Századok – 1968
Közlemények - Váradi Sternberg János: Forgách Simon kuruc tábornagy emlékiratai. 1038
1062 VÁRADI STERNBERG J.í XOS erdélyiek azonban már nem mentek a fejedelem után a táborba, hanem kiki otthonába tért. Végül is Herbeville bejött Erdélybe, egyesült Rabutinnal, s azon a télen itt telelt át. Károlyinak a fejedelem azt a parancsot adta, hogy a tél folyamán is nyugtalanítsa a németeket, s ő valóban többször is sikeresen rajtuk ütött. HARMADIK RÉSZ A fejedelem Erdélyből udvarával együtt — s Forgách is — Magyarországra ment, és Forgách nyíltan azzal vádolta a fejedelmet, hogy ő volt az, aki csatát akart állni, anélkül, hogy a végső szükség parancsolta volna ezt. Ugyanis a hadművészet tudománya tiltja a csataállást, anélkül, hogy végső szükség lenne erre, avagy csak akkor engedi meg, ha morális biztonság áll fenn a győzelmet illetően; hiszen mielőtt a németek Erdélybe bementek volna, azon a nyáron a fejedelemnek már volt egy balsikerű csatája a németekkel Vereskő, más néven Pibersburg váránál; s ez azért van, mert a németek reguláris katonák, hosszas gyakorlatozás van mögöttük, a magyarok ugyanakkor valamennyien könnyű fegyverzetű katonák, még nem regulárisok, és fegyverzetük sem ér fel amazokéval. Ezt a telet egyébként a fejedelem Miskolcon töltötte, tanácsosait tanácsülésbe hívta, ahol sok mindenről szó esett, többek között a reguláris hadseregek megszervezéséről is. A parancsot erre Forgách kapta meg, aki még azon a télen igen szépen megszervezett négy dragonyosezredét és öt gyalogezredet. E tanácskozáson került alkalom a rézpénz megvitatására is. Ennek bevezetése pedig így történt: Amikor Forgáchnak Erdélybe kellett mennie, magánbeszélgetésben és más tanácsosok s urak jelenlétében arról beszélt, hogy ha a katonaságot nem fogják fizetni, lehetetlenné válik a kemény katonai fegyelem betartása, ennek pedig az lesz a következménye, hogy a magyarok hazája fenekestől fel fog fordulni. Mert a fizetetten katona — fegyelmezetlen is egyben.17 A fejedelem erre azt válaszolta Forgáchnak, hogy ez neki is gondja, de Magyarországot kifosztották a németek, s nincs'pénz. Erre Forgách megjegyezte, hogy kölcsönképpen kellene pénzt felvenni úgy, hogy két éven belül lehessen visszafizetni, mégpedig a fiskális javakból és az aranybányákból. A fejedelem erre megkérdezte Forgáchtól : mekkora összeg kellene. Forgách azt felelte, hogy neki már készen van a számítása és a tervezete is a katonák fizetésére, s a szükséges pénz mennyiségére vonatkozóan; erre a célra évente 4 millió magyar forint kellene. Elbámult erre a fejedelem, s úgy mondotta: „Ki fog ekkora összeget kölcsönadni? !" — Forgách erre a kérdésre így felelt: tagadhatatlan tény az, hogy mind a fiskális jószágok, mind pedig az aranybányák nagy jövedelmet hoznak; ha e jövedelmeket ténylegesen be is szedik, az ország nagy kincs birtokába juthat, csak el ne kótyavetyéljék a fiskális javakat; azoknak a katonáknak, akik érdemeket szereznek, nem magukat a jószágokat kell elosztogatni, hanem pénzt kell köztük szétosztani. Ne legyenek a rangosabb magyarok kapzsiak, s ne kérjenek fiskális jószágokat, hanem a haza és a törvények szeretetéből szolgáljanak a hazának. Ha ezt így betartják, az országnak mindig meglesz az az alapja, amelyből katonaságát fizetni tudja. A fejedelemnek erre az volt a megjegyzése, hogy mindez igaz, de a pénz most, vagyis rögtön kell, honnan lehetne azt felvenni, hiszen ekkora összeget lehetetlenség kölcsön kapni. Forgách erre kijelentette: „Adok ón, míg össze nem gyűlik ennyi a fiskális javak jövedelméből s az aranyból meg az ezüstből !" Erre valamennyien elmosolyodtak. Forgách ezután így beszélt: „Saját tervem szerint adom a pénzt, s az eszerint menne: Tüstént elegendő mennyiségű rézpénzt kell verni, annyit, amennyi egy esztendei zsoldra kell s egy évi katonai kiadásokra, azaz: 4 millió rénes forintot. Közben a kincstárba gyűlő arany és ezüst pénzből apránként vissza kell váltani a rézpénzt. Ha ezt betartjuk, az országnak lesz elegendő, s el nem fogyó pénze, s a szegénységet minden tehertől ós szolgáltatástól mentesíthetjük. Rendelkezést kell továbbá kiadni a kereskedők számára, hogy ők természetbeniekért és terményekért gondoskodjanak Magyarországon a katonák számára ruházatról: legyen tilos a pénzt kivinni Magyarországról, s ami mindebből következik, azt már könnyű kiszámítani." Tetszett ez a terv a fejedelemnek, s a rendek is így döntöttek. Forgách Erdélyben mindjárt végre is kezdte hajtani a döntést. Megrendszabályozta a hadsereget, rendezte a katonák fizetését; azután Magyarországon is bevezették mindezt, a katonaság és a nép nagy vigasztalására. Ámde végül, néhány kapzsi tanácsos kapzsisága folytán a fiskális jószágokat, vagyis az aranyból s ezüstből eredő jövedelmeket magánfelhasználásra elrabolták, a rézpénzt mértéktelenül verni kezdték, következésképpen az idővel értékét vesztette, és így a jó, a rossz gyakorlat folytán, sokak romlásának lett oka az országban. 17 Az eredetibenl atin szójáték: „Nam miles non solutus, est dissolutus". — A ford.
