Századok – 1968
Tanulmányok - Baksay Zoltán: A csepeli munkásság harca Magyarország függetlenségéért. 1939–1944. 991
998 BAKSAY ZOLTÁN A nyomor elől, ha felnőnek sem igen van menekvés, mert ezekből került ki apjukhoz hasonlóan a szakképzetlen munkások tömegének egy része, mivel a szakmunkás-képzettség megszerzéséhez nincs kitartás, segíteni kell a szülőknek a nagylétszámú család eltartásában. Ezekről a fiatalokról írta a Csepeli Őrszem : . . jó megfigyelni, hogy a teljesen nincstelenek nagy részének semmi mestersége nincs . . . Nehezebben tudnak elhelyezkedni. Legfeljebb éhbérért robotolnak, vagy szemetet túrnak csontért, rongyért."2 9 A cikkíró jól látta a proletárgyermekek keserves sorsát, de következtetése, amelyet a nyomor láttán levon, már korántsem olyan megindító, mint az általa felsorolt tények, és állásfoglalása nagyon jellemző az uralkodó osztályok antiszociális, álszent gondolkodásmódjára: „Gondolhatunk az erkölcsi-szellemi kötöttségtől a rossz nevelésen át sok mindenre. Az alsóbb népréteg, a szegényebb osztály adja a legtöbb gyermeket. Gondolni kell arra, hogy a neveletlen, szellemileg, erkölcsileg, világnézetileg elhanyagolt egyedekből verődik össze a véresszájú falka tömeg. Talán legnagyobb baj maguknak a szülőknek a neveletlensége, lelki sivársága. A lélekmentés első és legfontosabb feltétele, hogy temploma legyen Királyerdőnek."3 0 Tehát nem napközi otthon, jó iskola, tisztességes megélhetés, orvos, -jó lakás, rendezett kulturált családi élet, munkaalkalom kell, hanem templom. Alázatos, mindenbe belenyugvó embereket nevelni, ez volt a Horthy-rendszer egyik alapelve. Nem az volt a baj, hogy a munkásgyermekek átlagban 5 10 cm-rel alacsonyabbak és 5 10 kilóval könnyebbek voltak a hasonlókorú úri gyermekeknél, s nem is az, hogy a hiányzó centimétereket és kilókat a tőke rabolta el tőlük, hanem az, hogy a vallásos nevelés híján, templom nélkül osztályharcos proletárokká válhatnak.31 A gazdasági viszonyok romlásán kívül megkeserítette a csepeli munkások életét a katonai parancsnokok önkénye, a mértéktelenül megnőtt munkaidő és munkaintenzitás. A háború alatt napirenden volt a munkások büntetése, ez különösen 1943-tól, a hadihelyzet rohamos romlásától kezdve fokozódott, amikor a gyári parancsnokság és az igazgatóság csak terror segítségével tudta a fegyelmet fenntartani, az életszínvonaluk romlása miatt elkeseredett munkások között. Büntették a munkást, ha elkésett a rossz közlekedés miatt, ha nem ment be vasárnap dolgozni, vagy selejtet gyártott. Büntették akkor is ha elmulasztotta a terhes légoltalmi szolgálatot. 1944-ben egyszerre 300 munkást állítottak ezért bíróság elé. Különösen a nőknek volt sok megaláztatásban részük. A polgári és katonai vezetők egyaránt állandósították velük szemben a durva és sokszor trágár bánásmódot. A jó munkát, amelyikkel lehetett keresni, „csinos és fiatal nőknek juttatták", a többieknek durvaság jutott.3 2 Nem volt ritka olyan eset sem, amikor a munkásokat tettlegesen is bántalmazták. Óriási felháborodást váltott ki például a WM gyári munkásokból Nagy Sándor Jupiter-üzemi munkás esete, akit a gyári üzemi detektívek súlyosan bántalmaztak. Nagy Sándort azzal gyanúsították, hogy ő vitte el az egyik marógépről eltűnt hajtószíjat. A detektívek kihallgatása alkalmával, mielőtt még egy szót is szólhatott volna, nekiestek, össze-vissza verték és 29 Csepeli Őrszem, 1941. szept. 13. A proli gyermek. 30 Csepeli Őrszem, 1941. aug. 30. Királyerdő vadonában I. rész. 31 Csákány György : Ezernyi fajta népbetegség. Bpest, Szikra. 1956. 165. 1. 32 Csepeli Őrszem. 1944. febr. 11. A HÉV és a gyár munkássága.—Csepeli Őrszem, 1944. jun. 16. Erős munkafegyelem a Csepeli Gyárban. — Csepeli Őrszem, 1944. márc. 17. Munkásnők a mai nehéz időben.
