Századok – 1968
Közlemények - Váradi Sternberg János: Forgách Simon kuruc tábornagy emlékiratai. 1038
1044 VÁRADI STERNBERG J.í XOS harc tábornoki karának legképzettebb alakjára Forgách Simonra tereli a figyelmet. Ezzel nem ellenkezik az, hogy az Emlékirat nem Forgách kezeírásával készült. Tudjuk, hogy a grófnak rossz, olvashatatlan írása volt, és fontosabb műveit letisztáztatta.2 3 Feltűnő, hogy a kézirat több helye erősen emlékeztet Rákóczi Emlékiratára és Vallomásaira. A szabadságharc megindulásának és a fejedelem bejövetelének leírása szinte azonos Rákóczi Mémoire-jainak megfelelő részével, Rákóczi bécsújhelyi fogságának külső részletei, a vádirat körülkrétázásának mozzanata viszont mindeddig csak a fejedelem Vallomásaiból volt ismert. Mindez arra vall, hogy a szerző értesüléseit a Rákóczival folytatott beszélgetések során szerezhette, esetleg ismerte a fejedelem még Magyarországon készített és később elveszett történeti feljegyzéseit. Azonban az sem lehetetlen, hogy Rodostóban Forgách megismerkedett Rákóczi Emlékiratainak már nagyjában elkészült vázlatával. Ez valószínűnek tűnik, hiszen a kijevi kézirat szerkesztési, összefoglaló és leíró módszere emlékeztet a fejedelemére. A tömörségre való törekvés, amely helyenként átcsap a vázlatosságba, az eseményeknek az évek rendjében való felvázolása mind a két Emlékiratra jellemző. Természetesen, mindebben szerepet játszhatott a közös mintaképül szolgáló művek hatása is. Az Emlékirat tehát mind tényanyagánál, mind pedig szemléleténél fogva jelentős helyet foglal el a szabadságharc elbeszélő forrásai között. Elsősorban mégis Forgách Simon tábornagy titokzatos alakjára és a szabadságharcban betöltött szerepére vonatkozólag tartalmaz becses adatokat. Forgách bécsi megbízatására és a kurucokhoz való átállására vonatkozóan ugyan az Emlékirat nem bővíti jelentősen ismereteinket, de megerősíti és részben konkretizálja eddigi adatainkat. Annál több új mozzanatot nyújt a kézirat Esztergom elvesztésének és Forgách letartóztatásának körülményeiről. Forgách életrajzírója a tisztázatlan kérdések között elsősorban a tábornagy elfogatását említi: „Amikor úgy tetszett, hogy Forgách viszonya a fejedelemhez a legkedvezőbbnek volt tekinthető, hirtelen, ki nem deríthető okból bekövetkezett a tábornok elfogatása. Az eseményre vonatkozó közelebbi részletek eddig nem kerültek elő, valószínűleg megsemmisültek már."2 4 Az Emlékirat fényt vet Forgách letartóztatásának körülményeire. Jellemző, hogy a szerző semmi kapcsolatot nem lát Esztergom elvesztése és a tábornagy börtönbe vetése között, s ezen a helyen, akárcsak a többi hadiesemény leírásánál, hallgat Forgách mulasztásáról és parancsszegéséről. Rákóczi emlékirataiból is kitűnik, hogy Forgách parancsszegése nem az egyedüli oka volt letartóztatásának: a fejedelem szavait idézve, Forgách „bizonyosan többször megérdemelte volna az ilyen bánásmódot".2 5 Bizonyára nagy szerepet játszott a tábornagy különc természete, az, hogy a körülötte levő főtisztekkel, amint Thaly Kálmán írja, „egyre bajoskodott, ízetlenkedett velők, s részeg korában . . . még a fejedelem s Bercsényi ellen is eljárt a szája".26 Összetűzései voltak Forgáchnak amiatt is, hogy 23 Thaly Kálmán: Ghymesi Forgách Simon . . . 264. 1. 24 Bártfai Szabó László : i. m. 529. 1. 25 Rákóczi Emlékiratai, 194. 1. 26 Thaly Kálmán: A székesi gróf Bercsényi család . . . III. köt. 694 — 695. 1.
