Századok – 1968

Vita - Francia–magyar gazdaságtörténeti konferencia Budapesten (Makkai László–Zimányi Vera–Katus László) 1088

VITA Francia—magyar gazdaságtörténeti konferencia Budapesten A Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete a párizsi Ecole Pratique des Hautes Etudes VI. osztályának közreműködésével 1968. március 23. és 27. között konferenciát rendezett Budapesten „Nyugat- és Kelet-Európa gazdaság- és társadalomtörténetének fő fejlődési vonalairól". A konferencia — amelynek gondolata 1965-ben merült fel — fontos állomása volt a két intézmény között már évek óta fennálló tudományos kapcsolatoknak. Ez alkalommal Fernand Braudel, a Collège de France professzora, az Ecole Pratique des Hautes Études VI. szekciójának elnöke vezetésével hattagú francia történész küldöttség érkezett hazánkba; Jean Bouvier, a lillei, George Duby az Aix-en-Provence-i egyetem professzorai, Denis Bichel, a toursi egyetem docense, François Furet és Emmanuel Le Boy Ladurie az ÉPHE professzorai. Részt vett a konferencián Jean François Bergier genfi professzor, a Nemzetközi Gazdaságtörténeti Társaság főtitkára ÍB. A konferencia célja az volt, hogy összefoglalja és összehasonlítsa a nyugat- és kelet-európai gazdasági és társadalmi fejlődés legfontosabb tényeit és fő irányait a középkorban, a XVI — XVIII. században és a kapitalizmus korában. Mindegyik nagy periódusra vonatkozóan mind a francia, mind a magyar történészek referátumokat és korreferátumokat készítettek, amelyeket a vita résztvevői előre írásban kézhez kaptak. A megbeszéléseket mindhárom napon vitaindító előadások vezették be. A konferenciát Pach Zsigmond. Pál akadémiai levelező tag, a Történettudományi Intézet igazgatója és Fernand Braudel professzor nyitották meg. I. A középkori referátumot francia részről G. Duby és .7. Le Gojf „A középkori Franciaország gazdasági növekedése" címen gazdag bibliográfiai utalásokkal ellátott tézisekben fogalmazták meg. Azt a korszakot elemzik, amely az 1180 körüli gazdasági fellendüléstől az 1330—40 körül bekövetkező „válságig" terjed. Állásfoglalásuk a francia (ós általában a nyugati) történetírás eddigi eredményeivel szemben erősen kritikus: a forrásbázis szegényessége miatt a kvantitatív becslések terén fokozott óvatosságra intenek s ugyanolyan óvatosságot tanácsolnak a terminológia tekintetében, elsősorban magának a „növekedés" fogalomnak a használatát illetően, mely a modern ipari társadalomra van szabva. A középkori társadalmat nem lehet sem a mai „fejlett", sem a mai „fejletlen" társadalmakkal azonosítani, s ez különösen fontos a demográfiai mozgás történeti szerepének megítélésében. Míg a „fejlett" társadalmakban a növekvő népszaporulat előmozdítja, a „fejletlen" társadalmakban fékezi a gazdasági fejlődést. Ahhoz, hogy a középkori francia társadalom gazdasági modelljét meg lehessen alkotni, tudni kellene, hogy milyen szerepet játszott benne a népszaporulat, ezt viszont megnehezíti egyrészt a XlV. század előtti demográfiai adatok csekély száma és interpretációjuk bizonytalansága, másrészt annak az alapvető problémának eldöntetlensége, hogy a demográfiai növekedés oka-e vagy okozata a gazdasági növekedésnek. A referátum szerzői a fenti fenntartásokkal kiindulópontnak a P. Vilar által javasolt modellt fogadják el, mely a kora középkori francia gazdaságot lényegileg a létfenntartás adott fokát (népszaporodás esetén döntően a termelő terület kiterjesztése, írtások révén) konzerválni igyekvő gazdaságnak (économie de subsistance) ábrázolja, s amelyben a gazdasági növekedés a demográfia — írtások — feudális földesúri struktúra korrelációjában jelentkezik. A gazdasági fejlődés magasabb foka felé vezető utat ebben a rendszerben egyrészt agrotechnikai korlátok (az önellátás kényszeréből fakadó polikultúra s a