Századok – 1968

Tanulmányok - V. Windisch Éva: Kovachich Márton György és a magyar tudományszervezés első kísérletei. 90

KOVACHICH MÁKTON GYÖKGY 105 Az e téren mutatkozó feladatok közül Kovachich a haza történeti és jogi megismertetésére vállalkozik, s minthogy a feladatok hatalmasak, kéréssel fordul mindazokhoz, akik a tudományok szeretetében és ismeretében kitűntek: hozzák létre vele együtt az Institutum diplomatico-historicumot. ,,Ez intézeti társulás célja az, hogy mindenekelőtt a kéziratos művek ч és a magyar vonatkozású, itthon vagy külföldön nyomtatásban már megjelent okleveles és történeti emlékek gyűjteményét hozza létre, könyvtár vagy múzeum elnevezéssel, mecénások és támogatók pénzbeli és tudományos segítségére támaszkodva; ezeket biztos, meghatározott helyen, ha lehetséges, magának az Intézetnek az épületében őrizze, és tudósok munkája útján innen különféle — főleg a hazai dolgok egyes fejezeteit megvilágító — munkák adassanak ki, míg a többi anyagot mind állami használatra, mind magán-másolók számára a múzeumban kéziratban őrizzék." Az intézet működését akkor kezdhetné meg, amikor a törvényben elrendelt deputációk megalakulnak, mivel az intézet fő pártfogói e bizottságoknak is tagjai. A vidéken élők levélben jelentsék be csatlakozásukat; a haza minden polgárát minden különbség nélkül szívesen látják a tagok sorában. Az intézet egyelőre hivatalos támogatás nélkül, mint magánemberek társulása jönne létre. A részletes tárgyalás általános elmélkedéssel kezdődik a polgári élet I (vita civilis) némely sajátosságáról. Kovachich úgy látja: kezdődik az aranykor, amelyben az elképzelhető legjobb uralkodó s a zsarnoki ambíciókat fél-1 retett, a polgárok jogait kutató főurak egyedül a közboldogság növelésén fáradoznak — melynek a népet csaknem azonos joggal kívánják részesévé tenni —, úgy, hogy a tömegek nem is tekintenek mást feladatuknak, mint a hűséget, egyetértést, fáradhatatlan szorgalmat. E szerencsés fejlődés okát a bölcsesség növekedésében, az elmék homá-1 lyának eloszlásában látja a szerző; a bölcsesség az alapja az igazságosságnak, i a biztonságnak, az élet kényelmeinek s a nemzet dicsőségének. De a bölcsességnek nemcsak a vezetőkben, hanem a polgárokban is meg kell lennie: tudatlan, félbarbár népeken a legjobb szándékú kormány is nehezen uralkodhatik. Bölcsességen Kovachich nem elvonatkoztatott metafizikai szemlélődést ért, hanem aktivitást, a társadalmi élet hasznát szolgáló tevékenységet, politikai látókört s a múlt őszinte ismeretét; a művészetekben és mesterségekben való jártasságot. Mindezeket természetesen egy ember nem képes a gyakorlatban teljesen elsajátítani; ezért van szükség nemcsak iskolai oktatásra, hanem az ismeretek állandó bővítésére, s nemcsak a most történő dolgok vonatkozásában, hanem a régiekében is, hogy az újat a régivel összevetve a dolgok gyökerére, okára vagy analógiáira is fény derüljön. Különösen'mindazoknak, akik tisztségeket viselnek, akiknek a közjót illetőleg szavuk van, akik az ügyek menetéről helyesen akarnak ítélni: elengedhetetlen a hazai dolgok mégpedig főleg a jog és a minden irányban tájékoztató történelem ismerete. Ehhez pedig jogi és történeti forrásokra van szükség (1. caput). Ez után a teréziánus és felvilágosodott gondolatokat a nemesi nacionalizmus szolgálatába állítani igyekvő bevezetés után Kovachich áttekint a hazai történelem és jogtudomány helyzetén, addigi eredményein. A magyarországi forrásanyag sorában elsőnek, legnagyobb hangsúllyal — későbbi érdeklődési irányának megfelelően — a Corpus Jurist említi, s felsorolja hiányosságait. A soha nem szentesített törvénygyűjtemény szövegei nem hitelesek, hiszen az összeállítók nem az eredeti forrásokból merítettek, hanem másolati kódexekből. Emellett számos dekrétum hiányzik a Corpus Jurisból