Századok – 1968

Vita - Francia–magyar gazdaságtörténeti konferencia Budapesten (Makkai László–Zimányi Vera–Katus László) 1088

FRANCIA-MAGYAR GAZDASÁGTÖRTÉNETI KONFERENCIA 1095 alá. A referátum a Kelet- és Nyugat-Európa között kialakult nagy munkamegosztás tényét új megvilágításba helyezte, amikor megállapította, hogy ,,a nyugat-európai tőkés ipar jelentős részben . . a közép-kelet-európai piacon nő fel és terebélyesedik olyanná, hogy képessé váljék a nemzetközi kereskedelemből és a gyarmatok kifosztásából felhalmozódott pénztőke növekvő hányadát felszívni, termelő tőkévé változtatni, és képessé váljék — hazai és európai piacain túl — tengerentúli piacokra termelni, a gyarmatokra irányuló iparcikk-kivitel szükségleteit kielégíteni." A tanulmány szerves összefüggéseiben és kölcsönhatásukban tárgyalta Nyugat- és Kelet-Európa gazdasági kapcsolatait, jelentősen kiszélesítve ezzel azt a nyugat-európai látásmódot, amely a korszak gazdaságtörténetének a főkérdését, a modern világgazdaság kialakulását alapjában véve csak a nyugat-európai és a gyarmati gazdaság kapcsolataira, kölcsönhatására építi. A korszakra vonatkozó magyar korreferátumok közül Zimányi Vera ,,A XVII. század gazdasági és társadalmi regressziójának néhány aspektusa" című tanulmányában megállapította, hogy bár a különféle gazdasági mutatók feltártsága a korszakra vonatkozó magyar történeti irodalomban sok vonatkozásban még eléggé kezdeti stádiumban van, az eddig rendelkezésére álló adatok alapján úgy véli, hogy Európa keleti és nyugati felében, időbelileg nagyjából azonos ütemben, azonos irányú fejlődés játszódott le mind a demográfiai mozgás, mind az árak alakulása, az árucsere fellendülése, kiszélesedése, majd pedig mindezeknek bizonyos fokú megtorpanása vonatkozásában. Ez az „együtt mozgás" azért tűnik olyan meglepőnek, mert rendkívül eltérő struktúrájú és fejlettségi szintű társadalmakban játszódott le. A szerző ezután azokat a jelenségeket állította egymás mellé, amelyek a XVII. század magyarországi és lengyelországi gazdasági megtorpanására utalnak. Magyarország vonatkozásában a pénzforgalom kiszélesedésének a rovására sok helyütt a naturális formák, a helyi önellátás erői erősödtek, a szerző szerint elsősorban a kereslet csökkenésének következtében. A magyarországi polgárság elesettsége, a mezőgazdasági önellátás irányában való visszafelé lépése következtében romlottak a parasztok piaclehetőségei is. A depresszió kialakulásakor a nemesség kíméletlen eszközökkel igyekezett megoldani saját nehézségeit, éspedig a jobbágyok, valamint a polgárság rovására, rájuk hárítva a nehézségek egy részét. A XVII. század folyamán azonban az elszegényedés jelensége és a fejlettebb pénzviszonyok helyett a naturális formáknak az előtérbe kerülése nemcsak egy-egy uradalom vonatkozásában, hanem az egész államháztartásban is megfigyelhető. M agyarországon is felismerhető a XVII. század első felének fejlődésében az a nagy irányváltozás, amelynek során a gazdasági regresszióval kapcsolatban az osztályerőviszonyok Európa jelentős részében a nemesség javára tolódtak el. Csakhogy ezek a lényegében azonos irányú jelenségek igen különböző fejlettségű és társadalmi szerkezetű országokban játszódtak le, és így hatásfokuk is igen különböző volt. Azok a társadalmak, amelyekben a tőke nemcsak az iparba, hanem a mezőgazdaságba is jelentős mértékben behatolt és ott a feudalizmust nagyjából megszüntette (mint Angliában és Németalföldön), ezek a társadalmak vészelték át a leggyorsabban és a legenyhébb következményekkel a megtorpanást; sőt, a nehézségek itt új technika bevezetésére, új, hatékonyabb formák kialakítására késztették a társadalmat. Mennél gyengébb volt egy adott társadalomban a polgárosodás, annál mélyebben vetette vissza a regresszió s a vele járó nemesi előretörés a társadalmi fejlődóst, a feudalizmus erői annál nagyobb mértékben tudták maguknak alárendelni a parasztságot és polgárságot. A fejlődés egy bizonyos szintje alatt a gazdasági nehézségek nem technikai és szervezettségbeli újításokra ösztönzik a gazdasági életet, hanem súlyosan visszavetik a fejlődést. Kelet-Európa gazdasági nehézségeit még csak fokozta a nagy tömegben beözönlő nyugati iparcikkek hatalmas konkurrenciája. A nyugat-európai ipar ilyen módon enyhített saját gondjain — a kelet-európai városok és iparosodás rovására. Talán ezzel magyarázható, hogy az a fejlődési szintbeli különbség, amely a XVI. század végén Európa két fele között fennállt, a XVIII. század első harmadának végén, az újabb nagy fellendülés kezdetekor sokkal nagyobbá vált, Kelet rovására és Nyugat előnyére. Magának az egész regressziós folyamatnak a legnagyobb kárvallottja pedig, végső soron, a kelet-európai parasztság volt. A szerző a megtorpanás elsődleges okát nem a török háborúkban és a Habsburgok kedvezőtlen politikájában, hanem a születő nyugat-európai kapitalizmus fejlődési nehézségeiben látja (Hobsbawm-ra támaszkodva). H. Veress Eva korreferátumában (A 16 —17. századi demográfiai kutatás problémái Magyarországon) összegezi a korszakra vonatkozó demográfiai kutatások rendkívül ellentmondásos eredményeit, ismerteti a kutatások módszertani nehézségeit. Leszögezi, hogy a történeti Magyarország népességének a számát a középkor végén biztonságosabb megközelítéssel ismerjük, mint a XVI—XVII. században. A kor demográfiai