Századok – 1968

Közlemények - Váradi Sternberg János: Forgách Simon kuruc tábornagy emlékiratai. 1038

FORGÁCH SIMON EMLÉKIRATAI 1057 Majd Eszterházy gróf arra is elhatározta magát, hogy ő is harcba száll a szabadság visszaszerzéséért, s meg is kapta azon nyomban a hadseregben a Forgách utáni parancsnoki helyet. Forgách pedig portyázó csapatokat küldött egészen Ausztriáig, ő maga viszont e terület vármegyéit, továbbá a szükségessé vált katonai feladatokat is olyan alaposan rendbe szedte, hogy a katonaságnak soha nem hiányzott az ellátása, s így be is tartották a katonák a legszigorúbb fegyelmet, a dunántúliak megelégedésére; intézkedéseivel ismét megengesztelte az országrész nemességét. A bécsi udvar, látva nemcsak Ausztria, de az ausztriai uralkodóház tagjainak személyes veszedelmét is (ugyanis a rákócziánus előőrsök, kiket már Ausztria területére is beküldtek, kicsiben múlott, hogy magát József királyt is el nem fogták vadászat közben ; a király futtában még elejtett madár-zsákmányát is otthagyta: ezt a zsákmányt a katonák elvitték Forgáchnak, ő azonban visszaküldte azt a királynak), villámgyorsan parancsot küldött Hajsternek, s visszarendelte őt Ausztria védelmére, pedig ő már nagy és veszedelmes előnyomulást tett a Vágón túli területeken, s már Léváig elhatolt. Miközben Forgách a Dunántúlt visszafoglalta, s ott mindent jól elrendezett, Rákóczi saját táborával együtt a rácok ellen vonult, kik a Tisza és a Duna közt tanyáztak, és sokat kellemetlenkedtek a rákócziánusoknak; de most, hogy megtudták Rákóczi megérkeztét, mindenüket hátrahagyva megfutottak, s a szigetekre húzódtak be. Ám néhány kisebb erőd, mely szintén német katonasággal volt megerősítve, szembeszállt Rákóczival, ő ezeket mind bevette, s katonáinak gazdag zsákmány jutott. Visszatérőben Rákóczinak az volt a terve, hogy a Tisza partján fekvő Szigeth9 várát meg fogja ostromolni; be is vette. Miután Hajster jó hadisikereket ért el, Morvaçrszàgbôl négyezer emberrel megjött Hricsán generális, hogy csatlakozzék Hajsterhez. Ámde, mivel Hajsternek igyekeznie kellett a Dunántúlra, abbahagyta Bercsényi üldözését; erre meg Bercsényi tért vissza, és visszafoglalta a Vág körüli területeket. Hricsán mit sem tudott Hajster visszavonulásáról, bejött Magyarországba, s átkelt a Fehérhegyen, a nagy és szűk szoroson. Amikor Bercsényi erről értesült, nyomban ellene fordult, s elővédként 3000 lovast küldött eléje. Hricsán a hegyen átkelve megtudta Hajster visszavonulását, de arról is hírt kapott, hogy a rákócziánusok ellene indultak, erre megrémült, s vissza is akart vonulni, de mikor beért a hegyszorosba, néhány ezer hegyi paraszt rontott fütykössel, karddal s puskával katonáira, s a szekereket és a poggyászt nyomban elvették tőlük; ekkorra viszont már megjött az elővéd-lovasság, amely a parasztokkal egyesítve erejét, Rhicsány csapatait szétverte. Hricsán erre ezer gyalogossal Jablonicza várába húzódott vissza, s be is zárkózott oda. De mikor megjött Bercsényi a további csapatokkal s gyalogságával, Hricsán arra kényszerült, hogy katonáival és zászlóival megadja magát, hadifogságra; 200 német lovas kivételével a többi német elpusztult, s az ágyuk a málhával együtt a rákócziánusokéi lettek. Miután Hajster átkelt a Dunán, Forgách ellen indult; ekkor Forgách írt Bercsényinek, hogy küldjön több csapatnyi erősítést neki; Bercsényi Károlyit küldte, de ő nem ment egyenesen Forgácshoz, hanem betört Ausztriába, Bécs irányában; közben Hajster megközelítette Forgáchot, s midőn a nyílt síkságon szembe kerültek egymással, Forgách serege csak könnyű fegyverzetű katonákból állt, ennek ellenére Forgách szerencsét akart próbálni, ám Hajster visszavonult a hegyekbe. Ezerötszáz főnyi, jól felfegyverzett parasztpuskás önként jelentkezett Forgáehnál; ám Forgách azt a parancsot adta nekik, hogy térjenek vissza, mert nem volt szándókában az, hogy formális csatát álljon a németekkel; a parasztok azonban semmiképpen sem akartak eltávozni mellőle, mert a németek terhet és bajt jelentettek számukra. Hajster a győri erődbe vonult vissza, erre Forgách Károlyihoz gyorsfutárt küldött azzal az üzenettel, hogy csatlakozzék hozzá; Károlyi meg is ígérte, hogy rövidesen megérkezik. Hajster az erődbeli katonai élelmiszer-raktár készleteiből volt kénytelen élni, de hogy ezt a készletet teljesen el ne fogyassza, egy napon, hajnaltájt Forgách ellen indult; még mielőtt azonban erre sor került volna, Forgách Károlyi elé akart menni, hogy ne legyen ennyire közel Hajsterhez, mert mindenképpen el akarta kerülni a formális csatát, ugyanis a németeknek gyalogságuk és lovasságuk is volt. . .1

0 . . . lázas betegségbe esett, s így Rákóczi Gyöngyös városa felé indult; innen Forgáchot Kassa, Eperjes ós Szatmár alá küldötte ki. Ugyanis az ezek körüli ostromzárakat az említett erődítmények német katonasága a magyar tisztek gondatlansága és helytelen •Nyilvánvaló máholási hiba, Szeged helyett. " A forrás itt megszakad: az iratból — mint arra a töredékként kezdődő szövegrészből is következtetni lebet — több lap is hiányzik. A szöveg a mondat közepén folytatódik.