Századok – 1968

Tanulmányok - V. Windisch Éva: Kovachich Márton György és a magyar tudományszervezés első kísérletei. 90

KOVACHICH MÁKTON GYÖKGY 103 értelmiség átveszi — bár részben osztrák közvetítéssel, eredeti haladó tartalmától erősen megfosztva — ezt a természetjog-fogalmat, s adott problémáinak megoldására igyekszik felhasználni. A természetjog fogalmának bizonytalanná vált körvonalai lehetővé teszik, hogy a Habsburg-abszolutizmus védelmezője épp úgy rá hivatkozzék, mint Hajnóczy, aki nemcsak a Habsburgrendszer, hanem általában a feudális viszonyok gyökeres átformálására törekszik. E két szélsőbb magatartás között helyezkedik el _a rendi felfogás, mely a magyar közjogot természetjogi érvekkel kívánja indokolni, s a magyar múlt olyan mozzanatait, mint a vérszerződés, Aranybulla, uralkodói hitlevelek — a társadalmi szerződés jellegével ruházza fel.26 Történeti, jogtörténeti anyagra mindhárom irányzatnak szüksége van. Két csoport a maga törekvéseit — az abszolutizmus kiterjesztését, illetve a feudális állapotok restitúcióját — kívánja vele igazolni; a harmadik irányzat számára a történeti anyag túlhaladandó állapot tükre, a fejlődés érdekében azonban (mint Hajnóczy főleg kezdetben) hidat akar teremteni a régi közjog és a létrehozandó modern alkotmány között. E jogtörténeti anyag szolgáltatására vállalkozik Kovachich. Munkássága értékét tekintve tulajdonképpen közömbös, hogy e három csoport közül ő a középsőhöz áll legközelebb: anyagának kiválogatása, elrendezése, a meghirdetett tervek s számos utalás mind azt bizonyítják, hogy Kovachich a történeti közjogot eleven, a magyar állam létét minden vonatkozásban meghatározó tényezőnek tekinti, melynek pontosabb megismerése, a rárakódott tévedésektől való megtisztítása csak a rendek érdekeit szolgálhatja. Ennek ellenére Hajnóczy röpirataiban alaposan felhasználta Kovachich gyűjtéseit, sőt, kortársai közül egyedül csak őrá hivatkozik. Kovachich munkássága haladó és retrográd célokat egyaránt szolgálhat tehát; mindenesetre haladó azonban szemléletében az idegen abszolutizmussal való — bár igen óvatos — szembefordulás. Már a Vestigia Comitiorum bevezetésében hangoztatja Kovachich, hogy a felvázolt célok messze meghaladják egy ember teljesítőképességét, s megvalósításukhoz többek együttműködésére van szükség. Ehhez a műhöz is igénybevette, mint láttuk, tudósok, anyaggyűjtők segítségét; levelezésében 1789-től kezdve merülnek fel vidéken élő tudósok bevonására vonatkozó utalások. Bár ezek egyfelől, korábbi érdeklődési irányának megfelelően, a papnevelő intézetek történetének megírására és a püspöki körlevelek gyűjteményének kiadására vonatkoznak, másfelől már szóbakerülnek az országos érdekű iratok összegyűjtésére vonatkozó tervek. Elsősorban Wagner Károly az, akivel Kovachich megismerteti anyaggyűjtő terveit. Másik bizalmasa a piarista történész, Koppi Károly lehetett, ennek azonban, Koppi is Pesten élvén, nem maradtak nyomai. Wagner nemcsak helyesli Kovachich terveit, de gyűjt, másol, másoltat is országgyűlési anyagot Kovachichnak; költségén Bártfára utazik, s átkutatja az ottani levéltárat is.27

Mások viszont megriadnak az akadályoktól. A nagykárolyi piarista igazgató és neves latin költő, Hannulik János Keresztély, bár kijelenti óhaját, hogy Kovachichot támogassa, s hangoztatja, hogy a „Literaria socictas"-tól — melyen ekkor még nem szorosan vett társaságot, csak tudományos együttműködést érthetünk — nem akar eltávolodni, mégis úgy látja: akiknél a hazai történelemre vonatkozó anyag 26

Minderre ld.: Szabó Imre: A burzsoá állam- és jogbölcselet Magyarországon. Bpest. 1955. 5—91. 1., különösen a 27—28. és 63—70. lapokat. 27

K. Lev. V. köt. ff. 22, 54, 83, 120, 128.