Századok – 1968

Közlemények - Csécsy Imre emlékirataiból (Közreadja Mucsi Ferenc). 1075

Csécsy Imre emlékirataiból Szabó Ervinről és a szindikalizmusról Csécsy Imre alább következő — némileg rövidített* — írása részlet a szerző kéziratban levő emlékezéseiből. A „második magyar reformnemzedék" ifjabb generációjához tartozó szerzőt — a tudós szociológust, aki vállalta az első magyar proletárállam szolgálatát, a következetes antifasisztát, aki a két világháború közötti magyar szellemi élet szabadságtörekvéseinek ismert harcosa volt aligha kell bővebben bemutatnunk az olvasónak. Élete egybefonódott azoknak az eszméknek sorsával, amelyek megindítója a Huszadik Század Köre és a Társadalomtudományi Társaság volt. Emlékeztetőül Csécsy Imre közéleti szereplésének néhány fontosabb állomását jegyezzük fel csupán. Első írása — Kosztolányiról — 17 éves korában lát napvilágot; egy évvel később, 1911-ben már novelláskötetet jelentet meg. Életútja azonban hamarosan elkanyarodik a szépirodalomtól; egyetemi hallgatóként érdeklődése mindinkább a társadalmi problémák, politikai kérdések felé fordul. Számos politikai jellegű írása jelenik meg a Huszadik Században, a Szabad Gondolatban, a Világban. Tagja, majd 1913 —1914-ben titkára a Galilei Körnek; a diáknyomor ellen írt cikkei miatt perbe bonyolódik és rektori megrovást kap. 1913-ban belép a Justh—Károlyi-féle függetlenségi pártba; 1914 elején irodalmi és politikai folyóiratot indít Űj Magyar Szemle címmel. A lap beköszöntőjét Ady írta: „Indultok? jó, ideje már bizony, (Tartok veletek, váltig, holtig, persze) . . ." (Levél ifjú társakhoz. — Az utolsó hajók.) A lap harmadik száma élesen állást foglal a háború ellen; nyomban elkobozzák és további megjelenését betiltják. Csécsy Imrét katonának hívják be, s bár a frontra nem kerül ki, a háború végéig szolgál. 25 éves Csécsy, midőn egy fiatal tisztekből alakult csoport tagjaként cselekvő részesévé válik az 1918-as forradalomnak. Tagja lesz a polgári radikális pártnak s a párt elnöki tanácsának; Jászi Oszkárnak személyi titkára s minisztériumának sajtófőnöke. Jászi lemondása után a Külügyminisztériumban teljesít szolgálatot s hivatalában marad a Tanácsköztársaság alatt is. Radikális meggyőződését az ellenforradalom idején sem tagadja meg, s állásvesztésre ítélik. Az 1920-as évek elején megkísérli korábbi tevékenységének folytatását; munkatársa lesz a Világnak, szerkeszti a Szabad Egyetem című népszerű * Az itt közölt írásból kihagytuk azokat a részeket, amelyek az ún. bernsteini revizionizmus, az „ortodox" szociáldemokrácia s a szindikalizmus jellemzését tartalmazzák; a Szabó Ervin műveiből vett hosszabb citátumok elhagyásával szintén rövidíteni kívántuk a szöveget.