40 ív terjedelemben. A szerző kötelességei közé tartozik egy revízió olvasása, s a képek kijelölése a szerkesztő számára. Az ívenkónti honorárium ellentétben a tervezettel, 50 forint, melyet az Athenaeum a kéziratok leadása közben és után több részletben fizet ki. Szilágyi Sándor 1893. június 27-ón írta alá szerződését az Athenaeummal.2 4 A szerkesztő feladatai a szerződés értelmében: a munkatársak kijelölése, a szerzőkkel való tárgyalás és levelezés; a kéziratok pontos beérkezésének biztosítása, a kéziratok revideálása, a képanyag kiválasztása és ellenőrzése, s végül egy revízió olvasása. Ezért az Athenaeum ívenként 12 forint tiszteletdíjat fizet a szerkesztőnek. Ugyanakkor Szilágyi kötelessége arról gondoskodni, hogy a szerzők betartsák a kötetek terjedelmére vonat-11 Károlyi Árpád - Szilágyi Sándor, 1893. máj. 1. Uo. 15 „Ez a mellett, liogy sokkal helyesebb, rám nézve kellemesebb beosztás is lenne". Ballagi Géza—Szilágyi Sándor, 1893. máj. 2. Uo. "Fraknói Vilmos -Szilágyi Sándor 1893. máj. 4. Uo. 17 Thallóczy Lajos később sajnálkozott, hogy ki kellett maradnia, az Írók közül, de mint irta: „most én nem érek rá lélekzeni. . . Míg fölvállalat kötelezettségeimnek eleget nem teszek ... én posta munkát nem csinálok". Thallóczy Lajos — Szilágyi Sándor, 1894. dec. 3. Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára (a továbbiakban OSzKK) Szilágyi lev. "„Holnap az osztályülésen többet beszélhetünk." Marczali Henrik - Szilágyi Sándor, к. n. EKK. "Ballagi Géza-Szilágyi Sándor, 1893. máj. 23. Uo. "Károlyi Árpád-Szilágyi Sándor, 1893. máj. 23. Uo. 71 „Azt hiszem, Acsády ha neki áll s komolyan akarja, az Athenaeum kívánta terminusig el fog készülni a kézirattal." Uo. Acsádyval kapcsolatban ugyanakkor Fraknói azt írta: „Ö is bizonyosan tisztességes munkát végzett volna" Fraknói Vilmos — Szilágyi Sándor, 1893. máj. 27. OSzKK. Szilágyi lev. E vonatkozásban nagyon érdekes Károlyi Árpád néhány évvel későbbi levele: „Becsületemre állítom, hogy szerettem volna, de nagyon, megírni az V. és VI. kötetetet." De ekkor még bizonytalannak látta a vállalkozást és nem mert miatta lemondani a Keleti Akadémia tanári állásáról. Pedig, ha ezt tette volna, „teljes erővel és ambitiőval" akkor 1896 közepére elkészülhetett volna az V. kötet, s 1898 közepére a VI. kötet is. Ez esetben Angyal Dávid írhatta volna a VII. kötetet. Vö. Károlyi Árpád-Szilágyi Sándor, 1898. máj. 14. Uo. 22 Szabó: Athenaeum. Bpest. 1918. 82. 1. •• Lásd Iratok 2. OSzKK. Irattár. 3. 21 Uo. Iratok 3.
