Századok – 1968
Közlemények - Váradi Sternberg János: Forgách Simon kuruc tábornagy emlékiratai. 1038
1064 VÁKADI STEÜNBEBG JÁNOS biztosították a fejedelmet afelől, hogy meg tudják tartani mindkét erősséget; ő pedig ezek" re a francia tanácsokra hallgatott. Forgáchot pedig reguláris katonaságával Ausztriába küldte, a Morvaország felőli határterületekre, abban a reményben, hogy^Starumberg igyekezni fog Ausztria védelmére, s nem fogja Esztergomot megostromolni. Ám Staremberg alighogy megérkezett, nyomban megtámadta Karvát, s midőn az első rohamnál ellenállást tapasztalt, szabad elvonulást ígért az ostromlottaknak; de mialatt a hídfőállás francia parancsnoka a németekkel ebben az ügyben tárgyalt, s a magyar őrség levonult a sáncokról, a németek — adott szavukat megszegve — megrohanták az erődítményt, betörtek oda, s mindenkit felkoncoltak, nemcsak a katonákat, de azokat a szerencsétlen parasztembereket és asszonyokat is, akik oda behúzódtak; innen pedig azon nyomban az esztergomi várhoz mentek, s azt kezdték ostromolni. Közben Forgách Ausztriába ment, egy osztrák városba, ahol két vasas-századból, valamint ötszáz gyalogosból és ezer felfegyverzett polgárból álló katonai erő volt; e várost rohammal bevette. E városnak Csiscendorf ( !) volt a neve, s meg volt erősítve vár- ós városfalakkal egyaránt; a város a belőtt gyújtóbombáktól meggyulladt, s mikor már égett, rohammal bevették a magyarok. De volt ennek a városnak egy vára is, amelyből kitörtek a németek, s kezdték a városból is kiszorítani a magyarokat, de már ott is termett Forgách személyesen a segítség élén, megerősítette övéit, visszaverte a németeket, s miközben azok a várba visszahúzódtak, úgy üldözte őket, hogy a németekkel együtt magyarok is bejutottak a várba; végül mind a várat, mind a várost végigzsákmányolták ós felperzselték, s nagy zsákmánnyal tértek onnan vissza. Eközben Staremberg bevette Esztergomot,2 0 majd Lipótvárnak vette útját, magával vive az erősségbeliek számára élelmet is; de Forgách már igyekezett is oda, hogy megakadályozza a segélynyújtást a Lipótvár-beli németeknek, ámde már későn érkezett oda; Staremberg ugyanis Lipótvárból éjnek idején Pozsony irányába húzódott sietve vissza, s őt már nem tudta üldözni Forgách. A dunántúli magyarok is megfutamították az ifjabb Hajster grófot, aki horvátok élén jött ebbe az országrészbe, s őt magát is foglyul ejtették. Rabutin Kassát ostromolta, a város felmentésére Bercsényi sietett oda; mikor Rabutin erről értesült, rohamot intézett Kassa ellen, de sikertelenül, mert a magyarok visszaverték rohamát, ós sok német veszett oda. Bercsényi portyákkal zavarta éjjel-nappal a németeket, s akadályozta meg azt, hogy bármiféle élelmiszerhez jussanak. A fejedelem az inszurgens megyék katonaságát gyűjtötte össze; végül Rabutin abbahagyta az ostromot, miután az éhség miatt katonáinak több, mint felét elvesztette; Erdélybe sem térhetett vissza, ezért Buda irányába kezdte meg visszavonulását. Ha a fejedelem elfogadta volna tapasztalt tisztjei tanácsát, Staremberg is, Rabutin is elpusztultak volna, s már a császárnak sem volt honnan katonaságot küldenie nekik erősítésül; ámde a fejedelem azon a télen nyugton hagyta a németeket, sőt saját katonaságát is téli táborban helyezte el. Erdélyben viszont ismét virágba kezdtek szökkenni a fejedelem ügyei; de amint a magyaroknak ismét kedvezett a szerencse, megint csak nagy visszaélések kezdődtek az országban; vég nélkül verték a rézpénzt, a fejedelem udvari embereinek fiskális javakat adományozott, sőt mi több, egyházi birtokokat is odaadott eretnekeknek. Bercsényi hatalmas jószágokat foglalt le saját magának; a köznemességet és a köznépet elnyomták; az aranyat ós az ezüstöt, amint kikerült a bányákból, magáncélokra adták el; ahány főrangú volt, annyi gazdája lett az országnak, mindegyikük azt csinálta, amit akart; a rézpénz elvesztette értékét, ezért a katonák már semmit sem tudtak maguknak megvenni; mindent a fejedelem mellé rendelt tanács tudta nélkül intéztek; tulajdonképpen még a németek idejében sem voltak nagyobb kilengések, s nem volt abszolutisztikusabb az uralom. Jöttek is a megyék Bercsényihez, hogy panaszkodjanak neki — ő sajátította ugyanis ki magának az uralom teljességét —, ám ő ezeket a megyei küldötteket gorombán fogadta; ha viszont a fejedelemhez fordultak, ő Bercsényihez küldötte őket; a nemesség már azt sem tudta, mitévő legyen. Végül teljes bizalommal Forgách-hoz fordultak, felfedték előtte sok nyomorúságukat, tanácsot kértek tőle, hiszen ő még most is szigorú katonai fegyelemben tartotta reguláris katonaságát. Végül is, mint a fejedelem rangban második tanácsadója, éles hangú levelet irt a fejedelemnek, s abban kérte öt, hogy az országgyűlés törvényei szerint kezdjen hozzá a meglevő bajok orvoslásához.21 A kincstartók adjanak számot az ország jövedelméről, s mind a katonák fizetését, mind pedig a rézpénz ügyét rendbe kell hozni. 20 1 706. okt. 12-én. " Más, de közel egykorú kézzel írt, az aláhúzott szöveg mellett — nyilván az aláhúzás is e kéztől való —, a lap bal oldali margójára jegyezve: „Bonus Patriae filius et miles" — Jó fia és katonája a hazának.
