Századok – 1968
Tanulmányok - V. Windisch Éva: Kovachich Márton György és a magyar tudományszervezés első kísérletei. 90
104 V. WINDISCH ÉVA található lenne, a jelen viszonyok között nem bírhatók rá arra, hogy azt közzétegyék; ettől a gondolattól még a legderekabb emberek is megrémülnek.28 Fejérváry Károly, Sáros megyei földbirtokos, történeti kéziratok és könyvtár gyűjtője viszont éppen abban látja Kovachich törekvéseinek fő akadályát, hogy II. József rendelkezései a vidéki levéltárak indexeinek elkészítésére nem valósultak meg: ha ezek nyomtatásban megjelenhettek volna, a magyar tudományosság kiváló oklevél-repertóriumot nyer bennük, — így azonban csak mecénások segítségével lehet előrehaladni.2 9 Fejérváry egyébként tanácsokkal, anyaggal segíti Kovachich terveit, épp úgy, mint Szirmay Antal, a jozefinistából reakcióssá változó Zemplén megyei földbirtokos, a későbbi években Kovachich által kiadásra kerülő helytörténeti munkák, a Hungaria in parabolis s a jakobinusokról írott hírhedt mű írója; Battyhyány Ignác erdélyi püspök is segítséget ígér, s egyben saját munkáihoz kér anyagot, tanácsokat.30 Kazinczy Ferencnek — akivel Kovachich 1787-ben, a Merkur von Ungarn kapcsán lép levelező viszonyba, s kapcsolatuk szabadkőműves színezetű barátsággá mélyül — 1789 nyarán jelenti be Kovachich, hogy törvénygyűjtemény s közjogi okmánygyűjtemény kiadását tervezi, s kéri, gyűjtsön számára anyagot közlevéltárakban, magánosoktól, Sárospatakon, Debrecenben. Kazinczy válaszként ismerteti a birtokában levő — Kovachich számára kevésbé -érdekes — levéltári anyagot, s Kovachich kérését egy szepességi barátjához továbbítja. Kovachich válasza tervei további alakulásáról is beszámol: egyrészt arról, hogy egy idő óta számtalan levelet ír a „nagyokhoz", főleg püspökökhöz, hogy őket a tudomány számára megadóztassa; másrészt, hogy Kazinczy pesti látogatását azért is türelmetlenül várja, hogy vele megbeszélhesse tervét egy tudományos magán-társaság megalapítására.31 Ilyen előzmények után dolgozza ki Kovachich a történeti célok érdekében való szövetkezés tervezetét. Institutum diplomatico-historicum című munkája 1791-ben jelenik meg. 3. Az Institutum diplomatico-historicum a legterjedelmesebb mű — 220 lap —, amely a tudományos társaságok ügyében addig Magyarországon megjelent. Bevezetése az 1790. évi országgyűlés törekvéseihez kapcsolja az elmondandókat: öröm volt látni, hogy a nemzetet „a jog, humanitas és a társadalom iránti buzgalom hozta tűzbe". A sajnálatos csak az volt, hogy azok a történeti-diplomatikai források, amelyek a kétes kérdések tisztázásához szükségesek, nem eléggé ismeretesek. Holott a hazai dolgok ismerete mindenki számára, akinek a közügyekhez valami köze van, elengedhetetlenül szükséges. 28 1789. dec. 26. kelt levél. K. Lev. V. köt. ff. 30—31. 29 1790. szept. 23. kelt levél. K. Lev. VI. köt. f. 289. 30 Leveleik: K. Lev. V—VI. köt. passim. Fejérváry 1790. nov. 11-én írja Kovachichnak, hogy olvasta országgyűlési iratok kiadására vonatkozó tervét. „Dici non potest, quantopere gavisus sum, inveniri et inter Hungaros Muratorii et aliorum collectorum aemulos." Aggódva látja azonban, hogy Kovachich terveihez egy élet nem elég, s attól tart, hogy Kovachich halála után a megindult tevékenység majd abbanmarad. 31 Kazinczy Ferenc levelezése. Közzéteszi Váczy János. I. köt. Bpest. 1890. 424— 427, 471—474, 478—480. 1.
