Századok – 1968

Vita - Francia–magyar gazdaságtörténeti konferencia Budapesten (Makkai László–Zimányi Vera–Katus László) 1088

FRANCIA-MAGYAR GAZDASÁGTÖRTÉNETI KONFERENCIA 1101 séges lett volna az ipari forradalom megindításához. A XIX. század közepén azonban a feleslegeknek még Ausztria felé vezetett az útja, a munkaerő pedig még a megművelhető föld kiterjesztésére is talált alkalmat. A tőkés ipargazdaság ciklusai helyett még a bő és szűk esztendők váltakozása, a mezőgazdasági termelés ingadozása szabta meg a gazdasági élet ritmusát. Kosáry Domokos a magyarországi ipari forradalom előzményeit vizsgálta, s az ezzel kapcsolatos hipotéziseket szembesítette a történeti valósággal. Miért késett az ipari forradalom Magyarországon egy évszázadot Angliához képest, s a XVIII. századi manufaktúra ipar miért nem fejlődött közvetlenül gépi nagyiparrá ? Erre a kérdésre a hagyományos válasz alaptételeit a XVIII. század végi magyar nemesi nemzeti mozgalom felvilágosodott közgazdászai fogalmazták meg. E koncepciót, amely szerint a bécsi kormányzat gyarmatosító célzatú gazdaságpolitikája fojtotta meg a magyar ipar fejlődésót, Eckhart Ferenc fejtette ki korszerű tudományos formában, s változatlanul átvette az 1945 utáni marxista történetírás is. Az utóbbi évek ipartörténeti kutatásai és a nemzetközi összehasonlító vizsgálatok azonban új megvilágításba helyezték a kérdést, s kétségessé tették, hogy a hagyományos koncepció megfelel-e a történeti valóságnak. Ez természetesen nem jelenti sem a gyarmatosító bécsi gazdaságpolitika meglétének, sem az Ausztria és Magyarország között fennállott gazdasági egyenlőtlenség tényének tagadását, csupán annak vitatását, hogy e két tény között egyszerű okozati összefüggés állott volna fenn. A Magyarország ós iparosodottabb nyugati szomszédai közötti egyenlőtlen gazdasági kapcsolatokat nem az osztrák politika hozta létre, s hazánk ipari elmaradottsága eredendően és elsődlegesen nem e politika következménye volt. A fejlődésbeli elmaradottság és a gazdasági függőség párhuzamos és korrelativ hosszútávú jelenségek Kelet-Európa gazdasági és társadalmi fejlődésében — mutatott rá Kosáry. Bécs gazdaságpolitikája e hosszútávú folyamatnak csak egyik szakasza, amelyben a már meglevő elmaradottság és függőség specifikus formát öltött. Az osztrák politika kihasználta, módosította, esetenként súlyosbította is az elmaradottságot és függőséget, de nem változtatott e sokévszázados jelenség lényegén, sem az alapvető gazdasági struktúrán. A szomszéd hatalom rosszakaratú gyarmati politikája által megsemmisített ígéretes iparfejlődés hipotézisével szemben a történeti valóság egy igen lassú, kínos, akadályokkal és megtorpanásokkal teli iparfejlődést mutat, amelyet a kedvezőtlen belső és külső körülmények egész sora késleltetett. Magyarországon a XVIII. században nem voltak meg azok a belső gazdasági és társadalmi erők és adottságok, amelyek — az osztrák gazdaságpolitika nyomása nélkül — lehetővé tették volna, hogy hazánk Európa haladottabb országaival egyidőben valósítsa meg az ipari forradalmat. ,,A nyugat-, közép- és kelet-európai városhálózat funkcionális és szerkezeti átalakulása a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet időszakában" címet viselte Gyimesi Sándor korreferátuma, amely azt vizsgálta, hogy a városok gazdasági ós adminisztratív funkcióiban bekövetkezett változás, a modern kapitalista városfunkciók kialakulása milyen átalakulást eredményezett a különböző országok városhálózatában. Közép- és Kelet-Európa nem ment végig a feudális városfejlődés útján, mert a feudális urbanizáció folyamata a XV—XVI. században elakadt, még mielőtt elérte volna azt a szintet, amelyre a nyugat-európai városfejlődés a középkorban eljutott. A fejlődés alacsonyabb szintjén megrekedt közép- és kelet-európai városok másképp reagáltak az első kapitalista elemek viszonylag késői jelentkezésére, mint a nyugatiak. A szűk bázison kifejlődött kapitalista ipar nem tudta alapvetően átalakítani a városhálózatot, s nem az ipari, hanem a kereskedelmi ós adminisztratív, néhol pedig a katonai funkciók váltak a kapitalista városfejlődés meghatározó tényezőjévé. Angliában és Németország nyugati területein a tőkés iparosodás gyökeresen átalakította a városhálózatot, a középkori városok zöme kimaradt a modern iparfejlődésből, s új ipari központok jöttek létre. Franciaországban nem történt ilyen mélyreható változás: a középkori városok zöme átalakult modern várossá. Poroszországban a városok nagy része adminisztratív és katonai központtá lett, s a városfejlődésre a központi bürokrácia, az állam „urbanizációja" nyomta rá bélyegét. Oroszországban és Magyarországon a kereskedelem játszott vezetőszerepet a városfejlődósben. A középkori városhálózat átalakulása Magyarországon nagyobb arányú és mélyrehatóbb volt, mint Oroszországban. Dányi Dezső korreferátuma a közép-európai demográfiai forradalom sajátos modelljét vázolta fel. Hangsúlyozta, hogy a népesség lényegében véve kettős arculatú történeti tényező: a fejlődésről alkotott modelljeinkben hol endogén, hol exogén változóként szerepel. Ez különösen szembeötlő akkor, ha az ipari forradalom és a demográfiai forradalom közötti összefüggést vizsgáljuk. 16 Századok 1968/5-0