Századok – 1968
Tanulmányok - Baksay Zoltán: A csepeli munkásság harca Magyarország függetlenségéért. 1939–1944. 991
A CSEPELI -MUNKÁSSÁG HARCA MAGYARORSZÁG FÜGGETLENSÉGÉÉRT 997 Különösen a nagycsaládos, szakképzetlen munkások és gyermekeik helyzete volt tűrhetetlen Csepelen, akiknek életéről a korabeli sajtótudósítások igen szomorú képet festenek. Évek óta állandó munkahellyel nem rendelkező szakképzetlen munkások mindenből kikopva testileg-lelkileg lezüllve egzisztencia nélkül máról-holnapra a legnagyobb nyomorban tengették életüket. Márkus Sándor, a királyerdei lazarista missziós ház főnöke „Királyerdő vadonában" című cikkében szörnyű nyomort tár az olvasó elé. Leírja, hogy az ott lakó, nyomortanyákon tengődő munkások egyrészének annyi pénze sem volt, hogy halott gyermekeiket tisztességgel eltemessék. Koporsót a mazsolás láda, szemfedőt a hálóing helyettesítette: „a kis széken állt a mazsolás láda, benne zsírhatatlan papírba csavarva a kis holttest. A kutyák szaglászva futkosnak a szék körül, úgy kellett elkergetni őket. Az édesanya az ágyból nézte a nyitott ajtón keresztül. Közben kijön az öregasszony. Kezében fehér ruhadarab. Csak mikor már betakarja vele a kislányt, veszem észre, hogy egy hálóing. Más alkalmas terítőt nem talált."2 5 Ennek a halott kisleánynak az édesapja mindennap éjjel 1 órakor indult el gyalog a budapesti vásárcsarnokba, ahol alkalmi munkát végzett, mert nem tellett neki még villamosra sem. Hírt adnak az újságok olyan királyerdei anyáról is, aki 16-ik gyermekét szülte meg a kórházban és „nincs egy pelenkájuk, nincs egy ingecskéje a babának, s nem tudnak hazajönni a többihez".2® Ugyanilyen szomorú, csak talán még megrázóbb az a kép, amelyet a proletár gyermekek sorsáról tár elénk. A gyermekek a nyomortól, a fiatalon végzett munkától elcsigázottak, koravének voltak. A proli gyermekek legtöbbjének „korán, oly korán kijut a robotsors, hogy férfi korára elfárad. A nélkülözés következtében satnya, betegségre könnyen hajlamos, csenevész, szellemileg is elmaradott" írja a Csepeli Őrszem cikkírója. A gyermekek guberálni jártak a szemétdombokra, fát halászni a Dunára, répát szedni a földekre, tuskót ásni télire, hogy a maguk módján hozzájáruljanak a család megélhetéséhez. „Szomorú, hogy itt sok-sok gyermeknek nincsen napsugaras gyermekkora. Együtt küzdenek szüleikkel. Vannak kisgyermekek, akik mindennap megteszik az utat édesanyjukkal a Királyerdőből a budapesti vásárcsarnokig, összeszedegetik a vasúti kocsikból kihullott burgonyát. Reggel ötkor indulnak, s estefelé érnek haza. Találunk olyan kisfiút is, aki hat esztendeig járta a 2-ik elemi osztályt, de kevesen tudják róla, hogy reggel 4-től tanításig és az iskola után késő estig járja az élet nehéz kenyérkereső útját."27 A nyomorgó, az élet gondjaitól agyonterhelt szülők mellett ezek a jobb sorsra érdemes proletár gyermekek jó része szeretet nélkül élte le gyermekéveit. „Sok szülő lelkéből hiányzik a szeretet. Az élet lefagyaszt az arcokról minden örömöt, s így gyermekeik lelkébe sem tudják belemosolyogni az élet boldogságát. Gyermekeiket nem az anyai szó melegével, hanem az indulat vad hevével nevelik."28 Az egyik anya így szólt kisleánya tanítójához: „Ha nem tanul, csak üsse, amíg rúg." Az ilyen sivár légkörben felnövő gyermekek láttán nem csodálkozhatunk azon, hogy a fiatalkorú bűnözők jórésze ezek közül került ki. 25 Csepeli Őrszem, 1941. aug. 30. Királyerdő vadonában. I. rész. Márkus Sándor cikke. 26 Csepeli Őrszem, 1941. dec. 5. Kórházi ágyon. 27 Csepeli Őrszem, 1941. szept. 6. Királyerdő vadonában. II. rész. 28 Csepeli Őrszem, 1941. aug. 30. Királyerdő vadonában I. rósz.
