Századok – 1968

Közlemények - Váradi Sternberg János: Forgách Simon kuruc tábornagy emlékiratai. 1038

FORGÁCH SIMON EMLÉKIRATAI 1065 Mikor az érdekeltek erről értesültek, tanácsot tartottak egymás közt Forgách ellen, s arra beszélték rá a fejedelmet, hogy vesse börtönre Forgáchot, hiszen folytonosan csak támadja a fejedelem "cselekedeteit, de támadja a király trónfosztásának ügyét is, súlyos érvekkel bizonygatva azt, hogy a trónfosztás veszélyes és káros lesz az országra; ebből is látszik, hogy Forgách a király híve, sőt bizonyára összeköttetésben is áll József királlyal; a köznemesség az ő híve, keze alatt reguláris katonaság van, s csak azért sürgeti az országgyűlést, hogy ott ő diktálhasson. Forgáchnak a franciák sem voltak egyébként barátai, de különösen sok ellensége akadt a protestáns magyarok közt, mert ezekkel bátran szembeszállt, egyébként azonban mindenki szerette igazlelkűségóórt, kedves emberségéért és bőkezűségóért, de különösen azért, mert a legszigorúbb fegyelmet tartotta parancsai által. Tehát, miután Ausztriában éppen nagy előnyomulásban volt, s már-már sarcra tudta kényszeríteni az osztrákokat, a fejedelem magához rendelte, mintha a tanácsba hívná. Amikor megjelent volna, a fejedelmet egyik falujában keresvén volna, hozzá készülődött, s útban volt már, amikor az országúton körülvették őt a fejedelem testőrző katonái, elfogták, és a krasznahorkai várba vitték, szigorú őrizet alatt, s ott börtönre vetették23

. Innen néhány hét múltán a szepesváraljai várba hurcolták; írásban fordid a fejedelemhez, de a mellette működő tanácshoz is; tiltakozott s kérte, hogy az ország törvényei szerint ítélkezzenek felette, de hiába-, sőt zsarnoki módon bántak el vele, mert éheztették, s más módon is zaklatták, és sem feleségét, sem mást nem. engedtek oda hozzája.21 A konföderált vármegyék az erőszaktóteleket és az egyéb túlkapásokat az elkövetkező országgyűlésen rendezni akarták, megbeszéléseket tartottak, s leveleket is írtak egymásnak arról, hogy legyen már országgyűlés, s hogy még a német malom alatt sem volt a mostaniaknál több túlkapás. Megtudta ezt a fejedelem is, de Bercsényi is, s Károlyival együtt előre látták, hogy a panasz szava ellenük fog elhangzani az országgyűlésen; így tehát a fejedelem különösen Túróc megye ellen gerjedt haragra, mert ez a megye volt az, amely írásban kérte meg a többi vármegyét; még azt is bebeszélték a fejedelemnek, hogy ezt a megyét a németek megvesztegették, s ezért hint konkolyt a konföderált rendek sorai közé. Ez ugyan a legkevésbé sem volt igaz, de ez a megye élni akart kiváltságaival annak érdekében, hogy a szólásszabadság által az országgyűlésben majd kijavíttassanak a hibák. Midőn tehát egybegyűltek Olnodra [= Ónod], az egész nemesség zászlók alatt jelent meg, mert a fejedelem így bocsátotta ki a meghívást. Mindjárt az első ülésen a fejedelem siránkozni kezdett s arról panaszkodott,25

hogy őt zsarnoknak tartják, sőt, ezt írásba is adták, név szerint pedig és különösen Túróc megyében; e megyebeliek német pártütők ós konkolyt hintenek. Erre szólásra emelkedtek a megye követei és tisztázni igyekeztek megyéjüket e vád alól; azt bizonygatták, hogy soha meg nem vádolták a fejedelem személyét, de ugyanakkor becsületes módon az is bebizonyítható tény, hogy most vannak olyan visszaélések, amelyek a német uralom alatt nem voltak, éppen ezért ezeket most, az országgyűlésen orvosolni kell. Ám a fejedelem ekkor könnyező szemekkel felállott, és így szólt: „Ha ez így van, válasszatok magatoknak más vezért!" — és ezzel él akart távozni az országgyűlésből. Bercsényi erre tüstént kardot rántott, és Túróc megye egyik követét, a híres nemesi családból való Batkovszkyt ledöfte, Károlyi pedig a másik követet, a megye alispánját; mindketten súlyos sebükkel is menekülni akartak, de a testőrségbeli katonák, akik körülvették az országgyűlés színhelyét, Batkovszkyt nyomban megölték, s Okolicsányin újabb halálos sebet ütöttek. A katonák azon melegében berontottak abba a sátorba, amelyben az országgyűlés összeült, s fel akarták koncolni a követeket egytől egyig, a főrangúak azonban visszatartották a fejedelmet, s kérlelték: ne engedje a nemesurakat megölni; végül a fejedelem feltartóztatta a dühödt katonákat, de a testőrtisztek maguk is csak igen nehezen tudták visszatartani őket, és Isten volt az, aki végül is csodálatosképpen megmentette az egész nemességet. Ez az első ülés ezután feloszlott, a következő napon a nemességnek arról kellett dekrétumot hoznia, hogy mindaz, ami történt, helyes dolog volt, sőt Okolicsányi követet, ki még élt, le kellett fejeztetni a hóhérral. Batkovszky holttestét a hóhérnak kellett ökrökkél a mezőre kivonszoltatnia, ahol meztelenül és temetetlenül feküdt. Katolikus volt. Testét sem a madarak, sem a kutyák nem érintették; azt nem tudja senki, hova lett később, de néhányszor "Forgách elfogatása 1706. nov. 22-én történt a Hidasnémetitől északra fekvő Perényben. Bártfai Szabó László: i. m. 529—530. 1. 21

Az aláhúzott szövegrész mellett az előző glosszát készitó kéztől — mely nyilván ezt az aláhúzást is végezte — származó újabb széljegyzet: „Summa ingratitudo veterano Herol, qui omnibus melius sapuit" = A legnagyobb hálátlanság a veterán hőssel szemben, aki mindenkinél jobban értett a dolgokhoz. " így: ,,Princeps lamentari incipiebat et conqueri". — A ford.