Századok – 1968
A Történelmi Társulat és a Századok múltjából - Mann Miklós: A milleneumi „Magyar Nemzet Története” szerkesztőségi munkálatairól. 1117
A MILLENEUMI „MAGYAR NEMZET TÖRTÉNETE" MUNKÁLATAIRÓL 1119 AIV. kötet az első elgondolás szerint két részből állt volna. Csánki Dezső a,.Mátyás király", míg Fraknói Vilmos ,,A Jagellók kora" c. rész szerzője. De Csánkit Szilágyi már a tervezetből kihúzta. A V. kötet: „1. A separatio 2. Habsburgok és Báthoryak — Bocskay". A két rész szerzője: Károlyi Árpád. A VI. kötet eíme: „1608 —1690." Az első elgondolás szerint két szerző közös alkotása. S a két történész: Fraknói Vilmos és Szilágyi Sándor ! De ők áthúzva szerepelnek, s fölöttük ceruzával beírva Angyal Dávid neve olvasható. A VII. kötet címe és szerzője: „A Rákóczyak. írja Thaly Kálmán". Mellette ceruzával, de áthúzva: „v. Angyal". Ügylátszik Szilágyi már ekkor nem bízott abban, hogy Thaly valaha is megírja a Rákóczi-kor összefoglalását. A VIII. kötet első részét Acsády Ignác (1712 —1740), míg a második részét (1740 — 1815) Marczali Henrik írta volna. A IX. kötet (1815 — 1848) írója Ballagi Géza. Végül a X. kötet az első elgondolás szerint 1848-tól 1895-ig terjedt volna. ,, írja Kőváry v. Jókai." Jókai neve mellett már ekkor zárójelben kérdőjel szerepel. Az első javítás értelmében a kötet két részre oszlik; az első egység 1895-ig terjed, s most már Kónyi Manó szerepel szerzőként. A második rész címe „Milleneumi epilóg", s Jókai Mór a szerző. A lap alján ceruzával beírva — de áthúzva — Czobor, Lánczy és Vaszary Kolos neve olvasható. A fogalmazvány utolsó oldala a mű terjedelmével, megjelenési idejével, a tiszteletdíjakkal, s végül a képekkel foglalkozik. A kialakult gyakorlatnak megfelelően a mű először füzetes formában jelenik meg, de végső alakjában tíz kötetről lenne szó, kötetenként 35—40 ív terjedelemmel. 1 kötet 1893-ban, 3 — 3 kötet 1894-ben, 1895 —1896-ban jelenne meg. A szerzők ívenként 40,— Ft-t kapnának, de az egész oldalás képek nem számítanak be az ív számba. A szerkesztő honoráriuma ívenként 12,— Ft, s feladata: „az írókkal való érintkezés, levelezés, képek kiválasztása, minták beszerzése, képek elhelyezése, beosztás, revízió . . ." A képekre vonatkozóan a fogalmazvány hangsúlyozza, hogy a Beöthy-féle Irodalomtörténethez hasonló gazdagságot kell elérni. „A külön lapok közt több színes, s minden kötethez egy modern művész ismert festménye után készült színpompás külön melléklet." Az Egyetemi Könyvtár Kézirattárának másik — a Magyar Nemzet Története szerkesztésével kapcsolatos — értékes dokumentuma az ezután készült nyomtatott Tervrajz !1 2 A nyomtatvány felső részén a fogalmazvány első oldalán levő szöveget találjuk. A nyomtatott szöveg alsó részén pedig a mű beosztását és a szerzők nevét olvashatjuk. Érdekessége a nyomtatványnak, hogy a lap szélén láthatjuk a szerkesztő tintával írt megjegyzéseit is. Ezek részben az egyes kötetek tervezett megjelenési évét jelzik, másrészt a szerzőgárda további módosítására vonatkoznak. Az I. kötet (1893) és a II. kötet (1894) írója Marczali Henrik, az archeológiai részt Fröhlich Róbert írja. 1894-ben jelenne meg a III. kötet. Szerzői Pór, Fejérpataky és Czobor. Czobor neve látható a lap szélén, Pór része (az Anjou-kor) után is, mint az archeológiai fejezet szerzője. A IV. kötet 1895-ben jelenne,meg Fraknói tollából. Ugyancsak 1895-re tervezte az Athenaeum az V. kötet (Károlyi Árpád) és a VI. kötet (Angyal Dávid) kiadását. A VII. kötetet 1896-ra írta volna meg Thaly Kálmán. De a tintával odaírt megjegyzés: „még nem beszéltem vele." A VIII. kötettel 1895-re készült volna el Acsády és Marczali. A tervezet meglehetősen optimista elképzelését bizonyítja, hogy már 1894-ben akarták megjelentetni a IX. kötetet. (Ballagi Géza). Az utolsó kötet megjelentetését 1896-ra tervezték. De a jelzett szerző, Kónyi Manó nevét már ceruzával áthúzva látjuk, s szerzőként — kérdőjellel— Bessenyei Ferenc szerepel. A milleneumi epilóg — mint külön hosszabb egység — szerzője változatlanul Jókai Mór. Szilágyi az előztes megbeszélések után ezt a tervrajzot elküdte a szerzőknek. Sajnos nem ismerjük az összes reagálást, de a megmaradt levelek előrevetítették, hogy a szerzőgárdával a szerkesztőknek sok gondja lesz. A szerzők közül Pór Antal fenntartás nélkül mindenben egyetértett, pusztán személyes találkozót kért, amikoris megbeszélnék a részleteket „az irányt, a nyelvet, hangot."1 3 Károlyi Árpád — gratulálva a tervezethez, "Lásd: Iratok 1. " Pór Antal — Szilágyi Sándor, 1893. máj. 1. EKK. Egyetlen kívánsága, hogy tiszteletpéldányt kapjon az egész műből. 18*
