Századok – 1968

Közlemények - Váradi Sternberg János: Forgách Simon kuruc tábornagy emlékiratai. 1038

1052 VÁRADI STERNBERG J.í XOS nem estek el a rohamban, az erődítménybe vonultak vissza. A herceg pedig azért, hogy a visszavonult katonaságnak ne legyen utánpótlása, felperzseltette a várost, s elegendő katonaságot rendelt az erődítmény ostromzár alá vételére. A nemesség pedig, amely ebben az országrészben különböző, saját tulajdonában levő váraiba húzta meg magát, szükségből alattvalójává lett a hercegnek; végül már az egész országrész a herceghez csatlakozott, s e terület vármegyéinek nemessége, saját zászlói alatt, általános nemesi felkelés keretében meg is jelent a herceg parancsoló szavára. Miután a herceg az egész Tiszán túli országrészt már biztonságosan bírta, hátrafelé haladt a Tisza folyó irányában, s ott azt a tokaji erősséget vette ostrom alá, amely saját uradalmához tartozott, s amelyet a német várőrség már évek óta megszállva tartott; miután néhány rohamot vezetett a vár ellen, a németek megadták magukat, s a herceg itt is bőségesen zsákmányolt nagy és szép ágyúkat, ágyúgolyókat в lőport is, mozsárágyúkkal s egyéb hadiszerszámokkal együtt. A tokaji ostrom közben a herceg katonái nemcsak Kassa és Eperjes városát zárták körül, de Lőcsét, aztán Szendrő várát, Szepesvárat el is foglalták, legyőzve mindenütt a német őrségeket; ezeknek többsége a herceg szolgálatába állt. Tokaj elfoglalása után, azon a télen a herceg Borsod megyében maradt, Miskólcs városában; innen az egri vár alá vonult; ott a német helyőrség csekély ellenállás után visszavonult a fallal védett városból, s bevette magát az erődítménybe, vagyis a várba. A várost nyomban birtokba vette a herceg; minthogy Eger városa az egri püspök birtoka, s a püspöknek is, a káptalannak is ott van a rezidenciája, ennek folytán az ostrom idején is a városban tartózkodott a püspök, káptalanjával együtt; a püspök ősi magyar családból származott, s Telekessi Istvánnak hívták; ez a püspök meglátogatta a herceget, ki igen udvariasan fogadta őt, s a püspök ezután a városból egy másik rezidenciájába költözött át; a herceg pedig a vámosban erős őrséget hagyva, elkezdte a várat, illetve az erődítményt ostromolni. Bercsényi grófot pedig néhány ezer emberrel Felső-Magyarország vármegyéinek megszállására küldötte ki; ugyanis már nemcsak ezek a vármegyék csatlakoztak egyetemlegesen hozzá, de azok is. amelyeknek területén a bányavárosok feküsznek, magukkal a bányavárosokkal együtt, melyekben aranyat és ezüstöt bányásznak. Hiszen az udvartól semmiféle védelmet nem tudtak kapni, sőt: az udvar még azt is megtiltotta nekik, hogy önmagukat megvédelmezhessék; ugyanis külön követek útján a nemesek s a vármegyék mindenünnen jelentették az udvarnak Kákóczi előnyomulását, s kérték, hogy vagy védelmezze meg őket az udvar, vagy engedje meg nekik önvédelmük biztosítására a nemesi felkelést; ám a bécsi udvar mindezt semmibe vette, és süket fülekkel hallgatta, egyre azt felelgetve, hogy ez az egész ügy nem más, csak holmi zsiványkodás, s a császár majd rövidesen le fogja csendesíteni azt. Végre, midőn az udvar látta Rákóczi herceg nagy sikereit, s azt, hogy immár megyéket és erődítményeket foglal el s kerít hatalmába, és már van tényleges hadserege is, sőt: a francia király követe is eljött hozzá, s más uralkodókkal is érintkezésben áll, mégpedig olyanokkal, kik valamennyien szemben álltak abban az időben a császárral, továbbá: francia tisztek és ménökök jönnek hozzá, s az a szándéka, hogy reguláris hadsereget szervezzen; ezenfelül: Kassáról Károly főispán, más helyekről pedig gr. Csáky Mihályi és más bölcs s előkelő nemesemberek is nála keresnek menedéket — nos, csak mindezeket követően kezdte az ügyet a bécsi udvar alaposabban fontolóra venni, de nem tudott sehonnan katonaságot kapni Magyarország védelmére. Ugyanis a császár legidősebb fia: József, a római király és Magyarország választott királya a hadsereg nagy részével a franciák ellen vonult; Landau városát ostromolta, s be is vette; a magyarok közül mintegy hatezren harcoltak a király seregében, köztük volt gr. Forgách Simon főstrázsamester, a győri erőd vicegenerálisa is; ezek a magyarok sok híres fegyvertényt hajtottak végre a franciák ellen, s Forgách nagy és különleges kegyre jutott József királynál. Mivel pedig a bajor választófejedelem, tartományával együtt szintén ellensége volt a császárnak, ellene is kénytelen volt hadsereget küldeni, hasonlóképpen Itália földjén is hadsereget kellett tartania — egyszóval: mindenfelől háborúsággal volt lekötve a császár, ebből adódott az, hogy olyan hamar nem tudott Magyarországra hadsereget küldeni. Időközben Rákóczi herceg ügyei midenütt kívánságai szerint sikerültek. így állván az ügyek, a császár úgy rendelkezett, hogy a kalocsai érsek: Szécsónyi Pál, ki a pálosok szerzetesrendjéből való volt, menjen el a herceghez, mintha csak saját elhatározásából tenné, tartsa vissza szép beszéddel a herceget, s lassítsa meg előnyomulását. Ámde a herceget az Isten nagy bölcsességgel, körültekintéssel és józan ésszel ajándékozta meg, s most is észrevette az ausztriai udvar álnokságát; a hozzá érkező érsekkel ő is udvariasan bánt, a szép szavakra ő is szép szavakkal válaszolt, de időközben meg-