Századok – 1968
Közlemények - Váradi Sternberg János: Forgách Simon kuruc tábornagy emlékiratai. 1038
FORGÁCH SIMON EMLÉKIRATAI 1045 dédelgette a vezetése alatt álló reguláris hadat, és többször kifejezte megvetését az irreguláris mezei hadak iránt, amit a többi főtisztek nem tűrtek szó nélkül.2 7 Ezekre a nézeteltérésekre az Emlékirat is utal, a tábornagy vesztét azonban szerinte nem ezek és az ehhez hasonló személyes összetűzések okozták. Az Emlékirat rámutat azokra az elvi ellentétekre, amelyek fennálltak Forgách és a szabadságharc vezetői között. Azt eddig is tudtuk, hogy Forgáchot és Bercsényit nemcsak aprócseprő személves megbántódások, hanem komoly ellentétek idegenítették el egymástól. Bercsényi nem ismerte fel a regularitás jelentőségét, és bírálta Forgách nézeteit ebben a kérdésben.2 8 Rákóczi nem osztotta Bercsényi ebbeli nézeteit, de közte és Forgách között szintén komoly politikai jellegű nézeteltérések álltak fenn. Erre utal az Emlékirat, amikor arról beszél, hogy Forgáchot megvádolták, hogy ellenezte a detronizálást, és „folytonosan támadja a fejedelem cselekedeteit" (41.). Az Emlékirat nem cáfolja meg ezeket a vádakat, sőt az ónodi határozat rosszallásával a szerző, aki következetesen Forgách nézeteit vallja, megerősíti a vádakat. Arra, hogy Forgách a trónfosztás ellen volt, utalnak a kéziratnak azon részei, amelyek a franciák Forgách iránti ellenséges viselkedéséről szólnak (42. és más helyeken). Az itt mondottakat a francia követjelentések is megerősítik.2 9 Nem lehet véletlen az sem, hogy Forgách felesége férje ügyében az ónodi országgyűléshez fordult. Úgy látszik, konkrétan számított bizonyos elemekre, akik szabadon engedését a fejedelemmel szemben is pártolták. Az, hogy Forgách saját meggyőződése vagy pedig a bécsi megbízás alapján volt ellene a detronizációnak az Emlékirat alapján nem dönthető el, de ezirányú tevékenységéhez nem fér kétség. Mindezt összevetve azzal, amit az ónodi trónfosztás kimondása előtti feszült helyzetről tudunk, Forgách Simon letartóztatását 1706 őszén az ónodi országgyűlés egyik fontos előkészítő eseményeként értékelhetjük. Az újabb kutatások alapján tudjuk, hogy a trónfosztás végrehajtásának gondolata már 1705-ben, a szécsényi országgyűlés előtt felmerült, de kimondására nem került sor, mert számolni kellett bizonyos belső erők ellenállásával. Ezeknek egyik legjelentősebb képviselője a hadseregben kulcspozíciót betöltő Forgách Simon volt. Letartóztatásával Rákóczi és hívei súlyos csapást mértek a detronizáció ellenzőinek táborára. Az, hogy Rákóczi nem állíttatta törvény elé a tábornagyot, nem azzal magyarázható, amit a fejedelem emlékiratában mond, ti., hogy biztos volt Forgách elítélésében, s úgy gondolta, hogy ez „bemocskolná családja nevét".30 Rákóczinak nem volt érdeke, hogy Forgách törvény elé állításával felkavarja a politikai vitákat, előnyösebb volt számára, ha a politikai vonatkozásokat eltussolja azzal, hogy Forgách letartóztatását tisztán katonai mulasztásával magyarázza. Sok új adatot tartalmaz az Emlékirat a különböző hadmozdulatok és csaták leírásában (Bercsényi felvidéki hadjárata, a zólyomi csata, Forgách dunántúli hadjárata, a zsibói csata, Esztergom elvesztése stb.). Itt nem adhat-27 Uo. 694.1. 28 Lásd: 1705. szept. 7-én keltezett levelét Rákóczihoz. Archívum Rákóczianum. I. о. IV. köt. 123—124. 1. 20 Ld. Köpeczi Bála : A Rákóczi szabadságharc és Franciaország. Bpest. 1966. 133. 1. 30 Rákóczi Emlékiratai, 195. 1.
