Századok – 1968

Közlemények - Csécsy Imre emlékirataiból (Közreadja Mucsi Ferenc). 1075

CSÉCSY IMRE EMLÉKIRATAIBÓL 1085 ... az államot — ha önálló léttel bír — mégis túlnyomóan a gazdasági erők szolgálatában álló hatalmi szervezetnek, az uralkodó gazdasági érdekek végrehajtó szervének kell tekintenünk ... A háború — úgy látom — félreismerhetetlen tényként revelálta azt a jelenséget, hogy a gazdaság primátusa a politikai szervezet fölött távolról sem oly kétségtelen, mint azt sokan hitték . . . Az állam nemcsak egyszerűen szolgája, végrehajtó szervezete az uralkodó gazdasági érdekeknek és rendnek, és nem csak nem csupán az uralkodó osztályok jövedelemszaporító szerszáma, a termelés igazi érdekei ellen is, hanem önálló céljai érdekében akár maguk az uralkodó gazdasági osztályok profitérdekeivel szemben is inkább az államhatalmat kezében tartó bürokrácia vagy politikai csoport politikai eszköze. Mert kitűnt különösen az is, hogy az európai kapitalista államokban nem is a burzsoázia uralkodik, a kapitalizmus nem a burzsoázia uralmát teremtette meg úgy, ahogy azt például a Kommunista Kiáltványban is értették, burzsoázia alatt értve az iparos- és kereskedőosztályt, — hanem igen kis klikkeknek, a burzsoázia és a földbirtokososztálv igen vékony rétegeinek az uralmát, úgv az államban, mint a gazdaságban" (42 — 43. 1.). . . . Nem hiszem, hogy Szabónak ez a mindenesetre lényegesen x'ij felismerése is eltávolodást jelentett volna a szocializmustól. Csak a dogmatizmustól és a gondolattalanságból távolodott el ezzel. Ő épp szocialista kötelességének érezte, hogy ettől a kárhozatos szimplizmustól óvja a szocialistákat. Ezekután már nyilván az sem meglepő, hogy előadásának végén Szabó mégegyszer félreérthetetlenül hitet tesz a szabadság és az individualizmus mellett. Az állami életbe is bele kell vinni a szabadkereskedelem erkölcsi elveit, a szabadság és az individualizmus, a kölcsönös kímélet, a fair play elveit, az igazi demokráciának ezt a szellemét. A szellem fontosabb mint a formák." (50. 1.) Vajon megtagadása-e, nem inkább felmagasztalása a szocializmusnak, ha lényegét az „igazi demokráciával" azonosítjuk? Szabó Ervin szemében a cél továbbra is változatlan : „Megkell szüntetni a kevesek gazdasági hatalmát! Gazdasági demokráciára van szükség, arra, hogy a gazdaságban is a sokak érdeke érvényesüljön" (uo.). Mi mást akar a szocializmus, mint ezt? Igaz, hogy nyomban utána ezt mondja Szabó: „Hogy ennek eszköze az államhatalom kiterjesztése: az állami szocializmus volna — mint sokan tartják — én nem hiszem. Inkább hiszem: itt is annak az alapvető elvnek kell érvényesülnie, . . . hogy ... a ... szakértelem és szakbeli érdek uralkodjék és irányítson minden különböződött társadalmi munkát. A gazdaságit is. A termelés munkájának irányítása a termelők osztályainak dolga legyen, és a fogyasztás irányítása a fogyasztók szervezeteié. S csak a politika legyen a politikusok dolga" (50 — 51. 1.). Szerintem ez sem megtagadása a szocializmusnak, hanem világos hitvallás egy anti-etatista szocializmus mellett. Valójában, iigy gondolom, összhangban van a klasszikus, Marx—Engels-i elképzelésekkel is. Lehet azonban, hogy Szabó Ervin ezzel a módosult és tisztult meggyőződésével csakugyan egyedül maradt dogmatikus, szimplista—materialista és etatista elvtársai között. De hát ez a szellemi arisztokrácia sorsa. О eljutott arra a meggyőződésre, hogy szocializmus és individualizmus között nincs, ne is legyen ellentét. És ez valójában nem is valami merőben új felismerés, hanem csak olyan igazság, amely a szocialista mozgalomban feledésbe merült, vagy legalábbis háttérbe szorult. Hiszen a praeklasszikus elődök, Saint-Simon és a többiek tanításában a szocializmus valóban mint individualista követelmény tör utat. A szabadság, akármilyen sokrétű eszme is, végső értelmében nem jelenthet egyebet, mint az egyén szabadságát. A szocializmus humanisztikus mozgalom, és valóságos, konkrét ember csak az egyén. A közösségi tudat is egyének tudata; együttműködés, szolidaritás, áldozatkészség, erkölcs mind csak akkor igazi, ha szabad egyének érzelméből és akaratából fakad. Minden társadalmi elmélet, amelynek középpontjában nem a konkrét ember áll, csak absztrakció. S az emberi világot nemcsak az erőszak, hanem az absztrakciók uralma alól is fel kell szabadítani. Miért lenne ez. eretnekség a szocializmussal szemben ? Hiszen ma, negyven év után is, a szocialista nagyhatalom egyik legfőbb jelszava ez: „Az ember a legfőbb érték". Igen, az ember. Minden ember, s végső eszményként a felsőbbrendű ember. S hogy mindenki azzá váljék, ahhoz csak a szellem nyit utat. Hadd idézzem Szabó előadásának még a befejezését is: a háborúnak nemcsak gazdasági okai vannak, és nem a törvények és szabályok a legfontosabbak. Ezek is kellenek, másfélék, jobbak, becsületesebbek, kétségtelenül. De — mint az angol mondja: not measures : men — elsősorban emberek kellenek, más, jobb, tökéletesebb emberek. A szellem a fontos ! Nyissák meg lelküket az emberiség régi ideáljainak: a humanizmus, a szabadság, a méltányosság eszméinek, zárják ki egyéni életükből is az erőszak, a kiváltságok, a türelmetlenség szellemét, és meglássák, megtaláljuk az utat, amely az igazságé, amely elvezet a békés és erős, a szellemünket szabadjára eresztő élethez" (51.1). 15 Századok 1068/5 -6