Századok – 1968

Közlemények - Csécsy Imre emlékirataiból (Közreadja Mucsi Ferenc). 1075

1076 C&ÉCSY IMRE EMLÉKIRATAIRÓL tudományos folyóiratot. Az ellenforradalmi rendszer azonban visszaszorítja közírói tevékenységétől. Több mint egy évtizedig gazdasági pályán tevékenykedik. A fasizmus nemzetközi előretörése szólítja ismét csatasorba. Vámbérv Rusztemmel együtt kiadja és szerkeszti a Századunk című társadalomtudományi és politikai folyóiratot. Határozottan küzd a fasizmus, az új háború ellen: számos tanulmányban és cikkben leplezi le a német és olasz fasiszta agresszorokat (Megbukott-e a demokrácia?, A fasizmus alkonya, Vesztett ügy védelmében stb.). • Elkeseredett harcban áll a hazai fasizmussal is. Folyóiratában éleshangú cikkekben és tanulmányokban támadja a mind jobban előretörő szélsőjobboldalt (Az új Tripartitum, Ady nem alkuszik, Utolszor a sajtószabadságért stb.). 1939-ben betiltják a lapot, majd szerény könyvkiadói tevékenységében is meggátolják. 1943- 1944-ben munkatársa lesz Bajcsy-Zsilinszky Endre hetilapjának, a Szabad Szónak; a német megszállás idején aktív részt vállal a nemzeti ellenállásban. 1944-ben illegálisan megszervezi a Magyar Radikális Pártot. 1945-től e pártnak elnöke, a fővárosi törvényhatósági bizottság tagja; 1946-ban a demokratikus magyar kormány miniszteri osztályfőnökként rehabilitálja; 1947 1949-ben országgyűlési képviselő. 1946-ban Haladás címmel hetilapot indít, majd újra megjelenteti a Huszadik Századot s 1949-ig, a folyóirat megszűnéséig, annak főszerkesztője. 1946- 1947-ben több nagyobb, önállóan is megjelent tanulmányában a háború tanulságait szűrte le, utólag is a hitleri fasizmus veszedelmeit világította meg (Világos pillanat, 1946; Ha Hitler győzött volna, 1947). Csécsy Imre nem volt marxista. Mint szociológus a marxizmus történetbölcseletének számos elemét elfogadta, de tanítómesteréhez, Jászi Oszkárhoz hasonlóan, tudományos felfogására és metodikájára az eklekticizmus volt jellemző. Politikusként teljes jóhiszeműséggel - a fabiánusokra emlékeztető módon, de a szocialista munkáspártoktól függetlenül - polgári individualizmus és szocializmus szimbiózisának kialakítását szorgalmazta. Ennek az irreális álláspontnak is volt a következménye, hogy 1949-ben teljesen visszavonult a közéleti szerepléstől. Azóta 1961-ben bekövetkezett haláláig — nagyszerű Montesquieu és Grotius-fordításával jelentkezett a nyilvánosság előtt. Elkészült emlékirataiból Szabó Ervin-tanulmányát mindenekelőtt abból a meggondolásból adjuk az olvasó kezébe, hogy belőle újabb adatokat s újabb szempontokat nyerjen a magyarországi munkásmozgalom e nagy alakja félévszázada lezárult életművének jobb megértéséhez. De képet ad ez az írás Csécsy Imréről, életútjáról, harcos antimilitarizmusáról, humanizmusáról is. Ezzel egyetemben ezt az írását is áthatja az a sajátos eszmerendszer, amely korábbi műveit is jellemezte. Egyes teoretikus jellegű megállapításai — ezért ellenvetésre késztetnek. Csak jelezzük, hogy - például nem elfogadható az az értékelése, amelyet Szabó Ervin Imperializmus és tartós béke című művéről ad. Ez a munka valóban nem közelítette Szabó Ervint a polgári humanisták és a free traderek liberális-demokratikus plattformjához, de nem is „emelte túl" a „proletár osztálykorlátokon". Ellenkezőleg, véleményünk szerint, a munka szenvedélyes, a háború s az imperializmus új összefüggéseit kereső alaphangja a szocialista átalakulás végső céljait kutató forradalmár Szabó Ervin jelentkezése volt. Ugyanígy elhibázott az a Jászitól idézett gondolat is,