Századok – 1968

Vita - Francia–magyar gazdaságtörténeti konferencia Budapesten (Makkai László–Zimányi Vera–Katus László) 1088

FE ANCI A-MAGYAR GAZDASÁGTÖRTÉNETI KONFERENCIA 1103 csak azok megközelítését is, lehetővé tegye. Az európai gazdaság széles keretén belül továbbra is a nyugati fél játszotta a növekedési pólus szerepét, amely sodró ós ösztönző hatásaival meghatározóan befolyásolta a kelet-európai agrárországok növekedési folyamatát. A bevezető előadást követő vitában a referátumok és korreferátumok készítői újabb adatokkal és érvekkel motiválták álláspontjukat. A vita középpontjában a demográfiai forradalom, a gazdasági növekedés vezető szektorának és fluktuációinak, valamint a quantitativ elemzési módszerek alkalmazásának kérdései állottak. Hanák Péter rámutatott arra, hogy az ipar technikai forradalma és a modern ipargazdaság kialakulása a kelet-európai országokban éppen csak megindult — egyes országokban még meg sem indult —, de sehol sem fejeződött be az első világháború előtt. Adatokat hozott fel annak megvilágítására, hogy a gazdasági növekedésben a mezőgazdaság fejlesztése és az infrastruktúra kiépítése játszott vezető szerepet, s mindez igen lassú társadalmi változásokkal járt. Braudel professzor is azon a véleményen volt, hogy csak akkor beszélhetünk az ipari forradalom kiteljesedéséről, s általában a szélesebb értelemben vett ipari forradalomról, ha az ipari termelés legalább a mezőgazdasággal egyenlő arányban részesedik a nemzeti össztermékben. Ez pedig a kelet-európai országokban csak a XX. század közepére valósult meg. A záróülésen Fernand Braudel megköszönte a szíves vendéglátást és a baráti légkörben lefolyt beszélgetésre nyújtott alkalmat. Nagyra értékeli — mint mondotta — a magyar történészeknek azt az erőfeszítését, hogy a magyar és a kelet-európai történelmet a világtörténet folyamatába beleágyazzák s örül, hogy a konferencia megbeszélései ezt a törekvést előmozdították. A francia résztvevők számára sokat jelentett, hogy megkezdhették a megismerkedést egy számukra kevéssé ismert történeti folyamat problematikájával, s ez az ismerkedés a jövőben nemcsak hasonló konferenciákon, hanem — mint reméli — részben kölcsönös személyi kapcsolatokon, egymás folyóirataiban megjelenő publikációkon keresztül, valamint a nagy nemzetközi történészfórumokon is tovább fog folytatódni. Pach Zsigmond Pál zárószavában kiemelte a mindkét részről befektetett komoly előkészítő munkát, a referátumok és korreferátumok magas színvonalát, új kutatási eredményeit, problémafelvetéseit és interpretációit. A vita sok irányú, nyílt, baráti hangulatú, de kissé elaprózott volt, s ez utóbbi körülmény tanulságul kell, hogy szolgáljon a jövőre, elsősorban abban a tekintetben, hogy rendszeresebbé kell tenni a kölcsönös tájékoztatást. Amit már eddig is tanulhattunk francia vendégeinktől, az főként a helytörténetnek a nagy történeti folyamatok megértésében való gazdag kihasználása, valamint a kvantifikáció fejlett módszereinek alkalmazása volt. Ezen a téren nem mechanikus átvétellel, hanem a mi metódusunkhoz való adaptálással akarunk tanulni. Magyar részről az összehasonlításra esett a nagyobb hangsúly, arra a kérdésre keresve a feleletet, hogy mik a történelmi gyökerei a kelet-európai elmaradásnak. Ennek az elmaradásnak nem a kelet-európai fejlődés eredeti sajátosságaiban keresendő az oka, hiszen a XV. században, egy sűrített fejlődés sodrában felzárkózásban voltunk a Nyugathoz, még csak nem is döntően a gyarmati impulzus kimaradásában, hanem abban a belső európai fejlődésben, amely kialakította kontinensünk nagy munkamegosztását úgy, hogy Kelet-Európa országai tömegfogyasztási élelmiszerek szállítói és tömegfogyasztási iparcikkek felvevői lettek. így jött létre az a hátrányos helyzet, mely Kelet-Európát a kapitalizmusban is végigkísérte és amelynek felszámolása a szocialista rendszerre vár. Ezt a fejlődési vonalat akartuk bemutatni francia vendégeinknek. Makkai László—Zimányi Vera—Katus László 16*