Századok – 1968

Vita - Francia–magyar gazdaságtörténeti konferencia Budapesten (Makkai László–Zimányi Vera–Katus László) 1088

FRANCIA-MAGYAR GAZDASÁGTÖRTÉNETI KONFERENCIA 1097 3. A gabonaárak elemzését nem választhatjuk el a gabonapiac, a kereskedelmi utak kérdésétől; Pach Zsigmond Pál igen jól elemezte a problémák természetét. Kiemeli még, hogy az iparosodás jótékony hatással volt a vidék fejlődésére is. 4. Javasolja a periodizációk összehasonlítását. Franciaországban a XVIII. századdal kapcsolatban újra felmerül a krízis problémája; ez azonban ekkor igen komplex probléma. A XVIII. században nagy demográfiai növekedés tapasztalható, de az anyagi javak termelése elért egy felső határt és azon megrekedt. Ebben a tényben kereshetjük a francia forradalom gazdasági és társadalmi okait. A rendelkezésre álló igen szűk idő nem tette lehetővé, hogy a referátumokban és a vitaindító előadásban, valamint a résztvevőket megillető rövid bevezető hozzászólásokban felvetett fontos kérdések tömege kellő megvitatásra kerüljön. A találkozás inkább egymás kölcsönös tájékoztatásának a feladatát töltötte be. A francia történészek igen nagy érdeklődést mutattak a magyarországi források természete, valamint azon módszerek iránt, amelyeknek a segítségével eddigi eredményeinkre jutottunk. III. A harmadik nap vitájának középpontjában a kapitalista korszak gazdasági növekedése és az ipari forradalom kérdései állottak. A francia gazdasági növekedés tényeit ós problémáit Jean Bouvier és Maurice Lévy-Leboyer referátumai foglalták össze, táblázatokból és grafikonokból álló gazdag statisztikai információ-anyag kíséretében. Berend T. Iván és Bánki György referátuma a kelet- ós délkelet-európai ipari forradalom sajátos modelljét mutatta be. Jean Bouvier bevezetésül a francia gazdasági növekedéssel kapcsolatos kutatások jelenlegi állását, módszereit és problémáit ismertette. A francia növekedés globális mérlegét még nem dolgozták ki. A közgazdászok most igyekeznek rekonstruálni a nemzeti termék fejlődósét és struktúráját a jelenkori nemzetgazdasági mérlegrendszer visszatekintő alkalmazásával. Bouvier a továbbiakban felhívta a figyelmet az 1850 és 1914 közötti francia gazdasági növekedés néhány eddig eléggé elhanyagolt aspektusára és problémájára. Rámutatott arra, hogy a növekedés terhei és költségei nem egyenletesen oszlottak meg a különböző társadalmi osztályok között. A kapitalista növekedés dinamizmusa nem volt teljesen spontán: fontos szerepet játszott benne az állam gazdaságpolitikája, s a kollektív felszerelkedéssel (az infrastruktúra kiépítésével) kapcsolatos beruházások indukáló és ösztönző hatása. A francia gazdaság egészének növekedése nem volt sem túl gyors ütemű, sem egyenletesen haladó, ezért nagy figyelmet kell szentelni a különböző fékező tényezőknek. A természeti erőforrásokkal való ellátottságból, a demográfiai és szociológiai tényezők működéséből, a beruházási politikából és a monopolisztikus szervezetek tevékenységéből eredő növekedési korlátok hatása azonban a történeti folyamat során nem mindig azonos és egyértelmű módon érvényesült. A népesség lassú növekedését például általában a francia gazdasági növekedés egyik fontos fékező tényezőjének tekintik. A demográfiai tényező szerepe azonban nem egyértelmű a gazdasági növekedésben: egyszerre aktív és passzív, ok és okozat, feltétel és eredmény. A népesség mint fogyasztó is fontos szerepet játszik, a fogyasztás pedig gyorsabban nőhet, mint az emberek száma, ha a fogyasztó tömegek életszínvonala emelkedik. Ezért lassú demográfiai növekedés mellett is bekövetkezhet gyorsütemű gazdasági fejlődés, amint az Franciaországban is történt az 1914 előtti két évtizedben. A növekedés szociológiai korlátai a népesség foglalkozási és szociális megoszlásából erednek. Franciaország a XX. sz. elején a kistermelők és kiseladók nemzete volt, s ez kétségkívül a növekedés számára nem túl kedvező szociálpszichológiai magatartást eredményezett. Közismertek a francia növekedés korlátai a beruházások terén. Az ország jelentős megtakarítási képességéhez képest viszonylag igen csekélyek voltak a belső befektetések. Ezzel kapcsolatban azonban nemcsak a nagyarányú tőkekivitelt, hanem a belső piacon maradt megtakarítások felhasználását s az erre ható objektív és szubjektív tényezők egész sorát is tekintetbe kell venni. A fékező tényezők működése ellenére sem beszélhetünk a francia kapitalizmus „kifulladásáról" az első világháború előtti időszakban — hangsúlyozta Bouvier. A századforduló táján minden quantitativ mutató új fellendülést, új dinamizmust jelez. Hogyan talált vissza a francia kapitalizmus ismét a dinamikus növekedés útjára, az 1873—95-ös depressziós periódus után? Hogy erre a kérdésre megfelelő választ adhassunk: 1) el kell ismerni a technikai újítás bizonyosfokú autonómiáját, s ennek gazdasági következményeit, inert csak ezzel magyarázható az ún. „második ipari forradalommal" kapcso-