Századok – 1968

Közlemények - Csécsy Imre emlékirataiból (Közreadja Mucsi Ferenc). 1075

CSÉCSY IMRE EMLÉKIRATAIBÓL 1087 valójában a proletárdiktatúra sodorta el őket. És ennek alapján valósággal legendát szőttek Szabó Ervin halott alakja köré. Ha életben maradt volna, gondolták, ő állott volna a munkásság élére, de szembefordult volna a magyar bolsevikekkel, s lett volna ereje és tekintélye, hogy megakadályozza a proletárdiktatúra kikiáltását. A 18-as forradalom tíz éves fordulójakor „Ha Szabó Ervin nem hal meg" című cikkében (Századunk, 1928. évf. 529. 1.) Jászi leszámol ezzel a legendával. Még egyszer felidézi emlékét a nagy halottnak, akivel húsz esztendőn át jóformán mindennapos baráti érintkezésben volt; számba veszi egész munkásságát, meggyőződéseit, tetteit és jellemét, s arra a következtetésre jut, hogy az ilyen elképzeléseknek semmi alapja sincs. Igaz, hogy Szabó felfogása a szocializmusról élete utolsó idejében lényeges változáson ment át. „Igaz, . . . hogy Szabó lelke néhány lényeges ponton a bolsevista szintézis merő ellentéte volt." Igaz, hogy „. . . gyűlölte a centralizált államot és a bürokráciát". De másfelől az is bizonyos, hogy múltjához sohasem válhatott volna hűtlenné. A szindikalista mozgalom valójában az orosz bolsevizmus egyik előfutárja volt, és a proletárforradalom eszméje Szabó lelkében mindig eleven maradt. Bármennyi és bármilyen mély ideológiai ellentét választotta is volna el őt a 19-es kommunistáktól, Jászi szerint nem kétséges, hogy nemcsak hogy nem állott volna ellenük, hanem feltétlenül vállalta volna a szolidaritást velük. Annál is inkább, mert a másik út csak az lehetett volna, amelyre a német szociáldemokraták léptek: véres erőszakkal, testvérháborúval letörni a proletariátus forradalmi baloldalát. Erre pedig Szabó Ervin soha, semmi körülmények között nem vállalkozott volna. Ez az én meggyőződésem is. „Hiszek hitetlenül istenben" — mondta Ady. 1919-ben, ha megéri, Szabó Ervin hitetlenül is hitt volna a proletárforradalomban. Részt vállalt volna, sőt élenjáró szerepet a tragikus kísérletben, aggályai, ideológiai eltérései ellenére is, s az elkerülhetetlen tragikum tudatában. Erre kötelezte volna őt szocialista hite ós arisztokratikus jelleme egyaránt. Közreadja: Mucsi Ferenc 15*