Századok – 1968
Közlemények - Váradi Sternberg János: Forgách Simon kuruc tábornagy emlékiratai. 1038
1068 VARAI)! STERNBERG JÁNOS Mert Ágost király3 8 bebörtönöztette a (vörös) oroszországi vajdát, Jablonovicz János Szaniszlót,3 9 ki Lesinsky Szaniszló4 0 királynak volt híve; amikor iratait átforgatták, megtalálták köztük Bercsényi leveleit, melyeket a vajdához írt, ugyanis a vajda minden tervét közölni szokta volt Bercsényivel, mint bizalmasával. Bercsényi a magyarországi rendi konföderáció idején nagy összegű pénzt szerzett magának, s erről tudott Ágost király; tehát úgy gondolta, hogy itt az alkalom, hogy megszerezhesse magának Bercsényi pénzét, s ugyanakkor kedveskedjék is a császárnak Bercsényi személyével. Ezért katonák élén elküldte Litvánia-i hadbíráját Zapia-t4^ azzal, hogy fogja el Bercsényit. De János király dicső, nagylelkű fia szembeszegült Ágost király szándékával. Tüstént üzenetet küldött Szinyavsky grófhoz, a hadsereg nagyhetmánjához,4 2 tiltakozva az ellen, hogy rezidenciáját meg akarják sérteni, s kijelentette: inkább meghal, utolsó leheletéig védekezve, semhogy azokat a magyarokat, akiket saját védelmébe vett, kiadja. Eljött tehát a nagyhetmán személyesen, aztán Revusky tábornok, megjelent Zapia is, s a mellé rendelt, olasz származású Lonyasko királyi tisztségviselő Sulkoviába.43 Elsőként Zapia kísérelte meg előbb szelídebb, aztán egyre keményebb szavakkal azt, hogy érvényt szerezzen a király akaratának. Ámde a királyi herceg a legnemesebb magatartással részint Bercsényi ártatlanságát hangoztatta, részint pedig saját méltóságának tekintélyét szegezte velük szembe; s így kénytelenek voltak maguk a vezérek Zapia-t meggyőzni, s bebizonyítani neki azt, hogy lehetetlenség a király kívánságát teljesíteni; így Zapia dolgavégezetlenül távozott, s Bercsényi és a többi magyar főrangú a továbbiakban bókében megmaradtak a királyi herceg védelme alatt. Eszterházy grófot pedig a nagyhetmán vette oltalmába, s nemcsak biztonságot, de minden kényelmet is megadott neki; e nagy fórfiú jóságát még sok menekült megtapasztalhatta. Azt megelőzően azonban, hogy a magyar főrangúak a királyi herceg védnöksége alá kerültek, sok sérelmet kellett Lengyelországban elszenvedniök. így pl. gr. Mnyisek44 bérbe adott Csáky grófnak egy majorságot, ki egy esztendőre előre kifizette a bérleti összeget; ámde Csákynak alig adtak annyi időt, hogy a szerződésben foglaltak szerint odaköltözhessék, anélkül, hogy elszámoltak volna vele, galádul kidobták őt a bérleményből, nagy kárt okozva ezzel neki. Ennek a Mnyisek-nek szolgáitól Forgách is — Szamoklonskaban — és Eszterházy is — Lask-ban — sok kárt szenvedett, s még sokszorosan többet szenvedett volna mindkettő, ha Visznyioveczky Janus herceg, krakkói vajda közbe nem vetette vola magát, ki saját, smigrodi jószágára jött.45 Itt először Forgách ismerkedett meg a herceggel és hercegnővel, s ezt követőleg (mint arról még szó lesz) megtapasztalta a herceg kiválóságát és erényeit.46 A fent említett dicsőséges királyi hercegnek, Konstantinnak el kellett utaznia öccséhez Jakab Olavhoz Sziléziába,4 7 kinek felesége Lipót császár feleségének édestestvére volt a Neuburgi hercegi családból. A magyar főrangúak pedig nagy biztonságban maradhattak Zalkovia-ban, a fenséges királyi herceg oltalma alatt, s ott is éltek; akadt ugyan néhány próbatételük is; ugyanis a Lengyelországban élő szászok, kik igen nagy adókat szedtek, különböző erőszakos cselekedeteket vittek végbe az országban. A lengyel nemesség [ . . . ]48 NEGYEDIK RÉSZ Mialatt ez történt Lengyelországban, és a konföderált lengyel nemesség a szászokkal változó hadiszerencsóvel háborúskodott, az ottomán porta a velenceiekkel kezdett háborút, s egyetlen nyáron — igen sok keresztény vért kiontva — Morea félszigetét, illetve 8 II. Ágost lengyel király és szász választófejedelem. 30 Jablonowski Jan Stanislaw, russziai palatínus. •• A XII. Károly svéd király által megválasztott Lesczyúski Szaniszló lengyel király. 11 Nyilván Sapieha Benedek herceg, litván főkincstartó. " Lásd a 3. jegyzetet. 13 Ezeket a személyeket nem sikerült azonosítani. " Egy bizonyos Maysek lengyel úr Forgáchcsal kapcsolatban szerepel Bercsényi 1712. júl. 20-án Ilyvóban keltezett levelében Archívum llákóczianum. I. о. VII. köt. 176. 1 ,s Wisnowieczki Janus herceg. Ennek visnyeveci kastélyában hunyt el Forgách Simon. «• A forrás eddig azonos kézzel írott szövege itt megszakad, s a szöveget más kéz folytatja s fejezi be. Megítélésem szerint ez az új kézírás már nem а XVIII. század első évtizedeiben keletkezett, mint az eddigi szöveg, hanem legalább közepén. Stílusa — bár hasonlít az előző három rész stílusához — gördülékenyebb. Ebben a szövegben is gyakori a sorvégi kötőjel kitételének elmulasztása, mint az első három részben, tehát másolati szöveggel van dolgunk, amely azonban az eredeti keletkezéséhez képest nem sokkal módosult. S ez áll megfelelő időeltolódással mindhárom részre s erre a negyedikre is. Mind az első három rész, mind e negyedik nyelve lengyelországi középlatinra emlékeztet, vagy legalábbis ilyen hatás érvényesült írója vagy írói latinságában. — A ford. " Sobieski Jakab, a volt lengyel király fia. A szöveg itt megszakad, az eredetiből legalább egy, de lehetséges, hoçr több lapot is kitéptek. A további szöveget ugyanaz a kéz folytatja — s írja a szöveget most már végig, amelytől a hiányt megelőző bekezdés származik.
