Századok – 1968

Közlemények - Váradi Sternberg János: Forgách Simon kuruc tábornagy emlékiratai. 1038

FORGÁCH SIMON EMLÉKIRATAI 1051 további német csapatok között is kavarodás támadt. Közben a herceg övéivel együtt átkelt a folyón, s ő is, hadinópe is bevették magukat a hegyekbe. A németek pedig nem merték tovább üldözni a herceget, mert megtapasztalták, hogy népe készen áll a védelemre és a harcra egyaránt. Időközben Bercsényi néhány zászlónyi lengyellel, és kb. száz főnyi dragonyossal Magyarország határához ért, s a herceg egyesült is velük; egyszeriben elterjedt a szóbeszéd a nép közt arról, hogy nagy segítség érkezettj Rákóczi herceghez; e segédcsapatok közt tatárok is vannak, s már egyenesen a síkságnak tartanak; amikor ezt gr. Monticuculi meghallotta, páni rémület fogta el, és ezredével sietve Kassának vette az irányt. Midőn pedig ennek az országrésznek a lakossága látta, hogy a németek visszavonulóban vannak, nemcsak a köznépbeliek, de igen sok nemes is tüstént csatlakozott a herceghez. Mindez megzavarta a bécsi udvart. A felső-magyarországi vármegyék a kassai generálishoz, gr. Nigrellihez követeket küldtek, s kérték őt, hogy vagy védelmezze meg őket, vagy engedje meg azt, hogy ők szervezzék meg a nemesi felkelést saját védelmükre, minthogy a rákócziánusok, kik végül is nagyobbrészt a köznépből adódtak, a nemesek jószágait fosztogatták; ugyanis a nagyobb vagyonú nemesek nem akartak Rákóczi herceghez csatlakozni. Ezek ti. már előre féltek az eljövendő következményektől, hiszen megtanulták a múltból, hogy az efféle mozgalmak a haza romlását szokták okozni. A vezénylő generális a vármegyék kívánságát jelezte az udvarnak, mégpedig úgy, hogy a nemesség nemcsak hogy megvédelmezi magát Rákóczi ellenében, de abban is reménykedik, hogy ez a zavargás hamarosan lecsendesül. Ám az udvar szigorúan megtiltotta a nemesi felkelést, ugyanakkor segítséget sem küldött a nemesség védelmére. így tehát a herceg, semmiféle ellenállásba nem ütközve, folytatta útját, s most már 6 kényszerítette erőszakkal a nemességet és a vármegyéket felkelésre. A herceg hadereje napról napra nőtt, s midőn leszállt a hegyvidékről a síkságra, s átkelt a Tisza folyón, senki sem állt ellent neki. A Tiszán túl vannak az ún. szabad hajdú városok, de ott vannak azon a tájon a kúnok és a jászok is, kik a magyar királyok idejében mind szabad emberek voltak, s csak hadra kelni voltak kötelesek a hazáért; ezek az emberek harciasak és a vakmerőségig bátrak, s kikerül belőlük néhány ezer ember, vagyis lovaskatona; most ezeknek is tilos volt hadrakelniük. Sőt: Döbröcsin városa is, mely több mint 30 000 házból áll, szintén azon a vidéken van; ez a város, a fentebb említett katonavárosokkal, a kúnokkal és a jászokkal együtt szembe akart szegülni a herceg törekvéseivel, de ezt ennek a városnak sem engedték meg. A bécsi udvar parancsára Erdély vezénylő tábornoka, Rabutin gróf, Erdélyből Szakmárra küldötte 600 válogatott lovassal Klegelsperg tábornokot, azzal a szándókkal és meghagyásspJ, hogy vegyen magához a szakmári várból bizonyos számú gyalogságot, ugyanígy tegyen Kassán is Montecuculi gróf, saját ezredéhez Kassán gyalogságot hozzávéve, majd egyesült erővel szálljanak szembe Rákóczi herceggel. Minthogy pedig a herceg saját hadseregének egyik részét Kassa irányába küldte, ő maga pedig egyenesen Szakmár felé indult, a német seregek egyesülését megakadályozta. A szakmári németek pedig a várostól nem messzire megütköztek a közeledő herceggel, de rövid csatározás után visszavonultak a városba. A herceg azonban megrohanta a várost, megfutamította a németeket, erre ezek a várba, illetve az erődítménybe vonultak vissza. A herceg a város lakosait minden holmijukkal együtt kivonultatta a városból, majd felgyújtatta a várost és a német katonai raktárt, így aztán minden ellátás nélkül maradtak a németek; az erődítmény ostromzár alá vételére elegendő katonaságot hagyott itt hátra a herceg, s ez a katonaság akadályt vetett a német őrség kitörési kísérleteinek. Ezt követőleg a herceg elvonult egy Gáló4

nevű erődítmény alá, amelyben szintén német katonaság volt, de igen sok nemes is oltalmat keresett itt. Ebben az erődítményben ágyúk és más hadiszerszámok is voltak. Ámde a német várparancsnok a herceg megérkeztekor, kevés ellenállás után, övéivel együtt nemcsak hogy átadta az erődítményt a hercegnek, hanem katonáival együtt az ő szolgálatába szegődött, következésképpen a magyar nemeseknek is alkalmazkodniok kellett ehhez; ez a hely volt az, ahol a herceg először zsákmányolt ágyúkat és hadiszerszámokat. Végül egyenesen ama nagy város : Döbröcsen irányába fordult, s innen küldte szót követeit a fentebb megnevezett mezővárosokba, a kúnokhoz és a jászokhoz, s ezek valamennyien csatlakoztak is a herceghez, beleértve magát a várost [Debrecent ] is. A herceg hadereje tehát néhány ezer jól felfegyverzett lovas és gyalogos rendbéli katonával megszaporodott, s annak érdekében, hogy a Tiszán túli egész országrészt a maga fennhatósága alá vehesse, néhány ezer emberét a váradi érődítmény alá küldötte, s a vár mellett elterülő Olaszi nevű várost rohammal vette be; azok a németek és rácok, akik ' К álló (Nagykálló).