Századok – 1968

Közlemények - Váradi Sternberg János: Forgách Simon kuruc tábornagy emlékiratai. 1038

FORGÁCH SIMON EMLÉKIRATAI 1039 Gróf Forgách Simon (1669 - 1730) császári, majd kuruc tábornagy a szabadságharc legtitokzatosabb alakjai közé tartozik. József trónörökös tudtával állt át a kurucokhoz, saját, Rákóczinak már a szabadságharc után tett bevallása szerint azért, hogy „bármi eszközökkel tartsa vissza a nemzetet új király választásától, és bírja rá, hogy atyját, Leopoldot kérjék meg: adná által, még életében neki Magyarország koronáját"4

. Forgách nem tett eleget a megbízatásnak, különösen nem annak második részének, hallgatott küldetése céljáról és meggyőződéses kurucnak vallotta magát,5

Bercsényi azonban, akivel, bár unokatestvérek voltak, de gyűlölték egymást, már rögtön átállása után tudni vélte, és közölte is Rákóczival, hogy Bécsből „sem űzték, sem kergették . . . , várják vissza nyilván"6

. Forgáchot tehát kezdettől fogva a bizalmatlanság légköre vette körül. Ehhez járult összeférhetetlensége, amiről Rákóczi is megemlékezik, amikor megjegyzi, hogy „véleményéhez nyakasan ragaszkodó, hirtelenkedő és indulatos természetű ember volt"7

. Rákóczi tábornoknak, majd tábornagynak nevezte ki a katonailag 'f kitűnően képzett Forgáchot, s fontos feladatokkal bízta meg. Katonai tevékenysége azonban nem volt szerencsés. A koroncói csatavesztésért őt hibáztatták (árulással is gyanúsították emiatt), vádolták a zsibói csatában játszott szerepéért és végül Esztergom elvesztésével kapcsolatban is, amikor nem teljesítette a fejedelem parancsát. Az egykori közvélemény s a történeti irodalom is úgy véli, hogy esztergomi magatartása volt az ok, ami miatt 1706-ban Rákóczi elfogatta, és bár hadbíróság elé nem állították, a fejedelem mindvégig fogva tartotta és csak közvetlenül a szabadságharc bukása előtt adta vissza szabadságát. Ekkor Forgách követte Rákóczit a bujdosásba, Lengyelországban telepedett le, a többi lengyelországi bujdosóval együtt támogatta a törököket az 1717-es hadjárat alkalmával, majd megjárta Rodostót, és végül 1722-ben megint visszatért Lengyelországba. Az amnesztiáért és hazatérésért többször folyamodott, de eredménytelenül. 1730-ban halt meg Wisnowiecki herceg kastélyában Visnvevecen. Visnyevec a XVIII. század végén Oroszország kötelékébe került, később a Volinyi kormányzósághoz tartozott.8 A XX. század elején, amikor hazahozták a rodostói bujdosók földi maradványait, felmerült Forgách hamvai hazahozatalának a gondolata is. Thallóczy Lajos iratai között egy német nyelvű leírást is találhatunk Forgách sírjáról.9 Ez, amint sikerült megállapítanunk, a „Voliny" c. orosz lap 1903. augusztus 13. közleménye alapján készült, amely ismertette a visnyeveci I kastély templomában található sírokat. 1905-ben a magyar kormány és tudományos körök megbízásából Vaszilij Grigorovics Scsurát (1871 — 1948) ilyvói (lvovi) ukrán tudós és író (1945 után az Ilyvói Állami Egyetem professzora és az USzSzK Tudományos Akadémia ilyvói könyvtárának az igazgatója) az oroszországi Visnyevecbe utazott, hogy 1 П. Rákóczi Ferenc Emlékiratai. Pest. 1866. 79. 1. 5 Thaly Kálmán: A székesi gróf Bercsényi család. III. köt. Bpest. 1892. 151 —152. 1. 6 Archívum Rákóczianum (A. R.). I. о. IV. köt. 26. 1. 1 Rákóczi Emlékiratai, 81.1. 8 Ma a Tarnopoli terület Visnyeveci járásának a központja, 1,5 ezer lakossal. Ld. Украшська Радянська Енциклопед1Я. т. 2. стор. 404. 9 Országos Széchényi Könyvtár. Thallóczy Lajos-iratok. Fol. Hung. 1654. Az iratra Tömöry Márta hívta fel figyelmemet, akinek ezúton fejezem ki köszönetemet. t 12*