Századok – 1968
Közlemények - Váradi Sternberg János: Forgách Simon kuruc tábornagy emlékiratai. 1038
1058 VA RADI STERNBERG JÁNOS parancsai következtében gyakran áttörte, s ilyenkor mindig behordták a németek maguknak élelmiszert. Rákóczi pedig a vihnei melegforrásokhoz ment, Körmöcbánya városa közelébe, ahol az aranyat bányásszák, azért, hogy itt helyreállítsa egészségét, csapatait pedig Bercsényihez küldötte. A császártól megérkezett a magyarokhoz küldött Czajler gróf11 , a császár titkos tanácsosa, ki a jogtudomány doktorából lett miniszterré, ez a nagyon gőgös ember; társul adták mellé az egyik magyar főurat: gróf Koháry Istvánt, aki kiváló jellemű férfiú volt s nagy katona; igen nagy tapasztalatú és olvasottságú, művelt, szelíd, jámbor és józan életű férfiú, aki önmegtartóztató és nőtlen életet élt, s már előrehaladott korú ember volt, egykori tábornok, majd pedig Magyarország országbírója. Czajler javaslatai dagadtak a gőgtől, a császár zsarnoki és fenyegető üzenetét hozta, semmiféle tiszteletet nem akart megadni sem a fejedelemnek, sem a többi magyar főrangúnak, tehát nem engedték sem a fejedelem, sem a többi magyar úr elé, hanem dolgavégezetlenül volt kénytelen eltávozni; értésére adták, hogy a magyar nemzet nemesi nemzet, és a paraszti rendből felkapaszkodott embertől nem akarnak gőgös szavakat hallani. Azután jöttek követek Anglia királynőjétől, valamint a hollandusok szövetségi államából, azért, hogy közvetítők legyenek a császár és a magyarok között. A tárgyalás meg is kezdődött, s elég hosszú ideig eltartott. A bécsi udvarnak az volt a szándéka, hogy e tárgyalások által visszatartsa a magyarokat a további előnyomulástól, hogy ezalatt a császár több csapaterősítést küldhessen a magyarok ellen; s így is történt. Mert Bercsényi egy időre fegyvernyugvást tartott, s ez nagy kárára lett a magyarok előnyomulásának. Közben Forgách Kassa alá érkezett, s tüstént helyes parancsot adott ki, melynek következményeképpen mind a kassai, mind az eperjesi németek körül szorosra zárult a gyűrű, nem jutottak élelmiszerhez, így át is adták Forgáchnak mindkét várost. A németeket Szilóziába küldték; egyébként a kassai várban gróf Montecuculi vasas német ezrede volt bent ós kétezer gyalogos. Eperjesen két lovasszázad és ötszáz gyalogos. Ezeknek az erősségeknek bevétele után Forgách Szathmár alá vonult, s ott hasonló módon helyes rendelkezéseket adva ki, a németek az élelmiszerhiány miatt átadták ezt a várat is. Miután mindezt sikerrel végrehajtotta, jelentéstételre a fejedelemhez ment, aki éppen az újvári vár ostromához készülődött, Forgách itt találta őt meg. De ezt az erősséget a német parancsnok — miután a fejedelem megvesztegette — ostrom nélkül átadta; igen szép erősség ez, a török haderő az 1662. évben három hónapon át ostromolta, s csak igen nehezen tudta bevenni; de ez is csak azért történhetett meg, mert a németek nem akarták tovább védeni. Az erősség bevétele után a fejedelem hű t kapott arról, hogy Erdélyben a magyarok ügye rosszul áll, odaküldötte tehát Forgáchot. Es itt majd Erdélyről fogunk szólni; de még mielőtt rátérnénk az erdélyi ügyekre, s azokat részleteznénk, tudnunk kell azt, hogy a fejedelem Újvár — latinul: Nova Arx — bevétele után megkezdte a Vág folyó mellett fekvő Lipótvár ostromát. Ezt a várat alapjaitól Lipót császár építtette fel, s mint fentebb mondottuk, akkor, amikor Újvárt elfoglalták a törökök, s török várőrsóg került a várba. A fejedelem még ostromolta Lipótvárt, amikor Haister megérkezett a várbeliek segítségére 14 000 német katonával; a fejedelem eléje ment két mérföldnyire, Nagyszombat szabad királyi városig (itt van az esztergomi káptalan is, s a nagyhírű egyetem is, a jézustársasági atyák vezetése alatt).12 A fejedelem itt alakította ki csatarendjót, de tisztjei gondatlanságból nem rombolták le az e területen keresztülhaladó folyó hídját, pedig ha ez nines, akkor a németek nem tudták volna megközelíteni a magyarokat, ámde csataállás nélkül nem adhattak volna segítséget a Lipótváriaknak. Midőn tehát megérkeztek a németek, a magyarok már jól szervezett csatarendben álltak, s engedték, hogy a németek átkeljenek a hídon, és ők is kialakítsák csatarendjüket, s csak ezután támadták meg a németeket, de olyan vitézül s akkora erővel, hogy a magyar gyalogság legyőzte harcban a német gyalogságot s ágyúik is a magyarok zsákmányává lettek; a magyar lovasok is mind a jobb, mind a balszárnyon megfutamították a német lovasokat, s már végük is lett volna a németeknek, ha a magyarok második vonala követte volna az első vonalbelieket a diadalban. Ám a magyarok második vonala, nem segítette az elsőt, mert ebben a vonalban hiányzott a jó hadvezér, s így adódott, hogy néhány német csapat, mely eddig hadrendjében állt, megrohanta a már-már végső diadalt arató magyarokat. Mivel pedig a magyarok már szótszóródtak az első vonalbeli németek után futva s azokat öldökölve, ezért a többieket könnyen vissza tudták szorítani a németek, hiszen a magyarok második vonala nem jött segítségül; végre a támadó németek visszaszorították a magyarokat; a második magyar vonal pedig nemcsak, hogy nem segítette övéit, de min-" Seilern Friedrich gróf. "Érsekújvár bevétele 1704. nov. 16-án törtónt. Az ezt követő nagyszombati csata dec. 26-án.
