Századok – 1968
Közlemények - Váradi Sternberg János: Forgách Simon kuruc tábornagy emlékiratai. 1038
FORGÁCH SIMON EMLÉKIRATAI 1063 A reguláris katonaságot, Kassa, Eperjes, Lőcse környékén szervezték meg, s ugyanott képezték ki a jó, reguláris tüzérséget is. S miután Forgách így mindent elrendezett, maga elment tapolcsányi jószágára, hogy saját majorsági gazdaságát is megnézze. Ezt követőleg a Dunántúlon levő magyar katonaságot szétverték a németek. Ezért Bercsényi kérte Forgáchot, hogy menjen oda, s hozza rendbe az ottani zilált ügyeket; el is ment, rendbeszedte a szétszórt magyar katonaságot, és visszavonulásra kényszerítette a németeket. Megostromolta s bevette az altenburgi, másként óvári megerősített várat, közben saját reguláris katonaságából ezer dragonyost ós ezerötszáz gyalogost rendelt magához, s mihelyt azok megérkeztek, remélte, hogy most már nyílt csatában is szembeszegülhet a németekkel; a németek Ausztriából gr. Storumberg Quido18 generális parancsnoksága alatt érkeztek meg, de Forgách, miután bevette a várat, a hadifelszerelést összeszedve az erődítményből, azt üresen otthagyta, és bevette magát a rábaközi szigetre; a másik oldalon pedig a németek hátába küldötte néhány ezer lovassal gr. Csáky Mihályt, hogy zárja el Ausztria felől a németek útját, s vonjon el tőlük minden élelmezési lehetőséget. A terv az volt, hogy Forgách saját reguláris katonaságával és más csapataival együtt szemben és élőiről támadja meg a németeket, mégpedig úgy, hogy Csáky majd egyesülhessen vele; így tehát a németek mindenfelől igen nagy bajban voltak. Amint Forgách híradást kapott Csákytól, hogy már a németek hátában van az osztrák oldalon, maga is megindult a németek ellen, s morálisan már biztos is volt győzelme. Ám Starumberg, látva saját veszélyes helyzetét, Nagyszombatba küldött futárt Anglia és Hollandia követeihez, kik mint közvetítők tárgyaltak ekkor Bercsényivel, mint a konföderált rendek teljhatalmú megbízottjával a békéről: azok nyomban azt javasolták Bercsényinek, hogy legyen fegyverszünet; Starumberg küldöttei kaptak is_ a magyar teljhatalmú megbízottaktól Forgáchnak szóló parancsot, hogy tartózkodjék az ellenségeskedéstől, mihelyt a parancsot kézhezkapja, mert megkötötték a fegyverszünetet. Midőn Forgách könnyű fegyverzetű katonái már előcsatározásban voltak a németekkel, s maga Forgách is megindult hadseregével ellenük. Starumberg egy kapitánynak, kit parlamenternek hívatott oda, átadta a parancsot, ez rohant Forgáchhoz, s továbbította neki azt; ez a parancs arról szólt, hogy Forgách szüntesse be a harcot; így Forgáchnak el kellett szalasztania a már biztos győzelmet, sőt a konföderált rendek helyeket jelöltek ki a németek számára, ahonnan táplálni kell a német katonaságot. Ez a fegyverszünet kárt okozott és jogsérelmet hozott a konföderált rendek számára, mert az igaz ugyan, hogy a felek tárgyalgattak a békéről, de egyik oldalról sem őszinte szándókkal; hiszen a németek csak időt akartak nyerni arra, hogy minél nagyobb katonai erőt küldhessenek Magyarországra, a konföderáltak egynémelyike pedig magánérdekből s a francia érdekek szolgálatában meg akarta hosszabítani a háborút. A tárgyalás így eredménytelen volt, vége lett a fegyverszünetnek, s a fejedelem nem üldözte a németeket, ahogyan tennie kellett volna, s ahogyan meg is tehette volna; ugyanis az újonnan felállított reguláris hadsereg a tüzérséggel együtt, kb. 10 000 ember, Forgách-csal az élen már jelen volt, volt továbbá ugyanannyi ezer jó, könnyű fegyverzetű gyalogos és lovas katonája is; ezzel az erővel egészen Bécs kapujáig előnyomulhatott volna, senki sem állt útjában, s ott József császárt rávehette volna a békére, amint azt igen sokan javasolták is a fejedelemnek. Ehelyett a fejedelem — minden ésszerű ok nélkül — Esztergomot készült megostromolni, illetve megvívni, egyik tanácsosa rábeszélésére. Első lépésként átkelt a Karva falunál készített Duna-hídon, s a hídnak a Dunán túli hídfőjét nagy munkával megerősítette. Csak legalább akadt volna valaki, aki megmagyarázta volna a fejedelemnek, hogy ez a hídfőállás nem lesz képes ellenállni a németeknek, s ott fogja veszteni a hídfőállás védelmére rendelt ezerötszáz katonáját ! De nem, a fejedelem a francia hadmérnök rábeszélésére azt csinált, amit éppen akart. Majd ágyúállásokat kezdett kiépíttetni a Duna partján, s ezekből kezdte lövetni Esztergomot. A városfalak lerombolása után rohammal vette be a várost; két hét múlva megadta magát a vár is.19 Közben, Staremberg vezetésével megjött néhány ezrednyi német segítségül; mivel Staremberg egyenesen Esztergom megtámadására ós visszafoglalására törekedett, ezért azt javasolták a fejedelemnek, hogy vonja ki a karvai hídfőállásból a gyalogságot teljes hadi felszerelésével együtt, s gyújtassa fel a hídfőállást, az esztergomi városfalakat pedig romboltassa le, hiszen a vár nem védhető, ós segítséget sem tud odajuttani a fejedelem. Ugyanis Rabutin ugyanabban az időben Kassa ostromlására indult, s a fejedelemnek meg kellett osztania katonai erejét. Ám ő vakon megbízott a francia tisztekben, akikre Esztergom várának és a karvai hídfőállásnak védelmét bízta; ezek a tisztek ugyanis 18 Starhemberg Guido gróf császári tábornagy. » 1706. szept. 16-án.
