Századok – 1968

Közlemények - Váradi Sternberg János: Forgách Simon kuruc tábornagy emlékiratai. 1038

FORGÁCH SIMON EMLÉKIRATAI 1067 ment ki ő is Lengyelországba. Való igaz tehát az, hogy e magyarországi konföderációnak az lett a végzete, amiről Saavedra beszél, amikor ezt mondja:3

2 „Gyakran előfordul az, hogy az emberek fegyvert ragadnak, mondván, hogy ezt Isten nagyobb dicsőségének szolgálatában teszik — ugyanakkor inkább ártalmára cselekszenek. Van úgy, hogy a vallás jogcímén teszik ezt — ós éppen a vallás ellen vétenek súlyosan. Azután adódik olyan is, hogy nyugalmukért — ugyanakkor még a köznyugalmat is felborítják. De olyasmi is előfordul, hogy alárendeltjeik szabadságáért nyúlnak a fegyverhez — ugyanakkor éppen alárendeltjeiket hajtják tettükkel rabigába. Olykor meg saját biztonságukért és önvédelmükre teszik ezt — ugyanakkor önkényuralmat teremtenek általa. Máskor meg saját vagyoni helyzetük megszilárdításáért — ugyanakkor egyszerűen elrabolják a másét." Bizonyos dolog az, hogy a legjobb és leghatalmasabb Isten olyan alkalmat adott, s olyan segítő kezet nyújtott a magyaroknak, hogy ha az Istent és az igazságot félték, illetve tiszteletben tartották volna, bizonyos, hogy országuk visszaszerezte volna szabadságát. A fejedelem minden erényben tökéletes ember volt, de magával ragadta őt a gőg, és hiú dicsőségre jutott; volt a magyaroknak egy szólásmondásuk: Ami a fejedélem javát s a közjót is tönkretette:33

Bercsényi arcátlan gőgje, Károlyi kapzsisága, Vay Ádám, a testőrség parancsnokának kegyetlensége és részegessége, — ezek okozták azt, hogy tanácsaik nyomán nemcsak főrangúafcat és nemeseket, de püspököket, papokat és szerzeteseket is a legigazságtalanabbid, megkülönböztetés nélkül bebörtönöztek; így adódott az, hogy azok, akik a küzdelmüket szabadságért kezdték, magát a szabadságot támadták meg.u A feljegyzések szerint ebben a háborúban több mint 60 000 német katona pusztult el. A fejedelem után sok főrangú, köznemes, sőt közrendű csapat is kivonult Lengyelországba, abban reménykedve, hogy majd valami változás lesz Magyarországon József császár halála után; ugyanis erősen tartotta magát a hü-, hogy Károly, az új császár Spanyolországban marad, s a Római Birodalom — Ausztria elsőségétől eltekintve — más császárt fog választani. Miután azonban a török legyőzte az oroszt, az orosz így nem tudott segítséget nyújtani a magyaroknak, Ausztriai Károlyt választották meg a Birodalom császárává, s így a remények füstbe mentek, — a főrangúak s nemesek közül a legtöbben visszatértek a császár hűségére; a visszatértek nem kapták meg a javaikat másként, csakis (pénzbeli szolgáltatás) ellenében.35 A főrangúak közül Lengyelországban maradtak: gr. Bercsényi, gr. Forgách, gr. Eszterházy és gr. Csáky — mindannyiójukat a fejedelem beszélte rá erre azzal, hogy Franciaország királya biztosította őt afelől, hogy ha a császárral békét köt, a béketárgyalásokból nem fogja kivonni sem a fejedelmet, sem a magyarokat. Közben azonban még győzhetnek is a francia fegyverek, s akkor Magyarország újból felszabadítható lesz az ausztriai iga alól. Es tisztesebb mind a fejedelem, mind a főrangúak számára a biztonságos visszatérés, mintha a császár — soha megtartani nem szokott — puszta ígéretére tennék ezt. A fejedelem „Constantius Veracius" címen nyomtatásban kiadott egy könyvet, melyben benne van a konföderált rendek valamennyi tárgyalása a császárral.36 A magyar csapatokat, valamint a fejedelem francia ezredót, saját szolgálatára és saját oltalmát biztosítva számukra, befogadta az orosz cár, s a fejedelem oda is küldte őket. Időközben a francia békét kötött a némettel, s a fejedelem a főrangúakkal együtt számkivetetté lett; ti. már a főrangúak sem térhettek vissza Magyarországra, viszont feleségüket s nagy számú házuk népét saját költségükön kellett eltartaniok. A dicső és nagylelkű Sobiesky Konstantin királyi herceg oltalma alatt álltak.37

Ő annak a lengyel királynak, III. Jánosnak volt legméltóbb fia, akiről elmondhatjuk, hogy nincs toll, amely elegendő volna ahhoz, hogy kiválóságait méltóképpen dicsérje; hogy tehát e hercegnek nagy és hősi lelke volt, az már ebből a tényből is nyilvánvaló. "2

Saavedráról ld. a bevezetés 22. jegyzetét. s3

Így: „Quod bonum Principim (!) et bonum publicum deetruxii." 31

Aláhúzások, mint fentebb. A szöveg margóján: NB. A mondatot záró mellékmondat eredetileg hiányos volt, mert a szöveg így szólt: ,, . . . quibus bona sua non sunt reddita, nisi per" —• az utolsó szó — nyilván főnévi accusativus — lemaradt. Nem sokkal későbbi írással, mely emlékeztet a fentebb idézett glosszákat író kéz írására, be van írva a zárószó: „Taxam". Tekintve, hogy eszó valószínűleg csak következtetés folytán került a szövegbe, a fordításban zárójelben tettem. — A ford. " A Ráday Pál által Constantius Veratius álnéven írt röpirat: Animadversiones apologicae . . ., mely 1706-ban jelent meg. Szövegét ld. Ráday Pál iratai. I. köt. Bpest. 1055. 645. s köv. " Sobieski Konstantin, a volt lengyel király legidősebb fia.